Alakul az ellenállás? Újabb két debreceni tanszék határolódott el Putyin díszpolgárságától

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 7.

Belpol

Ők sem kérnek az autokraták magasztalásából.

A saját weboldalukon közölt állásfoglalásban reagált két újabb tanszék a Debreceni Egyetem vezetőinek döntésére, amely során megszavazták, hogy az intézmény díszpolgári címet ad Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. Elsőként egy hete az Alkotmányjogi Tanszék határolódott el a szenátusi döntéstől, majd a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, csütörtökön pedig az Analízis és a Fizikai Kémiai Tanszék csatlakozott a nyíltan elégedetlenkedőkhöz – szúrta ki a 24.hu. Az újonnan csatlakozók jelezték, hogy az Alkotmányjogi Tanszék állásfoglalását támogatják, amelyben egyebek közt ez áll:

„Az autokraták magasztalása elfogadhatatlan számunkra, mindennel ellenkezik, amit az egyetemi szakmai munkánk során képviselünk.”

A napokban egy oktató is lépett, Vajda Mihály Széchenyi-díjas filozófus, az egyetem Filozófia Tanszékének korábbi vezetője nyílt levélben közölte, hogy visszaadja a professor emeritusi címét, mivel nem akar fenntartani semmilyen kapcsolatot egy intézménnyel, amelynek Vlagyimir Putyin a díszpolgára. Vajda Mihállyal a magyarnarancs.hu interjút készített, amelyben a döntés okairól is faggattuk.

A Magyar Narancs csütörtökön megjelent lapszámából az is kiderül, miként szállták meg Kósa Lajos emberei a Debreceni Egyetemet, és az intézmény oktatói hogyan minősítik a rektor munkáját.

Akik Putyin egyetemi díszpolgárságáról döntöttek

Hogyan szállták meg Kósa Lajos emberei a Debreceni Egyetemet? A Magyar Narancs friss számából megtudhatják. „Morális nihil.” „Gátlástalanság, elvtelenség, dilettantizmus.” „Fideszes politikusok által kívülről vezérelt belső ámokfutás.” „Pökhendi rangkórság és alávaló sunnyogás.” „A haverok és hozzátartozók helyzetbe hozása.” „Kósa Lajos és Orbán Viktor talpának intézményi szintre emelt nyalása.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.