Ötvennégy millió forintért vásárolt vérző, pislogó bábukat a TEK

Belpol

„A magas hűségű trauma szimulátor” szóösszetétel is furcsán hangzik, hát még, ami mögötte van.

Hat ponton (mű)vérzik, szuszog, saját keringéssel rendelkezik és pislogásának sebessége is állítható: többek között ezt tudja a Terrorelhárítási Központ új beruházása, ami magában 31 millió forintba került.

 A hivatalosan „magas hűségű trauma szimulátornak” nevezett orvosi eszközt a Közbeszerzési Értesítő szerint a Speeding Mérnöki Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. szállította le a TEK-nek. Az akkumulátorral működtetett komplex készüléken az akciók közben elszenvedett - lőtt, égetett, vagy éppen gránátrepesz hasította – sérülések ellátását gyakorolják a terrorelhárításnál, a kommandósokat pedig céges oktató készíti fel a szimulált és valódi sebek gyógyítására.

A több tízmilliós modell mellett a TEK még 58 darab „reanimációs és készségfejlesztő modellt” is vásárolt a Speeding Kft.-től 23,2 millióért: a név itt is megtévesztő lehet, hiszen ezek szintén egészalakos vagy torzót képező testmodellek, a felnőtt változattól a szétszedhető arcú, katéterezhető babákig.

A képzés szerves részét jelenti a TEK-es kommandósok, vagy ahogy ők mondanák: „felszámolók” felkészítésének. Mint az Origo 2014-ben megírta, a Terrorelhárítási Központ beavatkozó egységeiben pisztolytáskás orvosok is dolgoznak, de minden műveleti munkatárs kapalapfokú egészségügyi képzést , amiben benne van például a vérzés csillapítása vagy a légmell kezelése.

Akció közben TEK nemcsak hogy maga intézi a sürgősségi ellátást, de nem is enged civilt a tűzvonalba: a zárási zónában csak a saját orvosaik mozoghatnak, akik a sérülteket sürgősségi ellátás után átadják az Országos Mentőszolgálat munkatársainak, lőtávolon kívül.

Ezzel együtt csak elvétve hallani arról, hogy egy TEK-művelet során valaki súlyosan megsérült volna: az egyik ilyen eset volt, amikor szintén 2014-ben mesterlövészük vállon lőtt egy fegyveres ámokfutót Lajosmizsén. Nagyobb hírverést kapott viszont az Index által bemutatott szarvashiba, amikor 2013-ban a TEK felderítő tisztje egy bűnöző elfogása után véletlenül combon lőtte kollégáját.

(Címlapi képünk képernyőfelvétel,  a TEK egyik rajtaütésekor készült videójáról készült; a kép illusztráció.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.