"Talán egy köztársasági elnök sem volt politikai értelemben annyira magányos államfő, mint ő"

  • Tordai Csaba
  • 2023. október 18.

Belpol

Ma délben helyezik végső nyugalomra Sólyom Lászlót. A volt köztársasági elnökre a legutóbbi lapszámunkban megjelent írással emlékezünk.

Sólyom László közéleti pályája keretbe foglalja a rendszerváltás reményeit és kudarcát.

A rendszerváltás reménye az volt, hogy viszonylag rövid idő alatt Szűcs Jenő Köztes-Európája, benne pedig Magyarország is, mind jogi, mind gazdasági, mind társadalmi, mind pedig biztonságpolitikai értelemben végérvényesen a Nyugat részévé válik.

Ennek a reménynek a jog területén esedékes valóra váltásáért talán senki nem tett annyit, mint Sólyom László. Az általa vezetett Alkotmánybíróság számos nagy jelentőségű döntést hozott. Va­lódi, meghatározó jelentősége azonban nem az egyes, kétségkívül fontos határozatoknak van, hanem annak, hogy alkotmánybírósági elnöki ideje alatt a közös európai alkotmányos hagyományok magyarországi recepciójának végigvitelével a jogi kultúrát és az intézményeket formálta át – voltaképpen létrehozta a modern magyar alkotmányjogot. Egyrészt mindenkiben, politikusban és állampolgárban egyaránt tudatosította, hogy még a törvényhozás és a kormányzati hatalom sem mindenható egy alkotmányos demokráciában. Másrészt az egész jogi szakma számára felmutatta, hogy a szocialista államjoggal szemben a jogállam alkotmányjoga igenis normatív erejű, hogy az egyes alkotmányi rendelkezések valódi jelentéssel és tartalommal bírnak, nem pedig pusztán politikai deklarációk. Tizenhárom év Orbán-rezsim után azért létezik még egyáltalán magyar alkotmányjogi gondolkodás vagy tudományos élet, mert annak a dogmatikáját az Alkotmánybíróság Sólyom László vezetésével megalapozta. Azért lehet egyáltalán még alkotmányjogot tanítani Magyarországon a jövő jogászai számára, mert létezik az a viszonyítási pont, amihez képest az önkény és a hatalomimádat tarthatatlansága bemutatható. Azért lehet, leginkább rendes bíróság előtt, alkotmányjogi érveléssel még ügyeket sikerre vinni, mert Sólyom László műve a jogi gondolkodáson olyan mély nyomokat hagyott, amit egy új kúriai elnök sem tud lenullázni.

A szellemi és intézményes teljesítménynek – jórészt tőle függetlenül – persze megvoltak az árnyoldalai is. A magyar közállapotokat messze meghaladó színvonalú alkotmánybíráskodás azt a hamis látszatot keltette sokakban, hogy a kormányzati túlhatalommal szemben elegendőek az alkotmányjogi biztosítékok – holott a jog csak akkor tud a hatalom ellensúlya lenni, ha a hatalom maga önként elfogadja saját korlátjaként. A jól működő és tekintélyes alkotmánybíráskodás biztonságot adó árnyékában nem tudatosult sem az elitben, sem a véleményformálókban, sem a választópolgárokban, hogy a jog nem megoldás mindenre, hogy a gonosz hatalomkoncentrációval szemben a politikai szférán belüli hatalmi ellensúlyok fennmaradására és persze tartós választói támogatásra is szükség van.

Belpolitika - Személy - Sólyom László

 
 
Sólyom László
Fotó: MTI/Kovács Attila

Sólyom László köztársasági elnökségének nagyobbik fele már arra az időszakra esik, amikor a rendszerváltás kudarca egyre inkább nyilvánvalóvá vált. Államfői szerepfelfogása érett, konszolidált, a centrumba gravitáló alkotmányos demokráciához illeszkedett, miközben a politika mélyrétegeiben az államfői hivatalénál nagyságrendileg jelentősebb centripetális erők lépésről lépésre kezdték ki a politikai közösség egységét, a rendszerváltás értékei mögül pedig nagy arányban erodálódott a választói támogatás is. Talán egy köztársasági elnök sem volt politikai értelemben annyira magányos államfő, mint ő. Nem is kellett második ciklusra a 2010-ben hatalomra jutott, a rendszerváltás kudarcát beteljesítő erőknek.

Az elmúlt tizenhárom évben is kapott minden oldalról. Az Alaptörvény, de főként a túlnyomórészt másod- és harmadvonalbéli, egypárti jelöltekkel feltöltött és ezzel egyre inkább kinullázott Alkotmánybíróság egyik fő csapásiránya a sólyomi hagyaték lerombolása volt, demonstrálva ezzel a létező politikai jobboldal averzióját vele szemben. A rezsim ellenzékének túlnyomó többsége pedig felrótta neki, hogy nem áll bele az általuk megkívánt mértékkel a hatalom ostorozásába. Holott Sólyom csak tudomásul vette, hogy ez nem az ő ideje és nem az ő harca már.

A jövő dönti el azt, hogy Sólyom László szellemi és közéleti hagyatéka az elbukott magyar felzárkózási kísérletek egyike lesz, vagy inspirációul szolgál majd abban az időben, amikor egyszer – mint minden hatalom – ez a mostani rendszer is megbukik. Mert nem lesz mindegy az, hogy a jelenlegi keleties-despotikus kilengés után a bolsevik mentalitású jakobinusok és a cinikus hatalomátmentők káosza vagy a sólyomi minta lesz az új társadalmi-politikai berendezkedés alapja.

 

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.