Puzsér: Az MSZP és Gyurcsány is felelős a fülkeforradalomért

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. március 1.

Belpol

A független polgármesterjelölt sétálóövezete a Blaháig és a Jászai térig terjedne.

Tévhit, hogy radikális zöldpolitikát képviselek, valójában ez egy zöldminimum - jelentette ki Puzsér Róbert, az LMP által is támogatott független főpolgármester-jelölt Budapesten pénteken.

A főpolgármester-jelölt szerint előtérbe kell tolni a zöldpolitikát, mert az a 21. században nem egy lehetőség: a politika vagy zöld, vagy semmilyen.

Puzsér Róbert kitért a sétálóövezet fontosságára. Sétáló Budapest programja alapján ilyet alakítana ki a belvárosban, ebbe azonban nem csupán az V. kerület meghatározott részét érti bele, hanem a Jászai Mari tér, a Nyugati pályaudvar, az Oktogon, a Blaha Lujza tér, az Astoria, a Kálvin tér és a Fővám tér jelölte területet, továbbá a pesti folyópartot a Fővám tértől a Jászai Mari térig, valamint a Lánchidat, szerves kapcsolatban a budai Várral.

Úgy fogalmazott: "a világ csúfsága", hogy ma is autók közlekednek a Lánchídon. Prága vagy Firenze jelentős hídjain ez nem így van - jegyezte meg.

A főpolgármester-jelölt azt mondta, három "szívügye" van.

Az egyik a hajléktalanság, amelyet súlyos erkölcsi kérdésnek nevezett. Ember nem lakhat az utcán - hangoztatta Puzsér Róbert, aki szerint minden közösség "minőségét" az jelzi, hogy miként bánik a legelesettebbjeivel. A lakhatást állampolgári joggá kell tenni, ami legalább egy zárható, fűtött szobát jelent.

Második pontként egy korrupciótörténeti múzeum létrehozását javasolta. A Terror Háza Múzeum berendezésével a politikai osztály kifejezésre juttatta, hogy szakított a terrorral. A korrupció azonban ugyanúgy a magyar történelem része, ezért lenne szükség a Tolvajlás Háza Múzeumra. Ezzel a politikusok kinyilvánítanák, hogy végeztek a lopással - vélekedett.

A harmadik ügy az utcaképé. A főpolgármester-jelölt szerint tragikus a homlokzatok állapota. Elfogadhatatlan, hogy az 1970-es, 1980-as évek igénytelen neonreklámjai még mindig megtalálhatóak a házak tetején, elcsúfítva Budapest városképét.  Álmai fővárosában felsővezetékek sem kapnának helyet, mert ezek lényegesen rontják a komfortérzetet. Megjegyezte, hogy mindez a következő harminc év programja.

A főpolgármester-jelölt úgy vélekedett, hogy 2010-ben megbukott a harmadik magyar köztársaság, és a jelen rendszer a fennállásának a derekán jár. A "fülkeforradalom" felelőseinek a Fideszt, a KDNP-t, az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót nevezte, megjegyezve, hogy bár utóbbi párt akkor még nem létezett, Gyurcsány Ferenc nagyon is.

Lehetséges centrumpártként hivatkozott Puzsér Róbert a Jobbikra, az LMP-re, a Momentum Mozgalomra, valamint a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra.

Az eseményen közölték, hogy a héten bejegyezték az Állampolgárok a Centrumban Egyesületet - ennek a szervezetnek a színeiben indul majd Puzsér Róbert a főpolgármesteri tisztségért.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.