Rendőrbotrány Gyulán: Megütötték a bokáját

szerző
Bod Tamás
publikálva
2000/44. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Agyba-főbe vertek egy férfit 1999. február 7-én Gyula belvárosában. Hogy kik? Az első tanúvallomások alapján rendőrök. A későbbi tanúvallomások alapján mégsem rendőrök. Pontosabbat tudni azóta sem lehet: a vallomások nemegyszer önmagukban is ellentmondásosak. Az eset kapcsán két eljárás folyt: az egyikben a Békés Megyei Bíróság 2000 februárjában hozott jogerős ítéletet, a másikban 1999 májusában a Békés Megyei Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatala bizonyítékok hiányában megszüntette a nyomozást. Az alábbiakban megkíséreljük összerakni a történetet nyomozati iratok, sértetti, gyanúsítotti és tanúvallomások, bírósági ítéletek, valamint tucatnyi személyes interjú és egykorú újságcikkek alapján.

Rendőrhorror Gyulán

Agyba-főbe vertek egy férfit 1999. február 7-én Gyula belvárosában. Hogy kik? Az első tanúvallomások alapján rendőrök. A későbbi tanúvallomások alapján mégsem rendőrök. Pontosabbat tudni azóta sem lehet: a vallomások nemegyszer önmagukban is ellentmondásosak. Az eset kapcsán két eljárás folyt: az egyikben a Békés Megyei Bíróság 2000 februárjában hozott jogerős ítéletet, a másikban 1999 májusában a Békés Megyei Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatala bizonyítékok hiányában megszüntette a nyomozást. Az alábbiakban megkíséreljük összerakni a történetet nyomozati iratok, sértetti, gyanúsítotti és tanúvallomások, bírósági ítéletek, valamint tucatnyi személyes interjú és egykorú újságcikkek alapján.Idézet a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság 1999. február 8-i sajtóközleményéből: "Gyulán, a Béke sugárút elején található szórakozóhely előtt 1999. február 7-én hajnalban Sz. László gyulai lakos nézeteltérésbe került a Gyulai Rendőrkapitányság két szolgálaton kívül lévő osztályvezetőjével. Az erősen ittas Sz. László, aki már ezt megelőzően garázda magatartást tanúsított a szórakozóhelyen, az őt ért sérelem hatására fegyverért ment, és valamilyen rejtekhelyről magához vett egy távcsöves kispuskát és egy Skorpió típusú géppisztolyt. A fegyverrel a gyulai piactérnél elkezdett lövöldözni, és a fegyverből leadott három lövésből egy arra közlekedő Ladát eltalált. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Az elkövető ezután a kispuskát és több lőszert hátrahagyva, kezében a géppisztollyal a piactérről a gyulai Várfürdőbe távozott, oda beugrott, és ruhástól a meleg vizes medencébe ült. A rendőrség innen állította elő."

A rendőrségi közlemény feltehetően arra a jelentésre épült, amelyet

a cselekmény napján

Benkő Mihály alezredes a megyei főkapitányság vizsgálati osztályán készített. Ez azt rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható: 1999. február 7-én, hajnali három óra körül Steigervald Frigyes és Oltyán Sándor őrnagyok, a gyulai kapitányság osztályvezetői a békési fürdőváros főutcáján található XXL nevű szórakozóhelyen tartózkodtak, ahol vitába keveredtek Szabó Lászlóval, majd a kocsma előtt tettleg bántalmazták Szabót, aki nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az eseményeknek ezt a menetét támasztotta alá a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon tartott sajtótájékoztató is, amelyet Fülöp István alezredes, a nyomozó osztály vezetője tartott. Itt egyebek közt szó szerint elhangzott: a szolgálaton kívüli rendőrök szóváltásba keveredtek Szabó Lászlóval, és ez a vita az utcán folytatódott. Verekedni kezdtek, és a két rendőrtiszt alaposan helybenhagyta az erősen ittas férfit.

A rendőrségi jelentés szerint a beszerzett adatokból megállapítható: Szabó László a bántalmazása után, hajnali fél négy és négy között taxiba szállt, és a Cinka Panna utcába vitette magát. Útközben többször hangoztatta sofőrének: a rendőrök megverték, gázspray-vel lefújták, de nem hagyja annyiban a dolgot, "kicsinálja" őket. Ezért - állítólag - volt anyósához ment, aki nem engedte be a házába; az idősebb nő kis idő múlva azt látta, hogy egykori veje a félhomályos úttesten egy férfival beszélget, aki csitítgatva azt mondja neki: "Ne csináld." Egykori anyósa Szabó kezében egy 30-40 centis tárgyat látott. Kisvártatva a nő két lövésszerű durranást hallott, majd egy újabbat. Ezután az asszony háza utcai kapuján egy diplomatatáskát és egy reklámtáskát talált, amelyekben fegyverek voltak.

Ekkor értesítette a rendőröket. A tanúvallomások alapján megállapítható, hogy Szabó László a gyulai piac egyik sarkánál több lövést adott le, és közben eltalált egy arra közlekedő fehér színű személykocsit, amit rendőrautónak hitt.

A két rendőr cselekménye

alkalmas lehet a garázdaság vétség törvényi tényállásának megállapítására - fogalmazott a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán készült első jelentés. A rendőrök ügyében a Békés Megyei Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatala kezdett vizsgálatot. Szabó László tette emberölés előkészülete bűntett gyanújára utalt. Ebben a rendőrség nyomozott, majd a vádindítványt a Békés Megyei Főügyészségnek adta át, amely a Gyulai Városi Bíróság előtt emelt vádat.

A történetnek ezt a verzióját erősíti Erdei János taxisofőr tanúvallomása. Elmondta: a kérdéses hajnalon ő vette fel Szabót, aki a kocsiban kiabált. Azt mondta: szétverték és spray-vel lefújták. Közben az egyik rendőr keresztnevét emlegette. Arca és ruhája véres volt, ezért a taxis egy közeli kúthoz vitte, ahol lemoshatta magát. "A sértett nagyon tarthatott a rendőröktől" - mondta a sofőr tanúvallomásában -, mert félt hazamenni. Elmondta: mielőtt felvette volna a megvert embert, a taxiállomáson látta, de kollégáitól is hallotta, ahogy két civil ruhában lévő rendőr Szabó László után érdeklődik. Majd a közös taxiút előtt a CB-rádióban elhangzott: "Megtalálták Lacikát, és már puhítják." Egy másik taxis, Lovász Imre elárulta: ez a mondat tőle származik, de ő "puhítja" helyett "ápolásról" beszélt.

Aznap reggel 5 óra 45 perckor ébresztette a rendőrség ügyeletese Szabados Zoltánt, a kapitányságvezető-helyettest, bűnügyi osztályvezetőt, s közölte vele: egy ismeretlen személy a piac területén lövöldözött. Emiatt az állomány nagy részét azonnal berendelték. A gyulai rendőrkapitány, Zleovszki Mátyás a bűnügyi osztályvezetőt bízta meg az elsődleges intézkedések irányításával. A kapitányságra beérve az irányításra kijelölt

Szabados őrnagy

megtudta, hogy a cselekménnyel minden bizonnyal Szabó László helybeli lakos gyanúsítható. Közben Mihók László törzszászlós a helyszínen végzett adatgyűjtést, és telefonon elmondta az intézkedést irányító kapitányságvezető-helyettesnek, a piacon találkozott Dávid Péterrel, a lövöldözéssel gyanúsított személy keresztapjával, aki közölte vele: ő is Lacikát keresi (akik ismerték, így szólították Szabó Lászlót), mivel néhány órával korábban összeverekedett két szolgálaton kívüli rendőrrel.

Ekkor érkezett a kapitányság épületébe Oltyán Sándor, a verekedés gyanújába keveredett egyik rendőr, aki a bűnügyi osztály vezetőjétől megkérdezte: Szabót keresik-e? Mikor megtudta, hogy igen, akkor kollégáját arra kérte, menjen ki vele a folyosóra. A közlekedési osztály vezetője a folyosón az intézkedést irányító Szabadosnak elmondta: az éjszaka ő és Steigervald Frigyes különbözött össze Szabóval. Előbb Szabó László leütötte Steigervaldot, majd a két rendőr az utcán leverte a támadót. Oltyán jelezte: hosszú időn keresztül rugdosták a földön fekvő támadót, akinek véres hab jött ki a száján, és csoda, hogy nem halt bele az ütlegelésbe.

Szabados Zoltán vallomásában megjegyezte: látta, némileg még mindig ittas az őrnagy. Ezután a kapitányságvezető-helyettes, a piaci lövöldözésben intézkedő parancsnok több kollégájának elmondta az Oltyán Sándortól hallottakat. Ekkor még senki nem tudta, hogy a piacról eltávozott Szabó László hol lehet a Skorpió géppisztollyal. A rendőrség kiosztotta a golyóálló mellényeket a bent lévő állománynak, és a vásártérre vonultak. A helyzet megoldása kommandósok beavatkozását igényelte volna, de ez elmaradt. Egyes értesülések szerint erre az események gyors egymásutánja miatt nem maradt idő; ezt erősítette meg kérdésünkre Fülöp István alezredes, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának vezetője is. Mások, nevük mellőzését kérve, kijelentették: írásos dokumentumok maradtak fenn arról, hogy a gyulaiak kérték a beavatkozó alosztály segítségét, hiszen egy felfegyverzett, lövöldöző embert kellett volna megfékezni. Noha a kommandósok egy éjszakai bevetés után pihenőt kaptak, ahogyan a tűzoltót sem kérdezik vészhelyzet esetén, hogy hányadik vonulása lesz huszonnégy óra alatt, úgy - informátorunk szerint - a kommandósokat sem, hogy mikor volt az utolsó bevetésük.

Másfél óra múlva a rendőrök jelezték az intézkedést vezető parancsnokuknak: Szabó Lászlót a Várfürdő egyik meleg vizes medencéjében ülve megtalálták, és elfogták. Nem tanúsított ellenállást; a géppisztoly már nem volt nála. Amikor bevitték a rendőrségre, ruhájából csöpögött a víz, ezért Szabados Zoltán egy mellékhelyiségbe vitte a lövöldözőt, akit gyermekkora óta ismert. A rendőrtiszt kérdésére a sértett magából kikelve elmondta, hogy Steigervald Frigyes és Oltyán Sándor rúgták és taposták szét. Majd hátat fordított, levette ruháját, és mutatta: hátán összefüggő piros bevérzések találhatók, egyik-másik láthatóan cipőtalptól eredt.

Az orvosszakértő véleménye

később azt tartalmazta: a súlyosabb sérülés veszélye - lép- és májrepedés, végtag-, valamint arccsonttörés - is fennállt. Szabó a bűnügyi osztályvezetőnek elmondta: az őt ért brutális bántalmazás miatt fegyverkezett fel és indult el "kinyírni a két rendőrt".

Később az orvosi jelentés a sérüléseket nyolc napon belül gyógyulónak minősítette. Több, magát megnevezni nem kívánó rendőr elmondta: ha ez nem volt nyolc napon túl gyógyuló, akkor semmi. A Szabóval szemben ítélkező bíróság a tényállást rögzítve is ez utóbbit erősítette meg, "súlyos sérüléseket" állapítva meg.

A megvert Szabó Lászlót nem sokkal később Lovas István és Pojedán Gábor járőrök vitték az orvoshoz látleletre. Vallomásában Pojedán megemlíti: az orvos jelenlétében Szabó megjegyezte, hogy Steigervald Frigyes és Oltyán Sándor verte meg. Ugyanakkor olyan kijelentést is tett, hogy mivel nem a bíróságon van, az általa mondottakat bármikor visszavonhatja vagy megváltoztathatja. A másik járőr, Lovas erre a fontosnak tűnő kijelentésre nem emlékezett, vallomásában csupán elképzelhetőnek mondta ennek elhangzását. Az orvos, Szabó József ugyancsak megerősítette: a doktor szerint Szabó László ittas volt, így az ilyenkor nem ritka "vicckényszer" lépett fel nála.

Az orvoshoz ezután újabb rendőr, Mihók László érkezett, aki a piacon a sértett keresztapjától már hallotta, hogy Szabó László hajnalban két rendőrtiszttel keveredett nézeteltérésbe. Az volt a feladata, hogy egy technikus segítségével polaroidfelvételeket készítsen Szabó sérüléseiről. Mihók főtörzsőrmesternek is elmondta a sértett, hogy kik verték és rugdosták meg. Ezt követően fegyverkezett fel, hogy bosszút álljon a rendőrökön. Szabó a kórházi vizsgálat közben a harmadik rendőrnek, Mihók Lászlónak megjegyezte: a jegyzőkönyvben megnevezi a két rendőrt, de azt nem, hogy le akarta volna lőni őket, mert annak büntetőjogilag sokkal súlyosabb következménye volna.

A történetben itt

jókora fordulat

következett. Tanúkihallgatásai során a megvert sértett, Szabó László már egyetlenegyszer sem mondta, hogy két rendőr verte meg, noha ezt előtte nyolc embernek mesélte el: a taxisnak, annak az embernek, akitől a Cinka Panna utcában a fegyvert kapta, a bűnügyi osztály vezetőjének, a két járőrnek, aki az orvoshoz kísérte, az orvosnak, a rendőrnek, aki az orvosi vizsgálat közben érkezett a kórházba, valamint Szalai Károly rendőrnek, aki első tanúkihallgatása előtt és után legalább egy órán keresztül vele volt. Vallomásában a sértett elmondta: ismeretlenek ismeretlen okból nagyon megverték. Jelezte: tudomása van arról, hogy több embernek két rendőrről beszélt, de ezt csupán viccből mondta. Arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a két nevet említette, elmondta: részeg volt, bármely két másik rendőrt megnevezhetett volna, ez a kettő véletlenül jött a szájára.

Szabó védekezése ekkor arra épült: annyit ivott, hogy már nem is emlékszik a történtekre. Később a két rendőrtiszt védője, Szécsi István kérdésére azt válaszolta: azért nevezhette meg ezt a két rendőrt, mert emlékkép élt benne arról, hogy aznap este ők is az XXL kocsmában szórakoztak.

Az első kihallgatást Oltyán Sándor őrnagy fáradtságra és a védelem hiányára hivatkozva nem vállalta, míg Steigervald Frigyes őrnagy az elejétől kezdve a leghatározottabban állította: egyetlen ujjal sem nyúltak Szabóhoz.

Az ő verziójuk - ellentmondásaikkal együtt - így rekonstruálható: a két szolgálaton kívüli rendőr beállított a kocsmába, ahol Szabó addigra jócskán a pohár fenekére nézett. Köszöntek egymásnak, és Lacika odavetette Steigervaldnak: beszélni szeretne vele egy régebbi, tízezer forintos büntetésről. A rendőr őrnagy erre - többszöri kérés ellenére - nem volt hajlandó. (Utóbb megtudtuk: Szabó Lászlónak nem volt semmiféle tízezer forintos büntetése.) Eztán az őrnagy kiment a szórakozóhelyről, hogy az egyik kollégájának a rádiótelefonon keresztül üzenetet küldjön. Kisvártatva azzal jött vissza, hogy Szabó László megütötte őt, és elrohant. Más, az újságíró által megkeresett tanúk azt mondták: Szabó a kocsmában ütötte meg a rendőrt. Utána kirohant, holott nem "megfutamodós fajtaként" ismerték.

A két rendőr utánaeredt, felkerestek egy közeli kocsmát, de mivel nem találták a támadót, visszatértek az XXL Pubba. Ekkor Szabó a kocsmában volt, de mihelyt meglátta őket, ismét elszaladt. Ezután - Oltyán Sándor őrnagy vallomásából nem derül ki, mennyivel később - a két rendőr ismét kiment az utcára, és a szórakozóhely melletti Palacsintaház előtt látták Szabót a földön fekve, miközben a taxiállomás felől Dávid Péter, Lacika keresztapja közeledett.

Amúgy

senki nem látott semmit;

nem lehet tudni, kik és miért verték meg Szabó Lászlót, és ennek nyomán hogyan került a földre. A keresztapa vallomásában azt vélelmezte, hogy a közeli buszpályaudvar árkádjai alatt verték meg Lacikát. Erre azonban tárgyi bizonyíték nem volt, és szemtanúja sem akadt az esetnek. Mindenesetre az események után négy nappal, az 1999. február 11-én kihallgatott keresztapa, Dávid Péter koronatanúvá lépett elő. Elmondta: aznap hajnalban mobiltelefonon szólt neki valaki, hogy az XXL-ben balhézik a keresztfia. Amikor odament, akkor a csapostól megtudta, hogy összetörte a tükröt, és megütött egy rendőrt. Nem sokkal később - vallotta a keresztapa - a szórakozóhely előtt feltűnt Szabó László, de a rendőrök vallomásával ellentétben nem jött be.

Ezután érkezett meg a keresésből a két rendőr a kocsmába. Itt találkoztak a keresztapával, aki azt mondta Steigervald Frigyesnek, hogy keresztfia biztosan bocsánatot kér majd tőle. Húsz perc után mentek ki a sörözőből, és látták, hogy a Palacsintaház és az út között fekszik Szabó.

Ezt a pillanatot érdemes kimerevíteni.

Dávid Péter azt vallotta: a két rendőrrel együtt ment ki a kocsmából, s úgy látta meg a keresztfiát. A rendőrök vallomásában viszont az áll: előbb a földön fekvő embert látták meg, s csak ezután a kereszt- apát, aki a taxiállomás felől közeledett. Az egyik rendőrtiszt ugyancsak a kocsmában szórakozó testvére, Steigervald Katalin a kihallgatáson azt mondta: látta, amint Dávid Péter a földön fekvő ember fölé hajolt, a közeli taxiállomás felől pedig közeledett a két rendőr.

A háromból

melyik variáció lehet az igaz?

Nem mindegy, hiszen az ügyészségi nyomozóhivatal munkatársa, Paral Attila szerint koronatanúról van szó. A kérdésre azonban nincs válasz.

Dávid Péter vallomásában elmondta: keresztfiát nem ütötték meg a rendőrök, ellenkezőleg: ő rúgott bele egyet, mert tudta, ilyen helyzetben hogyan kell kezelni őt. Szabó László ezután elszaladt. Másként adta elő a történteket Kiss Szilveszter tanú, aki a gyulai kapitányság közlekedési osztályán a verekedés gyanújába keveredett Oltyán Sándor beosztottja volt. Egy gépkocsifeltörés miatt éppen a forró nyomos kollégáikért mentek, amikor elhaladtak a kocsma előtt. Itt leintették a rendőrautót, s a kiszálló Kiss ekkor ismerte fel, hogy két osztályvezető van a helyszínen. Oltyán Sándor magából kikelve kiabált, azt ordította a földön fekvő embernek: "Nem megmondtam, hogy takarodj el a városból!" - majd odalépett hozzá, és kétszer hasba rúgta. Ezután Oltyán idegesen azt mondta beosztottjának: menjenek el a helyszínről - ők el is mentek.

Utóbb a beosztott rendőr megváltoztatta vallomását: eszerint nem biztos, hogy főnöke a földön fekvőbe rúgott - lehet, hogy az őrnagy csak a fekvő ember ruházatát akarta a lábával "megigazítani." Mindenesetre Kiss Szilveszter is úgy vallott, hogy mindezek után látta feltűnni a sarkon Dávid Pétert, a megvert ember keresztapját.

Az ügyészségi nyomozóhivatal nyomozásának lezárulta után hamis tanúzás gyanúja miatt a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság eljárást kezdeményezett Kiss ellen. Ezt utóbb - nem oldva fel a kétféle vallomás közötti ellentmondást - az ügyészségi nyomozóhivatal megszüntette.

A gyulai piactéri lövöldözés nyomán intézkedő parancsnok, a bűnügyi osztály vezetője, Szabados Zoltán a történtek után három nappal a belvárosban összetalálkozott Dávid Péterrel, a megvert férfi keresztapjával - derül ki a tanúvallomásból. Dávid a rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy mi várható, úgy felelt: "Ki fog törni a béke." A férfi Szabadosnak kifejtette: jogi tanácsadás után Szabó László arra a következtetésre jutott: nem érdeke az igazságot vállalni, azt, hogy két rendőrtiszt rúgta szét. Ekkor ugyanis hivatalos személy ellen elkövetett emberölés előkészületével vádolnák. (Ennek büntetési tétele igen hosszú szabadságvesztéssel fenyegethet.) Szabados szerint Dávid jelezte: látta és nagyon felháborította, hogy keresztfiát a rendőrök megrugdosták, de

nincs mit tenni,

őket is menteni kell.

Nem csoda, ha ugyanerre a jelenetre merőben másképp emlékezett vissza Dávid Péter, aki kettejük szembesítésekor elmondta: a fentiekből csak az felel meg a valóságnak, hogy aznap találkoztak egymással. Hozzátette: csupán annyit mondott a rendőrtisztnek, hogy "béke van", hiszen ez szavajárása. Figyelemre méltó a megvert férfinak és a bűnügyi osztály vezetőjének a szembesítése. Mint említettük, a lövöldözés után a medencéből a rendőrségre behozott Szabó László a mellékhelyiségben Szabadosnak elmondta: két rendőr verte meg. Szembesítésükkor a megvert férfi viszont már nem nyilatkozott, a bűnügyi osztály vezetője pedig megerősítette korábbi vallomását. Ügyészi kérdésére a kapitányságvezető-helyettes megjegyezte: a történtek reggelén Oltyán Sándor a rendőrségen azért mondta el neki, hogy ők bántalmazták Szabót, mert ráébredt, hogy a lövöldöző ellenük akart fellépni.

A hajnali és kora reggeli események után a verekedés gyanújába keveredett rendőrtisztek hazamentek. Tőlük mint gyanúsítottaktól dél felé kérték be cipőiket és ruháikat, amelyeken semmilyen vérnyomot nem találtak. Kérdésünkre az ügyészségi nyomozóhivatal munkatársa elárulta: valójában nem tudták ellenőrizni, hogy azokat a ruhaneműket adták-e le vizsgálatra, amelyeket hajnalban viseltek. Mindenesetre tény, hogy így tárgyi bizonyíték nem szólt a rendőrtisztek ellen, szemtanúja nem volt a verésnek. Sőt maga

a sértett sem vallott

már kihallgatásán az állítólagos rendőr támadók ellen, noha ezt előtte számtalanszor megtette.

"Garázdaság állítólagos gyanúja miatt folyt eljárás két rendőr védencem ellen, pedig nyilvánvaló, hogy ez esetükben szóba sem jöhetett. Ezt többször észrevételeztem" - mondta érdeklődésünkre Szécsi István ügyvéd. A védő jelezte: végig a helyszínen történt közvetlen cselekményekre koncentrált, és nem a tanúvallomásokon alapuló közvetett bizonyítékokra. "Közvetlen bizonyíték nem volt, a közvetett bizonyítékok láncolata pedig nem állt össze úgy, hogy annak nyomán vádat lehetett volna emelni. Így egy nagy súlyú ügy mellékszereplőivé sem váltak a rendőrtisztek" - hangsúlyozta az ügyvéd.

Steigervald Frigyes őrnagy vallomásában kiemelte, hogy a bűnügyi osztály ellenük valló vezetőjének elfogultságát mindenképpen meg kellene vizsgálni. Jelezte: személyes viszonyuk a történtek előtt is nagyon rossz volt: példaként említette, hogy Szabados őrnagy őt korábban "ejtőernyősnek" és "hülye katonatisztnek" nevezte. (Steigervald a rendszerváltás előtt a határőrségnél szolgált, és Sopronban függetlenített pártitkárként ténykedett.) E viszony hűvösségét az általunk megkérdezettek mindegyike megerősítette.

Szabados, aki nagyon jól emlékszik a történtekre - hiszen rendőri pályafutásának ez volt az utolsó felvonása, az események után nem sokkal a Békés megyei adónyomozók vezetője lett -, nem kívánt nyilatkozni. Többek szerint nála az ilyen és az ehhez hasonló ügyek miatt telt be a pohár, és távozott a rendőrségtől.

A gyanúsítottként kihallgatott Steigervald és a tanúként megidézett Dávid egybehangzóan megerősítette: az események után nem beszéltek egymással telefonon. Amikor az ennek ellenkezőjéről tanúskodó híváslistát eléjük tette Paral Attila, a Békés Megyei Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatalának munkatársa, akkor mindketten azt mondták: egy régi szabálysértési ügyet beszéltek meg. A kérdéses napon, 1999. február 7-én hat hívást kezdeményeztek egymással; igaz, időtartamuk miatt ezek közül csak kettő nevezhető beszélgetésnek. Később nem sikerült tisztázni, milyen szabálysértési ügyről lehetett szó.

A piactéren lövöldöző Szabó László a kispuskát és sok töltényt hátrahagyva, a Skorpió géppisztollyal a vállán elindult, és átgyalogolt a hajnali-reggeli Gyula belvárosán. A fürdőhöz közeli Halászcsárdánál

egy ismeretlen férfi

felvette, és kocsijával kivitte a Fekete- és a Fehér-Körös összefolyásához, Szanazugba, ahol elrejtette a fegyvert. A máig azonosítatlan sofőr önzetlenül visszavitte Gyulára a lövöldözőt, aki bemászott a Várfürdő kerítésén, és beült egy meleg vizes medencébe. Itt találták meg a rendőrök, a fegyvert pedig a Kettős-Körös partján, egy bokor alatt.

Máig nem derült ki, hogy ki és miért fuvarozta Szabó Lászlót, akit a Gyulai Városi Bíróság tavaly első fokon lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, valamint foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette és garázdaság miatt 3 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélt. Ezt tette jogerőssé a Békés Megyei Bíróság 2000. február 17-i végzése. Azt mindenesetre tudjuk a lövöldözés reggelén az adatgyűjtés miatt a piacra kiküldött Mihók László törzszászlós vallomásából, hogy Dávid Péter is kereste a keresztfiát. Az is érdekes, hogy az elrejtett Skorpió géppisztolyt egy Dávid által szívesen használt Körös-parti nyaralótól pár száz méterre találták meg. Innen nézve az sem lehetetlen, hogy Dávid Péter találta meg keresztfiát. Ha ez igaz, akkor magyarázatot kaphatunk a titokzatos sofőr és a fegyverelrejtés talányára. És talán az sem zárható ki, hogy Szabó László ezen a kora reggelen nem kocsikázott ki a Köröshöz, és jött vissza onnan, hanem mindvégig Gyulán volt.

A történtek fényében elgondolkodtató, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság elé nem idézték be tanúnak a gyulai rendőrség kapitányságvezető-helyettesét, Szabados Zoltánt. A bíróság egyébiránt nem derített fényt arra, hogy Szabó László valójában honnan és kitől szerezte be a fegyverarzenált a kérdéses hajnalon. Csupán az ő vallomására alapozva állapították meg, hogy egy jugoszláv állampolgárságú, "magyar akcentussal" (?) beszélő, István nevű férfitól. A bírósági ítélet ismeretlen személyről beszél, aki kivitte a Szanazugba Szabót.

Herjeczky Ágnes, Szabó László védője az ügy ellentmondásait firtató felvetésünkre megjegyezte: ezeket is mérlegelve döntött a bíróság. Ehhez hozzátette: többször egy-egy vallomáson belül is komoly ellentmondások mutathatók ki. Dávid Péter megkeresésünkre azt mondta: nem kíván nyilatkozni.

A rendőrtisztek ellen a Békés Megyei Főügyészség Ügyészségi Nyomozó Hivatala bizonyítékok hiányában megszüntette a nyomozást. Az ügyészségi nyomozóhivatal eljárása után Békés megye rendőrfőkapitánya, Kurucz Ferenc ezredes etikai vizsgálatot kezdeményezett a két gyulai tiszt ellen.

"A történtek ettől kezdve nem esnek büntetőjogi kategória alá, de erkölcsileg kifogásolható, ami történt. Megengedhetetlen, hogy két szolgálaton kívüli magas rangú tiszt ittasan szórakozzon egy kocsmában, és belekeveredjen egy ilyen ügybe" - mondta a megyei főkapitány. Vélekedése szerint mindez a rendőrségbe vetett közbizalmat ingathatja meg. "Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani" - hangsúlyozta Kurucz ezredes. Megtudtuk: később az állományilletékes parancsnok, Zleovszki Mátyás alezredes nem ítélte olyan súlyúnak az ügyet, amiért a két rendőrtisztet el kellett volna távolítani a gyulai kapitányságról.

Kis utánajárással találtunk egy szemtanút, aki félelmére hivatkozva nevét nem vállalta, de elmondta: pontosan látta, hogy a két rendőrtiszt verte meg Szabó Lászlót. Ehhez hozzátette: rajta kívül ezt legalább hatan-nyolcan nézték végig. Az ügyészség viszont nem talált szemtanúkat az ügyben.

A jogerős bírósági ítélet és az ügyészségi nyomozást megszüntető határozat után változatlanul kérdés: mi történt 1999. február 7-én hajnaltól reggelig Gyula belvárosában?

H

Dávid Pétert 2000. május 31-én kedvenc szanazugi nyaralójában elfogták a Békés megyei adórendőrök és a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság beavatkozó alosztálya egy kommandós akció keretében. Adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt indult vizsgálat ellene. Az elkövetési érték meghaladja az egymilliárd forintot. Előzetes letartóztatásba helyezéséről a Békéscsabai Városi Bíróság döntött. Ezt az eltelt időszakban többször meghosszabbították, és jelenleg is érvényes.

Ne feledjük, ő volt történetünk koronatanúja.

Bod Tamás

szerző
Bod Tamás
publikálva
2000/44. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra