„Moszkvában minden irat megvan”

Keresztény Zoltán jogász, civil aktivista

Belpol

Társaival együtt azt akarja tisztázni, hogy az Oroszország véleményét szajkózó jobboldali megmondóemberek együttműködtek-e korábban a kommunista titkosszolgálatokkal. Az 1972 előtt született összes országgyűlési és európai parlamenti képviselőt is vizsgálnák ebből a szempontból.

Magyar Narancs: Mi alapján kezdtek el kutatni egyes közszereplők után?

Keresztény Zoltán: Nógrádi György­ről régen tartja magát a pletyka, sőt ő maga is sejteni engedte, hogy idegenvezetőként a rendszerváltás előtt kapcsolatban állt a titkosszolgálatokkal. Oroszország ukrajnai inváziója után vált teljes mértékben láthatóvá a számunkra, hogy ő mintha Putyin érdekeit képviselné. Magyarország nemzeti érdeke ebben a háborús helyzetben az erős NATO, az, hogy a keleti határainknál ne Oroszország állomásozzon. Nekünk úgy tűnt, Nógrádi ennek az ellenkezőjét mondja. Ekkor döntöttük el, hogy beadjuk a kérelmünket kutatási engedélyre az Állambiztonsági Szolgálatok Törté­neti Levéltárába (ÁBTL), a Nógrádi Györgyre vonatkozó dokumentumokra. A közszereplők adatai ugyanis szabadon kutathatók. Mert természetesen annak tartjuk őt, hiszen évek óta állandó szereplő a médiában. A kutatási engedélyhez azonban az kell, hogy ő is elismerje a közszereplői minőségét. Az ÁBTL nyilatkozatot kért tőle, és Nógrádi nem ismerte el, hogy közszereplő lenne. A bíróságon ezt megtámadtuk, és most kezünkben a végzés, amely közszereplőnek minősíti őt. Ezután beadtuk a kérelmünket ismét az ÁBTL-hez, de azóta is csönd van.

MN: Ez már jogerős bírósági döntés?

KZ: Igen.

MN: Mennyi időn belül kell erre reagálnia a levéltárnak?

KZ: A helyzet az, hogy erre sem időkorlát, sem szankció nem létezik a jogszabályban.

MN: Georg Spöttle nyugállományú katona, külpolitikai újságíró, biztonságpolitikai szakértő aktáit szintén kikérték. Az esetében sikerült előrébb jutni?

KZ: Spöttle a kérelmeink második körében van, Ómolnár Miklós és Stier Gábor újságírókkal, illetve Bogár László közgazdásszal együtt. Sem Spöttle, sem Ómolnár nem ismerte el a nyilatkozatában, hogy közszereplő, Bogár és Stier egyáltalán nem válaszolt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mentesülnének a nyilatkozattól, de most úgy kell számításba venni, hogy nem ismerik el közszereplőségüket. Az ő esetükben is bírósághoz fordultunk. Nemrég kaptunk egy végzést, amelyben a bíró felszólította Ómolnárt, nyilatkozzon arról, mi az oka, hogy nem tekinti magát a közvélemény alakítójának. (Ómolnár Miklós újságíró, hajdani kisgazda országgyűlési képviselő, a kormánypárti bulvármagazin Ripost alapítója, a KESMA holdingban a bulvárlapokért felel. Stier Gábor korábban a Magyar Nemzet külpolitikai újságírója volt, jelenleg a Moszkvatér.com internetes portál főszerkesztője; egyedüli magyar újságíróként személyesen kérdezhette Vlagyimir Putyint – Zs. P.) Stefka István szintén nem nyilatkozott közszereplői státuszáról a levéltár többszöri megkeresésére sem. (Stefka évtizedeken át volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió munkatársa, a pártállami Kék Fény rendőrségi televíziós műsor munkatársa, 1990 után dolgozott a Magyar Nemzetnél, főszerkesztette a Fidesz-közelivé vált Magyar Hírlapot, a Pesti Srácok tiszteletbeli főszerkesztője – Zs. P.)

MN: Ha nem érkezik válasz a levéltárból, miért nem mennek be személyesen a jogerős végzéssel, hogy elkezdjék a kutatást?

KZ: Mi nem tudjuk érvényesítni a jogerős bíróság ítéletet, ha a levéltár nem válaszol. Jelen állás szerint a levéltáron múlik, mikorra gyűjti össze az adatokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.