Rákay véget vet a Navracsics elleni kampánynak

  • narancs.hu
  • 2024. március 6.

Belpol

A sajtóból értesült arról, miket ír a hírportál, amelynek többségi tulajdonosa. Már régen el akarja adni a részét.

Elnézést kér Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési minisztertől Rákay Philip, a Promenad24 hírportál kiadójának többségi tulajdonosa – adta hírül szerdán a 24.hu.

A Promenad24 ugyanis aláírás nélküli véleménycikkekben bírálta Navracsics Tibort amiatt, hogy kezet fogott Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterrel. A vásárhelyi hírportál azt írta, Navracsics „hazaáruló politikussal bratyizik”, és olyan embert pénzel, aki „Orbán Viktor felakasztásáról, a kormánytagok fellógatásáról, Lázár János erőszakos haláláról delirál”, továbbá a miniszterelnök fiát buzizza „ipari szinten”.

A kampányról megkérdezték Lázár János építési és közlekedési minisztert, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselőjét, akit a támadás mögött sejtettek. Lázár azt mondta, megérti a vásárhelyi jobboldal elkeseredését, amelynek a Promenad24 hangot adott, mert Hódmezővásárhelyen a kormánypártiakat politikailag abuzálja a polgármester, és 2018 óta ott polgárháború zajlik.

A Promenad24 a Facebookon hirdetésben is megjelentette a Navracsicsot ekéző cikkeket, erre mintegy 2,5 millió forintot költött.

Rákay a 24.hu-nak azt mondta, a sajtóból értesült arról, mi jelent meg a Promenad24-en Navracsicsról.

„Évtizedek óta nem titok, hogy közéleti szereplőként nyíltan kiállok Orbán Viktor politikája és kormánya mellett, ebbe az őszinte szerepvállalásba egyáltalán nem fér bele, hogy egy hozzám tulajdonosként köthető vállalkozás bármilyen formában is – ráadásul ilyen alpári eszközökkel – támadja a magyar kormány bármely tagját” – írta Rákay. Utasította a kiadó ügyvezetőit, állítsák le a támadást, és szankcionálják azokat, akik részt vettek benne.

Rákay azt is elmondta, más elfoglaltságai miatt nem tudott elég időt szánni a vásárhelyi portál és a rádió működésére, eladja a tulajdonrészét, erről már hónapok óta tárgyal egy befektetővel. Azt is bejelentette, hogy lemond a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. felügyelőbizottságában viselt tisztségéről, és ezt szerdán közli is az érintettekkel. 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.