Pártok, jelöltek: Hárman maradtak

szerző
Bod Tamás
publikálva
2002/15. (04. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Véget ért az első választási forduló, az eredményt már napok óta ismerjük, ám a helyezések és sorrendek szemrevételezése ezúttal sem minden értelem nélkül való. Tán a legfontosabb tanulság, hogy a Fidesz-stb. szövetség a továbbiakban joggal tarthat igényt a vidék (+ a budai Highland) pártja titulusra, Budapest viszont (mint H. M. lovasított tengerésztiszt egykoron feddőleg fogalmazta) már megint vörös rongyokba öltözött.

Véget ért az első választási forduló, az eredményt már napok óta ismerjük, ám a helyezések és sorrendek szemrevételezése ezúttal sem minden értelem nélkül való. Tán a legfontosabb tanulság, hogy a Fidesz-stb. szövetség a továbbiakban joggal tarthat igényt a vidék (+ a budai Highland) pártja titulusra, Budapest viszont (mint H. M. lovasított tengerésztiszt egykoron feddőleg fogalmazta) már megint vörös rongyokba öltözött.Ezentúl csak az a kérdés, hogy az állva maradt jelöltek közül ki és kinek a javára lép vissza, s hogy lesz-e mindennek foganatja a második felvonásban. Persze tudjuk, minden kombináció arra épül, hogy folytatódnak a most tapasztalt tendenciák, hiszen elméletben minden továbbjutó tiszta lappal indul a második futamban.

A vasárnapi első forduló némileg meglepő fejleménye, hogy (úgyszólván minden előzetes közvélemény-kutatást megcáfolva) a szocialisták nem csupán partiban tudtak maradni a Fidesszel, de még rájuk is vertek néhány tízezernyi szavazatot. A két, nagyjából azonos nagyságrendű szavazótábor vizsgálatánál viszont számos jelentős (részben regionális jellegű) különbségre akadhatunk. Ha Budapestet nem számítanánk, úgy a Fidesz nyerte volna a választásokat, s csak a két nagy párt jutott volna be a parlamentbe. Kisvárosi, falusi szinten pedig egyenesen tarolt a Fidesz, de hát mit lehet csinálni, Mao ide vagy oda, a falu ezúttal nem bírta bekeríteni a várost.

A nemzet gerince

Az április 7-i első menet nem volt minden eredmény nélkül való: kapásból elkelt 45 képviselői mandátum - momentán ezt a két nagy párt súlya miatt nagyjából sejteni is lehetett, de azért kevesen gondolták, hogy az ellenzék itt is előnyre tesz szert. Ha a már megválasztott jelöltek választókerületeit vizsgáljuk (s nyugodtan ide vehetjük a jelentős előnnyel élen álló, ám még be nem futott aktorokat is), gyorsan kiderül, hogy a szocialisták zömmel Budapesten és a vidéki nagyvárosokban taroltak, míg a Fidesz tipikus és kedvenc élettere a falvakkal körített kisvárosi választókerület. A szocialisták először is helyből elvittek 11 fővárosi választókerületet - igaz, első nekifutásra még csak a külvárosok estek el, de a vörös ék, mint azt már rég tudjuk, nem áll meg a Hungária körútnál. Övék lett a vörös Csepel (Avarkeszi Dezső, illetve Podolák György), a külső Ferencváros és Pesterzsébet (Pál Tibor és Hiller István), Kispest (Burány Sándor), Pestlőrinc (Katona Béla és Mester László), a XV. kerület (Hajdú László), Újpest fele (Csizmár Gábor - de Kiss Péternél is csak másfél százalék hibádzott), no és Angyalföld (Szanyi Tibor és Tóth József). Ezenkívül további 16 helyen végeztek az első helyen, zömmel nagy fölénnyel, s ha minden így marad, e választókerületeket is hozhatják - amihez hozzájárulhat az is, ha eredményre vezetnek az SZDSZ-szel a kölcsönös visszaléptetésekről szóló tárgyalások. Korántsem meglepő, hogy a rögvest elesett zónákban kiemelkedően szarul teljesítettek a fideszes jelöltek: általában 25 százalék körül mozgott az eredményük, egyedül az Újpesten induló (speciel emdéefes) Hock Zoltán bírta legalább a szavazatok egyharmadát begyűjteni - de ez már mindegy is, a továbbiakban értük legalább nem kell izgulnia a pártközpontnak. Még kevésbé biztató a Fidesz számára, hogy a fent említett 16 választókerület zömében is hasonlóan rosszul állnak az egyéni jelöltjei, egyikük sem lépte át a 35 százalékos határt, s ráadásul nem látszik a második fordulós tartalék sem (legfeljebb tán a MIÉP négy-öt-hat százaléka, már ha a csalódott mezei had egyáltalán figyelemre méltatná a következő fordulót). Ebben a helyzetben csaknem kiemelkedően teljesített a XI. kerületben (Kelenvölgy-´rmező-Kamaraerdő stb.) induló Sasvári Szilárd, aki csak pár száz szavazattal s alig több mint két százalékkal maradt le szocialista vetélytársa mögött - mivel a harmadik helyezett szabaddemokrata Lakos Imre és a vörösbarna MIÉP-es közgazda Csath Magdolna között is szoros volt a verseny, így még bármi elképzelhető. Kicsi a hátránya a Terézvárosban indult Illés Zoltánnak is, ám itt a harmadik helyezett Béki Gabriella is megközelítette a tizenöt százalékot, így ebből aligha lesz mandátumvédés. Annál jobban áll a Fidesz fönn, a hegyen: Csapody Miklós (Gellérthegy és környéke) például tíz százalékot vert szocialista vetélytársára, Pokorni Zoltán (XII. ker.) előnye az első forduló alapján 13 százalék, de Balsai István (II. ker.) helyzete is jó, mintegy 8 százalékkal bizonyult jobbnak, mint a szoci Horváth Csaba, s végül a Vár, annak alja és a Rózsadomb fideszes kandidánsa (Nagy Gábor Tamás) is rávert vagy tíz százalékot Hegyi Gyulára (s még többet Mécs Imrére). Csupán annyi a probléma, hogy közük csak Pokorni és Csapody kapott többet negyven százaléknál, ők is csak alig-alig, így elméletileg mind a négyen ráutaltak a kerületenként változó számú (8-10 százaléknyi) MIÉP-szavazó szimpátiájára, ami ugye bizonytalan, mint a kutya vacsorája, így azután még a tradicionális polgári, ker.-nemz. budai részeken is elúszhat a biztosra vett jobboldali győzelem. Tipikus eset a belvárosi választókerületé: itt ugyan az első fordulóban az élen végzett az MKDSZ-es Rubovszky György, de csak 34 százalékkal, s ez még a MIÉP-aspiráns nyolc százalékának lenyúlásával is kevés lehet, ha közös jelöltet indít ellene az MSZP és az SZDSZ (Steiner Pál csaknem 32, míg Pető Iván kis híján 25 százalékot szerzett első nekifutásra).

Vidéki élet

A szocialisták vidéken is begyűjtöttek 14 mandátumot, s ezek elhelyezkedése sem a véletlen műve. Először is Szili Katalin és Toller László polgármester révén övék lett kapásból a három pécsi választókerületből kettő (ez konkrétan Pécs egy-egy harmadát s a hozzácsapott tucatnyi apróbb-nagyobb falvat jelenti), és a még hiányzó 1. vk.-ben sem kell sok Kékes Ferenc győzelméhez (ami egyben Mikes Éva vereségét is jelentené). Megszerezték az egyik győri választókerületet (Balogh József), a négy miskolci zónából kettőt (s másik két helyen is 49 százalék fölött szerzett a szoci jelölt!), övék az egyik nyíregyházi mandátum (Csabai Lászlóné) és a másik is zsebben, övék Székesfehérvár fele (Warvasovszky Tihamér polgár- mester), szőröstül-bőröstül Dunaújváros (Kálmán András). Nyertek "zdon és Kazincbarcikán, és last but not least az általuk is támogatott szadeszes Hankó Faragó Miklós kapásból begyűrte a szombathelyi 1. választókerületet (szabaddemokrata még sohasem jutott be csont nélkül - ez most, a párt mélyrepülése idején különösen figyelemre méltó). Kunszentmárton, Kisbér (Keleti György!) és Hatvan a szabályt erősítő kivétel - bár a második fordulóban azért még számos hasonló kisvárosi-falusi jellegű mandátum is jut majd nekik. Ezzel szemben a Fidesz- MDF-lista jelöltjei kifejezetten ezeken az árnyas-lombos tájakon voltak a legsikeresebbek. Csornán Áder, Kapuvárott Ivanics István, Kőszegen Básthy István, Körmenden Németh Zsolt (az MDF-es), Lentiben Nógrádi László, Zalaszentgróton Boros Imre futott be (utóbbi két jelölt sikerének példája ékesen bizonyítja, hogy népünk előszeretettel szavaz erkölcsi hullákra - de hát Boldvai is simán nyert ´98-ban). Ezenkívül nyertek Balatonfüreden, Pápán, Tapolcán, hogy ugorjunk egyet a térképen, Vásárosnaményban (Balogh Gyula exkisgazda konzervkirály), Encsen, Mezőkövesden (Tállai alpénzügyér), Karcagon (Varga főpénzügyér), Kiskőrösön és Tiszakécskén (Lezsák Sándor - lásd mint fent). Speciális körülmények között azonban nagyobb városokban is sikeresek bírnak lenni: például Debrecen szőröstül-bőröstül az övék: Kósa Lajos polgármester (Oral History Arch.) és a történész Pósán László egyből vette az akadályt, és harmadikként Halász János (1. forduló: 49 százalék) is hamarosan követheti őket. Tradicionálisan az övék Hódmezővásárhely is: Lázár János, a nagy formátumú Rapcsák polgármester egykori jobbkeze egyből elvitte az összes zsírt. De szereztek egy-egy mandátumot Győrben (Medgyasszay László) és Veszprémben is (Horváth Balázs) - igaz, ezen városok másik felében inkább a szocik játszottak jobban.

A fent leírt tendenciát erősíti, ha megemlítünk néhány kerületet, ahol csak hajszál választotta el egyik vagy másik küzdő felet az azonnali győzelemtől. Szobon Harrach anyaügyi miniszternek csak két és fél, Bonyhád-Bátaszéken a fideszes Potápi Árpádnak csak négy tized (!) százalék hiányzott a győzelemhez, de Manninger megélhetési államtitkár is 49 százalék fölött teljesített Keszthelyen, miként Sárváron sem kellett volna sokkal több (mondjuk két százalék) Kovács Ferenc győzelméhez. A kormánypárt(ok) a megyeszékhelyek közül nagy valószínűség szerint viszik Zalaegerszeget (Gyimesi Endre: 47,60 az első fordulóban), de a kaposvári egyes választókerületben jelenleg fej fej mellett áll Szita Károly és az MSZP-s Lamperth Mónika (a másik kaposvári körzetben sem dőlt még el semmi). A nagyobb városok közül a szocialisták tarolhatnak Egerben, Nagykanizsán, Veszprém másik felén, Szolnokon (hoppá!) övék lehet mindkét mandátum, eleshet Komárom, Esztergom, Vác és magától értetődő módon Salgótarján (Szekszárd viszont csak akkor, ha besegít a 15 százalék fölött teljesítő szadeszes polgármester - esetleg fordítva!) - ezzel szemben Békéscsabán még minden lehet, Kecskeméten pedig egyenesen a Fidesznek áll a zászló (első helyen végeztek mindkét választókerületben, méghozzá fölényesen).

Renegades Of Funk

Akik siratnák a boldogult emlékezetű Antall-kormány egykori, lassan a feledés homályába vesző koalíciós pártjait, elhamarkodottan cselekszenek: a párt talán elvész, ám a képviselő, miként az impulzusmomentum, megmarad. Szembetűnő, hogy az első fordulóban eredményesen szereplő, esetleg rögvest egyéni mandátumot szerző kormánypártiak között felülreprezentáltak a még most is aktív MDF-es veteránok és az ex-MDF-es, szökevény kisgazda és hitehagyott KDNP-s renegátok. A már mandátumhoz jutott húsz képviselő között feltűnően kevés az ősfideszes, egyáltalán az olyan politikus, aki a Fideszben szocializálódott azzá, ami, annál több viszont az utólag igazolt (ne adj´ isten bevásárolt) idegenlégiós. Medgyasszay László, Horváth Balázs, Lezsák Sándor, Font Sándor, Németh Zsolt vagy a még versenyben lévő Dávid, Balsai, Csapody, Herényi, Gémesi képviselőjelöltek mintha Antall pártjából volnának ismerősek, Surján László, Nógrádi László, Harrach miniszter, Básthy képviselő és Rubovszky jelöltek egykoron KDNP-sek voltak, s úgy egy-másfél évvel ezelőttig Balogh Gyulának, Boros Imrének vagy a kerületét nagy fölénnyel vezető Czira Szabolcsnak (esetleg a Nyírbátorban esélyes Simon Miklósnak) sem esett nehezére Torgyán József párthívének (netán kedvenc ölebének) lenni. A Fidesz képviselőcsoportjának fokozatos emdéefesedése, kádéempélődése, sőt elkisgazdásodása nem is igazán tűnhetett fel addig, amíg a Fidesz kormányon volt, hiszen ők (a frontharcos hardcore, neveket sorolni felesleges) rá sem hederítettek a parlamentre és benne saját képviselőikre. Most, hogy várhatóan ellenzékbe kerülnek, egyben könnyen előállhat az a kellemetlen helyzet, hogy hipp-hopp kisebbség lesznek saját frakciójukban, s a végén még az is előfordulhat, hogy a sok lúd megeszi a disznókat, és ennek előbb-utóbb vagy szakadás, vagy takeover lesz a vége.

Barotányi Zoltán

Debrecen

A medve bőrére

Debrecen a zászlósváros magabiztos nyugalmával várta április hetedikét. Az itt lakó aligha lepődhet meg mindezen - az elmúlt négy esztendőben mozgásba jött, meglódult a város, a prosperitás kézzelfogható. Egy maroknyi, egy-kétszáz fő civilen túl - akik összegyűltek a Kossuth-szobor mellett március 15-én délután vagy a Révész téren, kötéllel a nyakban, a választást megelőző pénteken -, kérdéseket, pláne arccal, nemigen tesz föl már itt senki; ha tiltakozik is az ízlése, félti az egzisztenciát. Különösebb meglepetésekre, pláne fordulatra a három kerületben így ép ésszel senki sem számíthatott - de hát szombat este nem állt minden helyi lakos az ép ész talaján.

A közhangulatot tesztelő tudósító körútjának első állomásán máris meglepő véleménnyel szembesülhetett, amikor az éjszakába az önök tájékoztatása végett lakmuszpapírként lemerült. Egy nagy fülű úr a játékgép mellől kínai Adidas joggingban és 70-80 százalékos ittassági állapotban a Munkáspárt mellett fejtett ki általános közröhejbe fúló érveket. Merthogy, hangoztatta, miközben hatalmas, célirányos ujjcsapások révén megpróbálta elkapni a dinnyét, ő Kádár alatt szakszervezeti beutalóval látta a Balatont. Csókolja meg akkor Edelényinét - ajánlotta valaki a pulttól, utalván nevezett párt egyetlen közismert, nevesíthető, nemrég lebukott helyi képviselőjére, aki éveken át felvette a halott édesanyja havi nyugdíját -, ha még kint van, nincsen sitten, kiviszi a macsi tóra biztosan. Bele is fulladna, ilyen állapotban - fűzte hozzá a kártyázók közül valaki, különben is, letette-e, vagy nem-e letette-e a Fidesz a díszburkolatot? Letette-e, nem-e tette-e le, mekegsz, mint a kecske, bazd meg - tromfolta meg a szemben ülő, kirívóan józan partnere, nyomatékul kidobván egy makkot -, letette, hogy összehányjad, mint a múltkor, amikor hazahoztalak. Majd nem mekegsz, ha nyernek a szocik.

Véleménye mindazonáltal másfél liter ásványvizet elemésztő körutam során egyértelmű kisebbségben maradt: a debreceni II-es körzet vendéglátó-ipari egységeiben a folytatást igénylő, fölényes győzelmi mámor uralkodott. A medve bőrére fogyasztott előre boldog, boldogtalan - egy emberként az erősebb mellett sorakoztak fel a szeszesek; a rebellis hangulat, az ellenállás méltósága itt már történelem. Persze, Halász János kulturális államtitkár erőt sugárzó, a helyzeti előnyből fakadó magabiztos kampányának hatásával a többieké eleve nem vetekedhetett. Az MSZP-s Juhászné Lévai Katalinnak az előzőhöz hasonlóan ezúttal is emberarcú, a választókat közvetlenül megszólító, mosolygós kampánya főként a tócóskerti panelekben szerezhetett híveket - egyszerű, olcsó, ámde finom vacsorát kínáló receptjével, a Szegvári Katalinnal folytatott parki csevegését kivonatoló kis tavaszi, színes füzetével biztos megdobogtatta a háziasszonyszíveket. Evvel együtt az országos ügyek intézését illetően kevéssé ígért meggyőző alternatívát - de hát nem a magamfajta volt itten a célközönség. A kerületben rajtuk kívül egyedül az SZDSZ-es Kovács László kampánya volt érzékelhető - de az övé furcsa módon éppen visszafogottságával, szelídségével keltett széles körben feltűnést. Egy mesehős, aki valamilyen - számára is érthetetlen - okból kifolyólag idegen, kegyetlenül durva, vad terepre csöppent -, egy halk szavú, jó ember a vérprofik világában, abból a fajtából, akinek az ember nagyobb összeget is gondolkodás nélkül kölcsönad. Kampánya a szakmájából, hobbijából (népművelő-könyvtáros, becsüs, ásványszakértő és természetfotós) logikusan következett - mintha mindvégig bocsánatot kérne, szemérmes volt, realistán visszafogott; programjai levegőjét a tisztes kudarc büszkesége, az esélytelenek nyugalma lengte be. A többi jelölt indulása a villanyoszlopokat leszámítva gyakorlatilag nem volt észrevehető: a Centrum színeiben starthoz álló élő legenda, a három vb-n és két olimpián részt vett, világválogatott kézilabdás zseni, Varga Szityu is inkább csak azért említendő, mert felbukkanása felidézte azt az azóta sem látott, egyedülálló varázslatot, amikor tízezer karcos cívis torok ütemes követelésére a kapunak háttal állva abszolválta sorozatban a heteseket. A MIÉP pedig, mióta az utolsó ősmagyar népi hős, Szabó "Robin Hood" Lukács csillaga leáldozott, még nem tudott egy azonosítható arcot felmutatni errefelé - na nem mintha különösebben hiányozna bárkinek.

A vasárnapot illetően békés, nyugodt ügymenetről áll módomban beszámolni - délelőtt tíz tájban majd´ szétvetették a Széchenyi utcai óvodát a kokárdás magyarok, valamint a többiek. Komoly részvételi arányokat jelzett, hogy ennyien vagyunk - Váradi János ökölvívó, a nagyvilág legszelídebb, immár hirdetésszervezéssel foglalkozó, többszörös magyar bajnok bokszolója alig győzte osztani az asztal mögül az íveket. Sorbanállás közben volt idő a gyerekekkel felidézni az óvodás éveket - eltöprengvén egyszersmind az idő forduló kerekén, emberek metamorfózisán, a semmiből felívelő, viharos karriertörténeteken, melyek közül a hazában ma éjszaka egynéhánynak bizonyosan vége lesz. A konszolidált hangulatba előttünk egy izgő-mozgó, idős néni végül mégis becsempészett némi horrorelemet: izgatottan hátrafordult, s megkérdezte, melyik urnába kell bemennie.

Megnyugtattam, fülke az.

Keresztury Tibor

Szeged

Vihar délen

A szegedi polgárok az elmúlt 12 évben mindig meghallották az idők szavát. 1990-ben mindhárom egyéni körzetből az MDF jelöltje került ki győztesen, négy évvel később szocialista honatyákat juttattak a parlamentbe, 1998-ban pedig mind a három körzetben a Fidesz jelöltjeire voksolt a dél-alföldi város lakosainak többsége.

- Nyolc százalék. A Gallup déli eredménye alapján ennyivel vezetünk - fogadta a szegedi Fidesz- iroda előtt vadonatúj luxusautójából kiszálló igazgató urat a párt egyik aktivistája.

- Hiába, a választópolgárokat nem lehet hülyére venni. Látják, hogy mit köszönhetnek nekünk - összegezte véleményét az egykor seftesként induló, ma már politikai hátszéllel egy cég igazgatójává avanzsált úr. - Hiába, az emberek tudják, kire kell szavazni - vetette oda magabiztosan egy-két ott állónak.

Az országos adatokhoz hasonlóan Csongrád megyében, illetve Szegeden is most volt a legmagasabb a részvételi arány a rendszerváltás óta. Csongrád megyében a választásra jogosultak 67 százaléka járult az urnákhoz. Négy évvel ezelőtt az első fordulóban a polgárok csupán 53,2 százaléka szavazott.

A szocialista Újhelyi István Szeged 1-es körzetben fölényesen, 47,61 százalékkal megverte riválisát, az ősfideszesként számon tartott Rákos Tibort (34,7 százalék). Hasonlóan maga mögé utasította a 3-as egyéni választókerületben Botka László, az MSZP jelöltje (46,9 százalék ) Bartha Lászlót (36,1 százalék), aki jelenleg a Fidesz országgyűlési képviselője, valamint Szeged polgármestere. Kormányzati pletykák szerint a Fidesz vezérkara már régóta szívesen megszabadulna Barthától. A Külügyminisztériumban fölmerült a polgármester úr neve mint a nemrég megnyílt szabadkai magyar konzulátus esetleges vezetője. Ha Barthát a vajdasági városba kinevezték volna főkonzulnak, akkor ő lett volna az egyetlen külhonban szolgálatot ellátó diplomata, aki minden este saját szegedi otthonában tér nyugovóra. Kormányzati politikusoktól származó információk szerint az első forduló eredményétől teszik függővé, hogy újraindítja-e Barthát a Fidesz az önkormányzati választásokon. Ezek szerint az egészségügyi szakellátás vadprivatizálásáról elhíresült polgármester idén akár politikai karrierjének is búcsút inthet. A polgári oldalról esetleges polgármesterjelöltként Póda Jenő, az MDF-es katonapolitikai szakértő nevét szokták emlegetni.

Szoros küzdelem várható a második fordulóban a Szeged 2-es körzetben. A szocialista Géczi József Alajos csupán néhány szavazattal maradt le Balogh Lászlótól, a Fidesz-MDF közös jelöltjétől. A második fordulóban azonban ezt a körzetet is a magáénak tekintheti az MSZP, hiszen ha az SZDSZ jelöltje visszalép Géczi javára, akkor viszonylag nagy előnnyel legyőzheti a televíziós operatőrből lett jobboldali politikust.

Szegeden a baloldal jelöltjei annak ellenére arattak, hogy politikai ellenfeleik jelentős médiaelőnyben voltak a városban. Becslések szerint közpénzekből évente csaknem 60 millió forintot szánt a város arra, hogy a Szegedi Élet című önkormányzati hetilapnak csúfolt Fidesz-kampánylapot fenntartsa. A Szeged Televízió sem a pártatlanságáról híresült el. Mint azt már egy korábbi számunkban megírtuk (Magyar Narancs, 2000. október 9.), a televízió egyik vezetői székébe a gazdasági alpolgármester sógorát ültették. Ismeretlen tettesek pedig a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt háború utáni, választásokra buzdító plakátjainak jó minőségű másolatait ragasztották ki a város forgalmas pontjain. Hogyaszongya: "Áruló vagy! Ha nem a keresztény pártokra szavazol!" meg: "Testvérek! Tartsunk össze! A választásokon dől el a keresztény Magyarország jövendője!" Szakemberek szerint egy-egy plakát előállítása akár hatezer forintba is kerülhetett, és mivel több százat ragasztgattak ki, valószínű, hogy az elkövetőknek a gatyája is rámehetett a plakátnosztalgiára. Csak remélni lehet, hogy mindezt nem a városi büdzsé sérelmére tették.

Politológusok számára igazi csemege a Hódmezővásárhelyi "Rapcsák-örökség". A nemrégiben elhalálozott polgári képviselő olyannyira népszerű volt az alföldi település lakossága körében, hogy 1998-ban az első körben az országban egyedüliként került be egyéniben a parlamentbe.

- Idén ha Rapcsák vaskályháját indítják el, még azt is megválasztják a hódmezővásárhelyiek - állítja a város egyik kritikus szülöttje. A néhai honatya egykori segédjét, Lázár Jánost csaknem 56 százalékkal juttatták az Országgyűlésbe.

A szegedi Fidesz-irodánál 9 óra után kezdett semmivé válni a korai öröm. A helyi újság munkatársát be sem akarták engedni.

- Tessék, az eredményből látszik, mennyire lehet az embereket fanatizálni - fakad ki a kora délután még optimista és a választók bölcsességére építő igazgató úr. - Most akkor csatlakozik esetleg az ünneplő szocialista táborhoz? - kérdeztem tőle.

- Csitt, ne olyan hangosan - mondta, majd kiosont luxusautójához, és elhajtott.

Kunstár Csaba

Békés megye

A bölcsőtől a sírig

Békéscsaba választási központ. Az előzetes aggodalmak nem igazolódtak be, nem ismétlődött meg a Viharsarokban az 1998-as eset, amikor az alacsony részvétel miatt két választókerületben: Szeghalmon és környékén, valamint Dél-Békésben érvénytelen volt az első forduló.

Nagy szenzáció nem történt a Körös-völgyben, az előrejelzésekkel szemben egyetlen helyen sem dőlt el a küzdelem az első fordulóban, holott ezt jósolták Mezőkovácsháza és Battonya körzetében, ahol az agrártüntetéseiről elhíresült Karsai indult az MSZP támogatásával. Bár az Országos Mezőgazdasági Demonstrációs Bizottság elnöke közel négyezerötszáz vokssal kapott többet, mint fideszes ellenfele, az 50 százalék plusz egy szavazat nem jött össze.

Néhány héttel ezelőtt azt is rebesgették, hogy a Békés Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, Domokos László a szarvasi választókerületben már az első körben lemossa ellenfeleit. Domokos vezet az első kör után, de a győzelem még odébb van. Esélyeinek az utóbbi két hétben nem tett jót, hogy a sajtó kiderítette (lásd: Illetékes polgártárs, Magyar Narancs, 2002. március 28.): alapfizetésén kívül negyedévente 4,5 millió forintot vesz fel - jutalom gyanánt - a megyegyűléstől. Ekképp négy év alatt közel bruttó 110 millió forint jövedelemhez jut csak a békési megyegyűlés élén végzett munkájáért. Domokos emellett a Fidesz parlamenti képviselője, frakcióvezető-helyettese, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke és egy albizottság elnöke, míg egy másiknak az alelnöke.

Az urnazárás utáni időszak a nagy pofára esések éjszakája volt Békés megyében.

A Független Kisgazdapárt bukása egészen egyértelmű, pedig négy évvel ezelőtt az országos összevetésben a Békés megyei területi listán érték el a legjobb eredményüket. Akkor az FKGP-re leadott 34 ezer szavazat a listán meghaladta a 20 százalékot. Voksaik száma most háromezer alá csökkent. A kisgazdabölcsőnek és -fellegvárnak számító Békésben így a pártlistán elért 1,43 százalékos eredményükkel az utolsók lettek. Ezt figyelembe véve nem is meglepő, hogy az országosan közismert, a parlamenti olajbizottság munkáját irányító Pallag László saját választókerületében, Békésen 4 százalék alatt maradva végzett hatodik helyen.

Akad még egy érdekes figurája Békés megyének. Dél-Békésben a Centrum Párt színeiben indult a helyi vízmű kft. ügyvezető igazgatója, Kürtösi Zsigmond, aki tavaly nyáron nem kevesebb mint tízezer, tartozást felhalmozó fogyasztó kikapcsolását helyezte kilátásba a térség településein (lásd: Addig a kútra jár, Magyar Narancs, 2001. július 26.). Ezt végül közfelháborodás akadályozta meg, és Battonya kilépése a cégből. Kürtösi most ötszázötvenöt szavazatot szerezve lett választókerületének utolsó helyezettje. Ez nem meglepő, de legalább mulatságos.

Bod Tamás

szerző
Bod Tamás
publikálva
2002/15. (04. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra