Voks Romana: Egy amerikai Párizsban

  • Miklósi Gábor
  • 2002. április 11.

Belpol

A Fidesz vezette konzervatív párttömörülés és a kormányváltásra készülő szocialisták és liberálisok csatájában az utóbbi hónapokban igencsak felértékelődtek a roma szavazók. Ezt használta ki Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, hogy 300 ezer hívének délibábos ígéretével a biztos mandátumot jelentő 14. helyet alkudja ki magának a Fidesz-MDF országos listán. Meglehet, sokáig elvitatkoznak még az elemzők, hogy bölcsen cselekedett-e a Fidesz-vezérkar, amikor Farkast is feltűzte bokrétának a kalapjára, mindenesetre Békésen a romákban nem sok kétely maradt, hogy mit kell tenniük.

A Fidesz vezette konzervatív párttömörülés és a kormányváltásra készülő szocialisták és liberálisok csatájában az utóbbi hónapokban igencsak felértékelődtek a roma szavazók. Ezt használta ki Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, hogy 300 ezer hívének délibábos ígéretével a biztos mandátumot jelentő 14. helyet alkudja ki magának a Fidesz-MDF országos listán. Meglehet, sokáig elvitatkoznak még az elemzők, hogy bölcsen cselekedett-e a Fidesz-vezérkar, amikor Farkast is feltűzte bokrétának a kalapjára, mindenesetre Békésen a romákban nem sok kétely maradt, hogy mit kell tenniük.Az hamar kiderül, hogy a nyomasztó "Párizs" telepen egyetlen roma szavazó sem akad, aki ne az MSZP-re adta volna a voksát. Az ugyancsak egysíkú pártpreferencia hátterét firtatva két fő indok rajzolódik ki. A kereskedelmi tévék híradásainak hangsúlyaival összhangban a romák csak a két nagy párt ajánlatait ismerik úgy-ahogy, s ez kiegészül a szélsőjobb hatalomhoz jutásával kapcsolatos zsigeri félelemmel is. "A Csurka az annyi, mint Hitler magyarul" - magyarázza az érintettek magabiztosságával a békési szavazóhelyiségből kifelé jövet egy középkorú roma asszony, aki hasonlóan egyértelműnek látja a Fidesz és a MIÉP összefonódását. A szélsőjobb szavazóknak szóló gesztusokat a viharsarki romák a két párt közötti egyértelmű egyenlőségjelként értelmezték. Az egyik férfi Csurka István minapi, gazdátlanul maradó Duna-parti cipőkre vonatkozó fenyegetését idézi fel: követhetőnek tűnő öntudatlan asszociációja mentén üres országúti csizmákról és árokba lőtt cigányokról beszél, a mintegy tízfős közönség pedig borzongva szörnyülködik.

A baloldali rokonszenv másik fő oka a romáknak biztos kenyeret adó Kádár-rendszer iránti nosztalgia és az MSZP csábító jóléti ígérethalmazának némiképp zavaros metszetében körvonalazódik. A "párizsiak" közül sokan nézték a tévében a kormányfőjelöltek vitáját, amiből érdekes módon leginkább Medgyessy Péter adókedvezményekkel kapcsolatos okfejtése ragadt meg bennük. "Jól megmondta a Medgyessy, hogy a Fidesz a szegény gyerekeket bünteti" - bizonygatja egy másik, szétesőben lévő biciklijére támaszkodó férfi. A progresszív családi adókedvezmény büntető mivoltával kapcsolatos alkalmi disputában végül kompromisszum születik: a tudósító elismeri, hogy az intézkedés a tehetősebbeknek kedvez, vitapartnere pedig azt, hogy ő - lévén a telepiek döntő többségéhez hasonlóan évek óta munkanélküli - emiatt egy fillért sem veszített. Kiderül, hogy néhány nappal korábban Farkas Flórián is Békésen kampányolt, ám a rendezvényt mérsékelt érdeklődés övezte, az azt követő, párizsi telepi villámlátogatását pedig provokációnak érezték a helyiek, és rideg elutasítással fogadták.

Sarkadra Balogh Sándorral, az ENSZ által delegált választási ellenőrrel érkezünk. Az évtizedek óta az Egyesült Államokban élő, roma származású Baloghot elsősorban a romák által sűrűn lakott választókerületek érdeklik. Mint mondja, felfigyelt Farkas Flóriánnak a roma választók buszokkal történő szállításával kapcsolatos kijelentésére, ezért egyrészt gyorsan országos alkalmi figyelőhálózatot épített ki, továbbá személyesen is meg akart győződni arról, hogy minden a szabályok szerint történik-e. Magabiztos fellépése látható zavart okoz a választási bizottságban, és Balogh nem is rest intézkedni a szavazóhelyiség előtti villanyoszlopra ragasztott plakátok eltávolításáról.

A düledező házak között két férfi koszos viaszosvászon táskában ősöreg teherautó-akkumulátort cipel. A választással kapcsolatos puhatolózásra megállnak, leteszik az akkumulátort és hallgatnak. "Figyelj ide, nincsen nekünk időnk ilyesmire. Nekem aztán mindegy, hogy melyik ül a parlamentben, rajtunk ezek úgysem fognak segíteni sohasem" - mondja végül fáradtan az egyik.

A romák belekapaszkodnak a zacskó fülébe, de a furcsa jelenet embereket csal ki a házakból. "Mit akar maga, menjen innen" - kel ismerősei védelmére fenyegetően egy tagbaszakadt férfi, mellette fiatalabb fiai állnak. A bemutatkozást követő kézfogásra azonban Horváth Elemér megenyhül, és az akkumulátor is visszakerül a földre. Horváth már leadta a voksát, bár, mint mondja, nem nagy lelkesedéssel. Szeretné, ha legalább a fiai dolgozhatnának, a saját jövőjét illetően már nem táplál vérmes reményeket. Kisétáló anyósa, Csibi néni viszont élénk MSZP-párti agitációba kezd, amire hamar felvillanyozódnak a kedélyek, a gyerekek kiszaladnak, és a néni hanglejtését mímelve kórusban kiabálják, hogy "éljen Medgyessy". A kisfiúk már indulnának szavazni, Horváth két első választó korú fiának arca viszont tökéletes közönyt mutat: "nem érdekel ez az egész", mondja egyikük, és visszaballag a házba. A jobboldali roma szavazók hollétére irányuló kérdésemre viszont ismét fagyos lesz a hangulat: "Nem talál itt olyat az egész megyében - mondja végül Csibi néni -, vagy ha talál, hát az olyan is."

Balogh Sándor komolyabb szabálysértést, a Narancs pedig jobboldali roma szavazót nem észlelt. A sok vidéki választókerületben végletekig kiélezett és óriási tét mellett zajló második fordulóban minden bizonnyal sohasem látott küzdelem kezdődik a romák szavazataiért. Ígéretekből eddig sem volt hiány. Mindenesetre az az idő, amikor a romák nem elsősorban a kilátástalan helyzetükben feléjük nyújtott alamizsna mérete és a várható fenyegetettség alapján, hanem a pártok által kínált eltérő, de reális felemelkedési lehetőségek között választhatnak, még nem jött el.

Miklósi Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.