Pokorni elmondta, mi van „kétezertizenvalahány” óta

  • narancs.hu
  • 2024. október 1.

Belpol

Államközpontú társadalom, mint Kádár, Horthy idején.

A tavaly októberben meghalt Sólyom László korábbi köztársasági elnök  tiszteletére állított emléktábla avatója volt az egyik utolsó szereplése XII. kerületi polgármesterként Pokorni Zoltánnak még szeptember 17-én. A fideszes politikus – ezt a Válasz Online vette észre – a megemlékezésen az egykori köztársasági elnök életútja kapcsán nem úgy értékelte a rendszerváltás óta eltelt időszakot, ahogyan a többi kormánypárti politikus szokta.

„Egy borzalmas huszadik század után, amikor Magyarország egy államközpontú társadalomban élte az életét Horthy alatt majd (…) Kádár alatt, egy nagyon bíztató évtizedünk, vagy két, két és fél évtizedünk volt, hogy ezt az államközpontúságot magunk mögött hagyjuk és egy plurálisabb, több színű, ma már kicsit finnyásan kerüljük a szót: liberálisabb, vagy szabadelvűbb, vagy diverzifikáltabb, többpólusú társadalomban éljünk szabad emberként. Ez 1990 és kétezertizenvalahány között megadatott nekünk, ebben bízni, ebben élni. Azóta ki tudja, milyen vastörvények miatt újra ezt az államközpontúságot látjuk megerősödni. Ha a magyar társadalomnak ezt az üdítő két évtizedét egy alakkal jellemezni akarjuk, akkor az biztos, hogy Sólyom Lászlónál nem találunk alkalmasabbat erre” – mondta Pokorni Zoltán.

A Válasz Online szerint ez a beszéd magyarázat arra, miért fordított hátat a politikának a Fidesz egykori elnöke, miért nem indult újra polgármesterjelöltként. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.