Seprű, partvis és portörlő csodaeszközök kíséretében, többnyire láthatósági mellényben gyülekeztek azok a tiltakozó civilek (pedagógusok, diákok, szülők), akik a Hívatlanul Hálózat a közoktatásért szervezett megmozdulásán vettek részt október 5-én a Szent István téren. A pedagógusok világnapján majdnem megtelt a tér a közoktatás rendbetétele érdekében szervezett őszi nagytakarítás alkalmával, amely a budapestivel – ha minden igaz – egy időben zajlott Szegeden, Pécsen, Sopronban, Egerben és Esztergomban.
| ||
A tüntető sokaság 1,5 millió gyerek, 1,5 millió gyerek családja és 160 ezer pedagógus nevében emelte fel a hangját. Hívatlanul tiltakoztak és követelték a köznevelési törvény eltörlését – nem a közoktatásiét, mert olyan nincs (!) –, amely véleményük szerint semmibe veszi a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket; és szorgalmazták a felelősök elbocsátását is.
A délután háromkor kezdődött és fél hatkor végződött békés, jól szervezett tüntetés rövid köszöntőbeszéddel indult, amelyben az értetlen turisták gyűrűjében bejelentették: aláírásgyűjtésbe kezdenek annak érdekében, hogy a parlament köteles legyen tárgyalni az oktatás válságos állapotáról. Ismertették a Hívatlanul Hálózat 10 plusz 1 pontba szedett tiltakozáslistáját. A hálózat eszerint tiltakozik:
| 1. a kierőszakolt Nemzeti Pedagógus Kar ellen, amely lehetővé teszi, hogy a kormányzat végképp ne egyeztessen független szakmai vagy civil szervezetekkel, hiszen úgyis minden véleményezésre jogosult – kötelezően – tagja lesz a karnak; 2. a diákok hatósági zaklatásának és megfélemlítésének lehetővé tétele ellen (rendőri igazoltatás, iskolaőr és a többi hagymázas rémálom); 3. a 90%-ban szabályozott tananyag, a tankönyvterjesztés és a tankönyvpiac kisajátítása ellen; 4. az ellen, hogy a központilag meghatározott kánont a szakma helyett politikusok alakítsák, gyenge és nem mellesleg antiszemita írókat illesszenek bele; 5. a 16 évre leszállított tankötelezettség ellen, amely kiiktat egy újabb védőhálót, és gyerekeket lök utcára, valamint a szakképzés helyetti „egyszer használatos szakmunkások” gyorstalpaló képzése ellen (a képzési idő 3 évre csökken, a közismereti tantárgyak heti 7 órában, a kormány dönti el, milyen szakmákból választhatnak 14 évesen); 6. az esélyteremtő, alternatív iskolák ellehetetlenítése ellen; 7. a pedagógusok terheinek újabb növelése, azaz a burkolt bércsökkentés ellen (az életpályamodell részleges és több évre elhúzódó bevezetése nem vagy alig kompenzálja a juttatás nélkül elvárt többletmunkát); 8. a központosításból és uniformizálásból származó hátrányok ellen (a véleményezők ellenében kinevezett igazgatók, az iskolákban uralkodó káosz, a sokszoros és fölösleges adminisztráció, az önkormányzatok mint eddigi fenntartók szerepvesztése, a szubszidiaritás elvének sérülése ellen); 9. a minden pedagógiai megfontolástól idegen módon 3 éves kortól kötelezővé tett óvoda ellen; 10. a tudós és lelkes kollégák kötelező nyugdíjazása, a tudás értékvesztése, a felsőoktatás elsorvasztása ellen; 11. mindenfajta kirekesztés és szegregáció, a hatástanulmányok és a szakma megkérdezése nélküli sietős átalakítás ellen. |
| ||
A Szent István téri programbeszéd zárásaként két slammer produkcióját követően a Verdi Nabuccójának Rabszolgakórusából született magyar Szabadságkórus (szöveg: Fábri Péter) énekével indult útjára a tüntetés, amely a Szalay utcáig a Zrínyi–Nádor–Báthory–Honvéd utcákon át hangzatos lózungok és kedélyjavító dalok kíséretében jutott el az Oktatási Hivatalig. A skandált mondatok mellett („Semmit rólunk nélkülünk!”, „Szabad ország, szabad egyetem”, „Hoffmann Rózsát lapátra, röghöz kötést kukába!”) a dalos kedvű civil társaság a Szabadságkórus mellett a Hej, te bunkócska, te drága című mozgalmi indulót énekelte az eseményre hangolva, kissé átköltve.
A Szalay utcához érve a program szerint meghirdetett beszédek következtek: Lázár Júlia, a Hívatlanul Hálózat egyik alapítója, expedagógus, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács volt elnöke, Salamon Eszter, az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének (ESZME) és a European Parents Association elnöke, Koller Erik középiskolai testnevelő tanár és Kis Ábrahám Soma, a Hallgatói Hálózat (HaHa) aktivistája. Valamennyi felszólaló a minőségi oktatásért állt ki, de szóba került a tanári fizetések jól hangzó, ám a valóságban meg nem történt emelése, a kaposvári dresszkód értelmetlensége, valamint az is, hogy egyetlen gyerek kezét sem engedhetik el. Az esélyegyenlőség, a szegregációellenesség és a demokrácia jegyében a jövőben is szívesen látják mindazokat, akik nem csak panaszkodni, de tenni is akarnak a változásért, amelynek érdekében oktatási kerekasztalt szerveznek – mert az érintettek is bele akarnak szólni a saját életünkbe.
