Őszi nagytakarítás az oktatásban – tüntetés a Hívatlanul Hálózat szervezésében

Belpol

Tüntetés az oktatásért a Szent István téren takarítóeszközökkel, és a tiltakozók 11 pontja.

Seprű, partvis és portörlő csodaeszközök kíséretében, többnyire láthatósági mellényben gyülekeztek azok a tiltakozó civilek (pedagógusok, diákok, szülők), akik a Hívatlanul Hálózat a közoktatásért szervezett megmozdulásán vettek részt október 5-én a Szent István téren. A pedagógusok világnapján majdnem megtelt a tér a közoktatás rendbetétele érdekében szervezett őszi nagytakarítás alkalmával, amely a budapestivel – ha minden igaz – egy időben zajlott Szegeden, Pécsen, Sopronban, Egerben és Esztergomban.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

A tüntető sokaság 1,5 millió gyerek, 1,5 millió gyerek családja és 160 ezer pedagógus nevében emelte fel a hangját. Hívatlanul tiltakoztak és követelték a köznevelési törvény eltörlését – nem a közoktatásiét, mert olyan nincs (!) –, amely véleményük szerint semmibe veszi a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket; és szorgalmazták a felelősök elbocsátását is.

A délután háromkor kezdődött és fél hatkor végződött békés, jól szervezett tüntetés rövid köszöntőbeszéddel indult, amelyben az értetlen turisták gyűrűjében bejelentették: aláírásgyűjtésbe kezdenek annak érdekében, hogy a parlament köteles legyen tárgyalni az oktatás válságos állapotáról. Ismertették a Hívatlanul Hálózat 10 plusz 1 pontba szedett tiltakozáslistáját. A hálózat eszerint tiltakozik:

1. a kierőszakolt Nemzeti Pedagógus Kar ellen, amely lehetővé teszi, hogy a kormányzat végképp ne egyeztessen független szakmai vagy civil szervezetekkel, hiszen úgyis minden véleményezésre jogosult – kötelezően – tagja lesz a karnak;

2. a diákok hatósági zaklatásának és megfélemlítésének lehetővé tétele ellen (rendőri igazoltatás, iskolaőr és a többi hagymázas rémálom);

3. a 90%-ban szabályozott tananyag, a tankönyvterjesztés és a tankönyvpiac kisajátítása ellen;

4. az ellen, hogy a központilag meghatározott kánont a szakma helyett politikusok alakítsák, gyenge és nem mellesleg antiszemita írókat illesszenek bele;

5. a 16 évre leszállított tankötelezettség ellen, amely kiiktat egy újabb védőhálót, és gyerekeket lök utcára, valamint a szakképzés helyetti „egyszer használatos szakmunkások” gyorstalpaló képzése ellen (a képzési idő 3 évre csökken, a közismereti tantárgyak heti 7 órában, a kormány dönti el, milyen szakmákból választhatnak 14 évesen);

6. az esélyteremtő, alternatív iskolák ellehetetlenítése ellen;

7. a pedagógusok terheinek újabb növelése, azaz a burkolt bércsökkentés ellen (az életpályamodell részleges és több évre elhúzódó bevezetése nem vagy alig kompenzálja a juttatás nélkül elvárt többletmunkát);

8. a központosításból és uniformizálásból származó hátrányok ellen (a véleményezők ellenében kinevezett igazgatók, az iskolákban uralkodó káosz, a sokszoros és fölösleges adminisztráció, az önkormányzatok mint eddigi fenntartók szerepvesztése, a szubszidiaritás elvének sérülése ellen);

9. a minden pedagógiai megfontolástól idegen módon 3 éves kortól kötelezővé tett óvoda ellen;

10. a tudós és lelkes kollégák kötelező nyugdíjazása, a tudás értékvesztése, a felsőoktatás elsorvasztása ellen;

11. mindenfajta kirekesztés és szegregáció, a hatástanulmányok és a szakma megkérdezése nélküli sietős átalakítás ellen.

 

 

false

 

Fotó: A szerző felvétele

A Szent István téri programbeszéd zárásaként két slammer produkcióját követően a Verdi Nabuccójának Rabszolgakórusából született magyar Szabadságkórus (szöveg: Fábri Péter) énekével indult útjára a tüntetés, amely a Szalay utcáig a Zrínyi–Nádor–Báthory–Honvéd utcákon át hangzatos lózungok és kedélyjavító dalok kíséretében jutott el az Oktatási Hivatalig.  A skandált mondatok mellett („Semmit rólunk nélkülünk!”, „Szabad ország, szabad egyetem”, „Hoffmann Rózsát lapátra, röghöz kötést kukába!”) a dalos kedvű civil társaság a Szabadságkórus mellett a Hej, te bunkócska, te drága című mozgalmi indulót énekelte az eseményre hangolva, kissé átköltve.

A Szalay utcához érve a program szerint meghirdetett beszédek következtek: Lázár Júlia, a Hívatlanul Hálózat egyik alapítója, expedagógus, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács volt elnöke, Salamon Eszter, az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének (ESZME) és a European Parents Association elnöke, Koller Erik középiskolai testnevelő tanár és Kis Ábrahám Soma, a Hallgatói Hálózat (HaHa) aktivistája. Valamennyi felszólaló a minőségi oktatásért állt ki, de szóba került a tanári fizetések jól hangzó, ám a valóságban meg nem történt emelése, a kaposvári dresszkód értelmetlensége, valamint az is, hogy egyetlen gyerek kezét sem engedhetik el. Az esélyegyenlőség, a szegregációellenesség és a demokrácia jegyében a jövőben is szívesen látják mindazokat, akik nem csak panaszkodni, de tenni is akarnak a változásért, amelynek érdekében oktatási kerekasztalt szerveznek – mert az érintettek is bele akarnak szólni a saját életünkbe.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.