A Fidesz vezette konzervatív párttömörülés és a kormányváltásra készülő szocialisták és liberálisok csatájában az utóbbi hónapokban igencsak felértékelődtek a roma szavazók. Ezt használta ki Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, hogy 300 ezer hívének délibábos ígéretével a biztos mandátumot jelentő 14. helyet alkudja ki magának a Fidesz-MDF országos listán. Meglehet, sokáig elvitatkoznak még az elemzők, hogy bölcsen cselekedett-e a Fidesz-vezérkar, amikor Farkast is feltűzte bokrétának a kalapjára, mindenesetre Békésen a romákban nem sok kétely maradt, hogy mit kell tenniük.Az hamar kiderül, hogy a nyomasztó "Párizs" telepen egyetlen roma szavazó sem akad, aki ne az MSZP-re adta volna a voksát. Az ugyancsak egysíkú pártpreferencia hátterét firtatva két fő indok rajzolódik ki. A kereskedelmi tévék híradásainak hangsúlyaival összhangban a romák csak a két nagy párt ajánlatait ismerik úgy-ahogy, s ez kiegészül a szélsőjobb hatalomhoz jutásával kapcsolatos zsigeri félelemmel is. "A Csurka az annyi, mint Hitler magyarul" - magyarázza az érintettek magabiztosságával a békési szavazóhelyiségből kifelé jövet egy középkorú roma asszony, aki hasonlóan egyértelműnek látja a Fidesz és a MIÉP összefonódását. A szélsőjobb szavazóknak szóló gesztusokat a viharsarki romák a két párt közötti egyértelmű egyenlőségjelként értelmezték. Az egyik férfi Csurka István minapi, gazdátlanul maradó Duna-parti cipőkre vonatkozó fenyegetését idézi fel: követhetőnek tűnő öntudatlan asszociációja mentén üres országúti csizmákról és árokba lőtt cigányokról beszél, a mintegy tízfős közönség pedig borzongva szörnyülködik.
A baloldali rokonszenv másik fő oka a romáknak biztos kenyeret adó Kádár-rendszer iránti nosztalgia és az MSZP csábító jóléti ígérethalmazának némiképp zavaros metszetében körvonalazódik. A "párizsiak" közül sokan nézték a tévében a kormányfőjelöltek vitáját, amiből érdekes módon leginkább Medgyessy Péter adókedvezményekkel kapcsolatos okfejtése ragadt meg bennük. "Jól megmondta a Medgyessy, hogy a Fidesz a szegény gyerekeket bünteti" - bizonygatja egy másik, szétesőben lévő biciklijére támaszkodó férfi. A progresszív családi adókedvezmény büntető mivoltával kapcsolatos alkalmi disputában végül kompromisszum születik: a tudósító elismeri, hogy az intézkedés a tehetősebbeknek kedvez, vitapartnere pedig azt, hogy ő - lévén a telepiek döntő többségéhez hasonlóan évek óta munkanélküli - emiatt egy fillért sem veszített. Kiderül, hogy néhány nappal korábban Farkas Flórián is Békésen kampányolt, ám a rendezvényt mérsékelt érdeklődés övezte, az azt követő, párizsi telepi villámlátogatását pedig provokációnak érezték a helyiek, és rideg elutasítással fogadták.
Sarkadra Balogh Sándorral, az ENSZ által delegált választási ellenőrrel érkezünk. Az évtizedek óta az Egyesült Államokban élő, roma származású Baloghot elsősorban a romák által sűrűn lakott választókerületek érdeklik. Mint mondja, felfigyelt Farkas Flóriánnak a roma választók buszokkal történő szállításával kapcsolatos kijelentésére, ezért egyrészt gyorsan országos alkalmi figyelőhálózatot épített ki, továbbá személyesen is meg akart győződni arról, hogy minden a szabályok szerint történik-e. Magabiztos fellépése látható zavart okoz a választási bizottságban, és Balogh nem is rest intézkedni a szavazóhelyiség előtti villanyoszlopra ragasztott plakátok eltávolításáról.
A düledező házak között két férfi koszos viaszosvászon táskában ősöreg teherautó-akkumulátort cipel. A választással kapcsolatos puhatolózásra megállnak, leteszik az akkumulátort és hallgatnak. "Figyelj ide, nincsen nekünk időnk ilyesmire. Nekem aztán mindegy, hogy melyik ül a parlamentben, rajtunk ezek úgysem fognak segíteni sohasem" - mondja végül fáradtan az egyik.
A romák belekapaszkodnak a zacskó fülébe, de a furcsa jelenet embereket csal ki a házakból. "Mit akar maga, menjen innen" - kel ismerősei védelmére fenyegetően egy tagbaszakadt férfi, mellette fiatalabb fiai állnak. A bemutatkozást követő kézfogásra azonban Horváth Elemér megenyhül, és az akkumulátor is visszakerül a földre. Horváth már leadta a voksát, bár, mint mondja, nem nagy lelkesedéssel. Szeretné, ha legalább a fiai dolgozhatnának, a saját jövőjét illetően már nem táplál vérmes reményeket. Kisétáló anyósa, Csibi néni viszont élénk MSZP-párti agitációba kezd, amire hamar felvillanyozódnak a kedélyek, a gyerekek kiszaladnak, és a néni hanglejtését mímelve kórusban kiabálják, hogy "éljen Medgyessy". A kisfiúk már indulnának szavazni, Horváth két első választó korú fiának arca viszont tökéletes közönyt mutat: "nem érdekel ez az egész", mondja egyikük, és visszaballag a házba. A jobboldali roma szavazók hollétére irányuló kérdésemre viszont ismét fagyos lesz a hangulat: "Nem talál itt olyat az egész megyében - mondja végül Csibi néni -, vagy ha talál, hát az olyan is."
Balogh Sándor komolyabb szabálysértést, a Narancs pedig jobboldali roma szavazót nem észlelt. A sok vidéki választókerületben végletekig kiélezett és óriási tét mellett zajló második fordulóban minden bizonnyal sohasem látott küzdelem kezdődik a romák szavazataiért. Ígéretekből eddig sem volt hiány. Mindenesetre az az idő, amikor a romák nem elsősorban a kilátástalan helyzetükben feléjük nyújtott alamizsna mérete és a várható fenyegetettség alapján, hanem a pártok által kínált eltérő, de reális felemelkedési lehetőségek között választhatnak, még nem jött el.
Miklósi Gábor
