Az elmúlt év elejétől (a médiatörvény elfogadásával) Magyarország azzal érdemelte ki a német közvélemény majd' másfél évig tartó kiemelt figyelmét, hogy "forradalmi" lendületével több olyan demokratikus alapvetést írt felül, ami a német politikában áthághatatlan tabu. A Narancsnak Berlinben nyilatkozó konzervatív német politikusok szerint a magyar kormány romló megítélésében a különadók kivetésénél és az unortodox gazdaságpolitika csődjénél jelentősebb volt Orbánék "sajátos jogállamfelfogása". A német kereszténydemokraták - összefoglalva - az államigazgatás átszervezésekor tapasztalt kompromisszumképtelenséget látják az Orbán-kabinet legnagyobb hibájának. A médiatörvény, a visszamenőleges jogalkotás alkalmazása, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának lefoglalása, később pedig az egyes kormányzati rendelkezések alkotmányba foglalása, az igazságszolgáltatás központosítása olyan intézkedések voltak, melyeket idővel már a konzervatív érzületű - ezzel együtt a nemzeti retorikába bújtatott populizmusra érzékeny - német lapok sem tudtak, majd már nem is akartak megvédeni.
A német diplomácia szívesen játssza el az "unió lelkiismeretének" szerepét. Ez derül ki abból a lapunk birtokába került politikai nyilatkozatból is, amit idén május elején készített elő a nagyobbik kormánypárt, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) frakciója. A CDU 2009 ősze óta regionális testvérpártjával - a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) - kiegészülve adja a parlament legnagyobb frakcióját, pártszövetségük a liberális Szabad Demokraták Pártjával (FDP) koalícióban vezeti Németországot. A nyilatkozatot - a koalíciós partner FDP visszakozása okán - végül nem terjesztették a német törvényhozás alsóháza, a Bundestag elé, de egy hasonló szövegezésű nyilatkozatot a következő hónapokban még elfogadhatnak. (A dokumentumról részletesen keretes írásunkból tájékozódhat.)
Az euró és a görög államadósság okozta válság mélyülésével 2012 elejére Magyarország lassan lekerült a német lapok címoldaláról, miután az uniót mindennél - az egyes kelet-európai kormányok közjogi hazardírozásánál mindenképpen - közelebbről fenyegeti a gazdasági szétesés réme. Német parlamenti politikusok szerint ennek lehetett szerepe abban, hogy Magyarország tavasszal végül zöld jelzést kapott az Európai Bizottságtól a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatandó hiteltárgyalások megkezdéséhez.
A Narancs négy német konzervatív képviselőt szólaltatott meg Berlinben, közülük azonban csak egyikük engedélyezte, hogy néhány mondatát megjelentessük. Beszélgetéseink során kiderült, hogy a német és a magyar kormány tagjai között máig intenzív háttéregyeztetések zajlanak. A CDU-s képviselők visszakozásukat azzal magyarázták, hogy nem szeretnének beleavatkozni a magyar belpolitika alakulásába.
Vissza a falak mögé
A 2010 tavaszán aratott választási siker növelte az Orbán-kormány presztízsét az Európai Néppártban: soha egyetlen párt nem kapott ilyen arányú demokratikus felhatalmazást a konzervatív pártszövetség harminchat éves történetében. Ezzel együtt 2010 júliusában Orbán Viktor halvány reményekkel érkezett a berlini Bundestagba, hogy rábeszélje Angela Merkel kancellárt: Magyarországnak ne kelljen tartania a konvergencia-programban vállalt 3 százalékos költségvetési hiányt. Az uniós válságpolitikában a markáns költségvetési szigort képviselő Merkel néhány héttel azelőtt vert át egy 500 milliárd eurós (döntően a görögök megsegítésére szánt) uniós mentőcsomagot az európai és a német közvéleményen, így semmi meglepő nem volt abban, hogy másnap Orbán csalódottan távozott. CDU-politikusok arról beszéltek a Narancsnak, hogy a kancellár már ekkor - lényegében előre - figyelmeztette Orbánt: körültekintően éljen a ráruházott felhatalmazással. Az új magyar kormány iránti felfokozott várakozásokat jól mutatja, hogy a berlini találkozó másnapján a magyar miniszterelnök háromszáz újságíró előtt tartott sajtótájékoztatót, akiket egyebek mellett azzal nyugtatott: "Óvatosan kell élni a kétharmados többséggel."
A médiatörvény elfogadását követően a német konzervatív kormánypárti képviselők is nyíltan nekimentek a magyar kormánynak. 2010 decemberében - még a törvény elfogadása előtt - Angela Merkel kormányszóvivőjén keresztül üzente meg Orbán Viktornak, hogy a médiaszabályozás területén is tartsa szem előtt a jogállamiság elvét. Január közepén Günther Kriechbaum, a Bundestag uniós ügyekért felelős bizottságának (szintén CDU-s) elnöke a Frankfurter Rundschaunak adott interjújában "elfogadhatatlannak" és "az európai értékekkel összeegyeztethetetlennek" értékelte a közben elfogadott jogszabályt. (Kriechbaum nem reagált megkeresésünkre.) A médiatörvény elfogadása után Werner Langen, a CDU és a CSU európai parlamenti frakciócsoportjának (akkori) vezetője is kritikusan szólt a magyar kormány eljárásmódjáról. Ám miután tavaly január 1-jén Magyarország hivatalosan is átvette fél évre az uniós elnöki feladatait, a német kormányzati kritikák elhalkultak. A baloldali ellenzéki pártok - a Szociáldemokrata Néppárt (SPD), a Baloldali Párt (Die Linke) és a Zöldek (Die Grünen) - viszont ekkor kezdtek belemelegedni, és az élesedő ellenzéki kritikákhoz csatlakozott a másik kormánypárt, az FDP is. Guido Westerwelle, a liberális párt által jelölt német külügyminiszter (egyben akkori pártelnök) továbbra is nyilvánosan kritizálta a magyar kormány tevékenységét (mindenekelőtt a médiatörvényt), Markus Löning, a német kormány - liberálisok által jelölt - emberi jogi politikáért felelős biztosa visszatérően bírálta a magyar jogalkotást, és az FDP idén is több, a magyar kormány demokráciafelfogását kifogásoló nyilatkozatot tett közzé. Legutóbbi állásfoglalásuk szerint a magyar kormány egyenesen "elhagyta az európai demokráciák konszenzusát".
Kedvelt tónus
"A baloldaliak és a liberálisok alapvetően kampánytémaként tekintenek a magyar helyzetre, és csak azért támadják Orbánt, mert konzervatív. A horvát elnökválasztási kampányban tapasztalt anomáliákat nem vették ennyire magukra. Mi nem a Bild Zeitunghoz rohanunk, ha gondunk van a magyar kormánnyal, hanem megpróbáljuk a vitatott ügyeket egymás között, hatékony diplomáciai eszközökkel rendezni" - kommentálta kérdésünkre az FDP legfrissebb vonatkozó közleményét egy anonimitást kérő berlini CDU-politikus.
A kereszténydemokraták gyorsan a színfalak mögé terelték a vitákat, amit magyarázhat az is, hogy a magyar kormány megítélése a CDU-n belül nem egyértelmű. Ennek elsődleges oka, hogy a mintegy félmillió tagot számláló CDU az összes német parlamenti párt közül messze a legföderalizáltabb párt, vagyis az egyes tartományi pártszervezetek jelentős függetlenséget élveznek. Konzervatív politikusok is beszéltek a Narancsnak arról, hogy az egyes tartományi CDU-szervezeteket kettéosztja egy egyre kevésbé halvány törésvonal, mégpedig Németország és az unió viszonyának a megítélése. A Financial Times és a Die Zeit szerkesztőin kívül két német konzervatív politikust is megkérdeztünk arról, mely régiók sorolhatók a CDU konzervatív szárnyához. (Most nem elsősorban Bajorországra gondolunk, amelyről köztudott, hogy az ország legkonzervatívabb régiója, s amely különleges autonóm jogosítványokkal is rendelkező sajátos "tartományi köztársaságként" működik.) Egyöntetű véleményük szerint a párt főáramához képest szociális tekintetben sokkalta konzervatívabb, a provinciális kiváltságokat különös körültekintéssel védelmező tartományi vezetés működik Baden-Württembergben, Hessenben, Alsó-Szászországban, Szászországban és Schleswig-Holsteinben. (Szászország kivételével valamennyi nyugati tartomány.) Általánosságban elmondható az is, hogy a többi regionális egységgel ellentétben e szövetségi szervezetek kritikusabban szemlélik az Európai Bizottság jogosítványait bővíteni kívánó Merkel Európa-politikáját.
Az elmúlt két évben Orbán Viktor elsősorban ezekben a fősodornál konzervatívabbnak tartott tartományokban tett látogatást. A Miniszterelnöki Hivatal lapunknak küldött tájékoztatása szerint miniszterelnökként hatszor járt Németországban 2010 óta. Angela Merkellel a már említett 2010. májusi találkozón túl egyszer, 2011 májusában találkozott Berlinben. Tavaly júniusban David McAllister, Alsó-Szászország CDU-s miniszterelnöke, szeptemberben pedig Horst Seehofer, a Bajor Szabadállam miniszterelnöke fogadta Orbánt, aki még első kormányzása idején alapozta meg kapcsolatait a CSU vezetőivel, mindenekelőtt a párt akkori elnökével, Edmund Stoiberrel. (A mindenkori magyar kormányok addig és azóta is igen aktív kapcsolatban voltak a bajor tartomány aktuális vezetésével, már csak a földrajzi közelség, a Duna menti együttműködés okán is.) A magyar miniszterelnök idén februárban Frankfurtban Volker Bouffier hesseni miniszterelnöknél vizitált, mielőtt március végén - alig valamivel a moszkvázó március 15-i beszéde után - ismét Horst Seehoferrel találkozott Bajorországban.
Három lépés
"Orbán nacionalista-populista tónusban az unió jövőjével kapcsolatban olyan konfliktusokat feszeget, amelyekről a Bundestagban egyszerűen nem illik beszélni, ám vannak, akiknek ez imponál, akik ezt vonzónak találják. Egyes konzervatív tartományi vezetők pedig aggodalommal szemlélik, ahogy Merkel egyre több jogosítványt igyekszik az Európai Bizottság hatáskörébe utalni" - fejtegette a Narancsnak egy alsó-szászországi kereszténydemokrata politikus, aki arról is mesélt lapunknak, mennyire élénken él benne a magyar miniszterelnök tavaly nyári látogatása az alsó-szászországi Hannoverben: "Látnia kellett volna azoknak a helyi kereszténydemokrata politikusoknak az arcát, szinte tátott szájjal hallgatták Orbánt! Ez a hang ismeretlen a mai német politikában, miközben sokan gondolják azt a kormánypártok soraiban is, hogy Németországnak nem kellene mindenáron magára vennie Európa összes gondját." A magyar kormány ellentmondásos megítéléséről sokat elárul, hogy négy nappal Orbán frankfurti fellépése után Berlinben több mint száz német fiatal tüntetett a berlini magyar nagykövetség előtt a magyar kormány demokráciafelfogása ellen. A helyszínen egyedül Rainder Wieland mondott beszédet, aki nemcsak a baden-württembergi CDU tagja, de az Európai Parlament alelnöke is.
"Magyarország különösen fontos nekünk, németeknek, és én mint keletnémet soha nem fogom elfelejteni, milyen fontos szerepet töltött be Magyarország a német újraegyesítés során. Sokat és sokszor kritikus hangnemben beszélgetek magyar politikusokkal a politikai döntések megítéléséről, a Bundestag európai bizottságában pedig intenzíven elemezzük a magyar helyzetet, ideértve a kötelezettségszegési eljárások és a túlzottdeficit-eljárás ügyét. Üdvözöljük a magyar kormány új fiskális politikai irányvonalát, amely a szankciók megszüntetéséhez vezethetnek" - fogalmazott a Narancsnak diplomatikusan Michael Stübgen, a CDU Bundestag-képviselője, aki egyedüliként nyilatkozott névvel. Stübgen helyesnek tartja, hogy a konzervatív kormányzati képviselők - ellentétben a szociáldemokrata és zöld frakció tagjaival - kritikai megjegyzéseiket mindig négyszemközt, a színfalak mögött ejtik meg.
Miközben a párt konzervatív szárnyán többen láthatóan szimpatizálnak a magyar miniszterelnökkel, Merkel tavaly igyekezett elkerülni, hogy véleményeznie kelljen a magyarországi folyamatokat. Háttérben maradása több okból sem meglepő. Egyfelől az eurókrízis és a görög adósságválság kezelése mindennél előrébb való, másfelől miközben a német politikai elit megosztott a magyar kormány megítélésében, a német sajtóban és a közvéleményben lényegében egyöntetűen lesújtó kép alakult ki Magyarországról.
"Merkel elhatárolódni nem szeretne, mert ezzel megakasztaná a diplomáciai folyamatokat, és uniós országok kormányfői között ez amúgy is durva lenne. De legalább ennyire nem szeretné mutogatni magát Orbán mellett, az ugyanis nem venné ki jól magát a német közvélemény előtt, pláne, hogy jövőre választások elé nézünk" - értelmezte a kancellár asszony viselkedését berlini konzervatív forrásunk, aki szintén úgy látja, hogy Orbán megítélése a közvéleményben rosszabb, mint a CDU-ban. "Nem abba az irányba tartanak a politikai folyamatok, hogy Merkel és kormánya minden lehetséges alkalommal demonstrálja, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik Magyarországon" - jegyezte meg egy alsó-szászországi képviselő, amikor arról kérdeztük, hogy a német-magyar barátsági szerződés megkötésének huszadik évfordulója alkalmából idén márciusban megrendezett megemlékezésen miért nem vett részt egyik kormányfő sem. (A berlini nagykövetségen tartott ünnepségre Kövér László, az Országgyűlés elnöke kapott meghívást, aki Norbert Lammerttel, a Bundestag elnökével találkozott.)
Hasztalan diplomácia
Egy másik, ugyancsak berlini CDU-képviselő szerint az elmúlt évek háttéregyeztetésein Navracsics Tibor és Lázár János kormánypárti politikusok is részt vettek, velük rendszeresnek mondható a kapcsolattartás. "Ezeken a beszélgetéseken nincs udvariaskodás, szemtől szembe megmondjuk nekik, ha valami egyértelműen összeegyeztethetetlen egyes európai alapértékekkel. Az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság ismert kritikáin túl gyakran előkerülnek olyan pőre politikai felvetések is, mint az őrületes sebességű törvényalkotás miatti káosz, ami silány minőségű, utolsó pillanatban korrigálásra szoruló jogszabályokhoz vezet. Ezt a kapkodást láttuk a végtörlesztésnél, ami lehet, hogy sokak igazságérzetét kielégíti, a gazdaságra és a bankrendszerre viszont végzetes következményekkel járhat. Szóba kerülnek bizonyos jogosultságok alaptörvénybe foglalásának kérdései is. Aggasztó, hogy a magyar kormány alkotmányban rögzíti például az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerét. Meggyőződésem, hogy a szociális piacgazdaság fenntarthatatlan az egykulcsos adórendszerrel. A magyar kormánynak szíve joga ezzel kísérletezni, de ezt alaptörvényben rögzíteni végtelen felelőtlenség" - mondta a német konzervatív politikus, aki szerint olykor a magyar kormányküldöttek is csak széttárják a kezüket kínjukban, "nyilvánvalóvá téve, hogy bizonyos fenntartásokkal egyetértenek, ám a valódi döntésekbe nincs érdemi beleszólásuk". Azt viszont valamennyi beszélgetőpartnerünk úgy véli, hogy Magyarország végül az összes uniós szankció alól felmentést kap, "ami remélhetőleg lehűti majd a magyar kedélyeket is".
A magyar kabinettel folytatott háttérbeszélgetések eddig komoly eredmények nélkül zajlottak, az emiatti feszültséget pedig csak növeli az Orbán által alkalmazott kettős retorika. Több konzervatív politikus is szóvá tette, hogy e kettős beszéd természetes eleme a nemzetközi diplomáciának, és egyazon pártszövetség tagjai gyakran elnézik egymásnak az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Csakhogy - mint egyikük fogalmazott - "ezt lehet elegánsan, okosan is csinálni, mint az új francia miniszterelnök, François Hollande, aki az európai fórumokon mindenkinek megígéri a 3 százalékos hiány tartását, miközben otthon a nyugdíjak megemelését ígéri. De ilyen nyilvánvalóan szemtelenül senki nem beszél mellé a nemzetközi politikában, mint a magyar miniszterelnök. Brüsszel mint Moszkva? Nevetséges. Ez nem konzervatív politika. Az ilyen megnyilvánulások ráadásul nem csak politikai szinten okozhatnak problémát: teljesen összezavarhatják a pénzügyi piac szereplőit, és kiszámíthatatlan befektetési környezetet idézhetnek elő."
A jelek szerint a CDU-frakció elöljáróinak a türelme tavasz közepére elfogyott. A frakció vezetése május elejére készítette elő azt a politikai nyilatkozatot, amely egyfelől biztosítja Magyarországot és a magyar kormányt arról, hogy "Magyarország Németország egyik legfontosabb közép-európai partnere", ám két oldalon keresztül taglalja azokat a gazdaságpolitikai és jogállami hiányosságokat, amelyeket Magyarországnak önmaga és az európai közösség egységének érdekében azonnal pótolnia kellene. E nyilatkozat végül nem került a Bundestag elé, mert a koalíciós partner, az FDP nem volt hajlandó aláírni. Az azonban valószínűsíthető, hogy egy hasonló szellemű politikai állásfoglalást a közeljövőben elfogad a német koalíció.
A CDU a magyar kormányrólA magyar politikai fejleményeket kritikusan elemző, háromoldalas politikai nyilatkozattervezetet készített elő tavasz közepére a CDU Bundestag-frakciója. A Narancs birtokába került - ez év május 9-ére dátumozott - dokumentumot a konzervatív frakció elfogadta, ám az végül nem került a német parlament elé, a szövegezésében ugyanis nem tudott megállapodni a CDU és az FDP. Ennek hátterében az egyre sűrűsödő koalíciós konfliktusok állhatnak. Az FDP már jó ideje támadja a koalíciós partnert, amiért nem tudta keresztülverni az szja-kulcsok csökkentését és az adórendszer reformját, törekvéseiket ugyanis Merkel a költségvetés állapotára hivatkozva megtorpedózta. A két párt között nemrég már a nyilvánosság számára is jól látható konfliktus robbant ki, miután idén februárban korrupciós ügyei miatt távozni volt kénytelen posztjáról a korábban Merkel javaslatára államfőnek jelölt Christian Wulff államelnök. Merkel nehezen emésztette meg, hogy a liberálisok a zöldek és a szociáldemokraták mellé álltak, és Joachim Gauckot támogatták az új elnökválasztáson. A CDU végül megszavazta Gauckot államfőnek, ám a két párt között a viszony tovább mérgesedett. A liberálisokat emellett nyilván frusztrálja az is, hogy támogatottságuk alig három év alatt 14 százalékról 5 százalék közelébe zuhant. Valószínűleg ezek a politikai okok húzódnak annak hátterében, hogy az FDP végül kihátrált és megtagadta a Magyarországról szóló szövegjavaslat aláírását. Tartalmi kifogásaik ugyanis aligha lehetnek, hiszen a tervezet egyértelműen és keményen fogalmaz. A bevezetés még kiemeli a magyar-német partneri viszony fontosságát, megemlékezik a magyar-német barátsági szerződés húszéves fordulójáról is, továbbá hangsúlyozza a kritika jobbító szándékát, ám a második oldalon már lényegre tör. A tavaly áprilisban elfogadott alaptörvényről a CDU-tervezet megjegyzi: az európai közösségben aggodalmat keltett elfogadásának módja és gyorsasága, illetve az, hogy "az ún. sarkalatos törvények körének bővítése politikai kérdéseket érint, melyek eddig egyszerű parlamenti többség függvényei voltak". Ezzel kapcsolatban megemlíti a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritikákat, melyek "lényegi pontjaival" az aláíró frakciók egyetértenek. A médiatörvényről azt írják, hogy a Médiatanács tagjai megválasztásának módja független szakértők szerint is ellentmondásban áll az (uniós) Alapjogi Charta 11. cikkelyével, és a Bundestag "üdvözli a magyar Alkotmánybíróság azon január 19-i döntését, amely a törvény központi elemeit alkotmányellenesnek találta". Ugyanezen véleményüket hangsúlyozzák az AB azon döntése miatt, amely alkotmányellenesnek titulálta a médiabiztos intézményét. A kötelezettségszegési eljárásokról a tervezetben az áll, hogy Németország támogatja az Európai Bizottság (EB) érveit, és Magyarországnak a vitatott kérdésekben meg kell változtatni az EB által problémásnak tekintett pontokat. A már az EB asztalán lévő ügyekről az olvasható a szövegben, hogy Magyarországnak el kell fogadnia a majdani bírósági ítéleteket, és jogrendjébe kell iktatnia azokat a bíróság érvei szerint. Ezekben a bekezdésekben olvasható az is, hogy a magyar kormány "tárgyaláskésznek" mutatkozik. A túlzottdeficit-eljárással kapcsolatban a Bundestag elvárja, hogy az unió egyenlő határozottsággal lépjen fel azon országokkal szemben, amelyek nem tartják be a stabilitási és növekedési paktumban foglaltakat. A tervezet végén a Bundestag pontokba szedve szólítja fel a magyar kormányt, hogy teljesítse az elvárt intézkedéseket. |
