Áll a szobor, csorog a tojás – Jelentés a Szabadság térről

Belpol

Helyére kerültek a Szabadság téri megszállási emlékmű hiányzó elemei. A tüntetők tojással dobálták meg a szobrot.

Áll a szobor. Szombat éjjel, vasárnap hajnalban – amikor jóformán senki sem számított rá – felállították a Szabadság téren a német megszállás emlékművét. Sötét fóliával takart dupla kordonok gyűrűjében emelték a hiányzó elemeket az eddig csak torzóként állt oszlopok közé, így Gábriel arkangyal és az elhíresült sas is a helyére került. A civilek gyorsan reagáltak: vasárnap 10 órától meghirdették a spontán demonstrációt, hogy most már nagyon sokadszorra fejezzék ki a nemtetszésüket. Persze a helyzet e gyors fordulat miatt némiképp megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt: a Szabadság téri tüntetők már több mint 100 napja állják a sarat, és most sem volt ez másképp.

false

 

Fotó: MTI

Vasárnap délelőtt egy-kétszáz ember jelent meg a téren, hogy saját szemével lássa, milyen lett az emlékmű. Turisták fotózkodtak, vagy épp értetlenkedtek a tiltakozás láttán, miközben a szobor előtt lévő „játszadozó szökőkút” hűs vizében gyerekek pancsoltak.

Mindeközben a demonstrálók tehetetlenségükben a rendőröket próbálták jobb belátásra bírni: volt, aki szinte győzködte a kivezényelt készenléti rendőrség tagjait, hogy „álljanak át”. Közben a Magyar Fruzsina és Zoltai Andrea vezette tüntetőcsapat élőláncot alkotva körbevette a szobrot, és a köré vont kordonok mentén haladva skandáltak – többek között azt, hogy „Demokráciát!”.

false

 

Fotó: Czenkli Dorka

A tiltakozók véleménykifejezés gyanánt (a jelenlét és némi skandálás mellett) egy-egy szimbolikus cselekvést is választottak. Bár volt, aki megpróbálta a rendőrök által védett kordonok némelyikét ledönteni, az akció sikertelen volt. Mások békésebb fricskaként narancssárga papírrepülőket dobáltak be a szoborhoz, a bátrabbak viszont tojással készültek. A szobordobálás egyébként nagy ovációt eredményezett, főleg, ha Gábriel arkangyalt vagy a sast találták el. Volt, aki sorozatvetőként dobálta a tojást, hogy csak úgy csorgott a megszállási emlékműről a héja, a sárgája.

A téren egy-egy ellenszimpatizáns is megjelent, akik „hazaáruló bandának” nevezték a tüntetőket.

De az emlékmű ellen tiltakozók között volt például egy fiatal srác is, akit egészen felháborított az a tehetetlenség, amivel a szobrot kellett szemlélni. Ha nincs az apukája, elmondása szerint egészen vad dolgokat is meg mert volna tenni, nem félt volna senkitől. De a szülői féltés miatt így csak szóban fejezhette ki a dühét.

false

 

Fotó: MTI

 

Sok politikus is megjelent 10 óra után a Szabadság téren: Karácsony Gergelyt (Együtt–PM) és több MSZP-s politikust is láttunk, így például Lendvai Ildikót, aztán a frissen megválasztott pártelnököt, Tóbiás Józsefet vagy épp Horváth Csabát is.

„A Szabadság teret meggyalázó náci, nyilas »emlékmű«, azzal, hogy – ahogy korábbi elemei is – az éjszaka leple alatt állítódott fel, azt mutatja, mi a véleménye a kormánynak a párbeszédről, a közmegegyezésről, és arról, hogy súlyos érzelmeket, emlékeket sért maga ez a szobor. Az, hogy az elmúlt hónapokban nem volt hajlandó erről érdemi párbeszédet folytatni, még az MTA-val sem – amely szintén elítélte ennek az emlékműnek ebben a formában történő megvalósulását –, jól jelzi, hogy a kormány arrogáns üzenetnek szánta: ez a »bármit megtehetek«. Magáról a szoborról meg csak annyit tudnék mondani, hogy nem más, mint üzenetében fémbe és kőbe merevedett gyalázat, ám az ennél kevésbé súlyos, de látványos érv az, hogy ha ezt valaki megnézi, azt látja, hogy ez egy giccshalmaz. Ha csak ez lenne az egyetlen probléma vele, akkor is el kellene távolítani Budapest főteréről, így meg, hogy az előzményeket ismerjük, egy biztos, ez a szoborcsoport itt nem maradhat. Ennek a helye a diktatúrák relikviáinak gyűjtőhelyén, a szoborparkban van” – mondta Horváth Csaba.

Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció (DK) Facebook-oldalán tett közleménye szerint „Orbán meghamisította a holokausztot”. Sőt ezzel a gesztussal „meggyalázza annak minden zsidó, roma és meleg áldozatát. Jellemző a hatalomra, hogy nem merték fényes nappal felállítani a hazugság szobrát. Úgy viselkedtek, mint aki lopni indul. Ellopni Magyarország becsületét, az áldozatok emlékét, a hozzátartozók soha el nem múló gyászát és fájdalmát. Orbán az éjjel félrerúgta több ezer ember emlékezésköveit a Szabadság téren. Arra, amit tett, sohasem lesz felmentés, Orbán rezsimje a történelem szemétdombján végzi.”

A civil ellenállás a jövő héten is folytatódik: a Szabadság téri tüntetők a hétköznapi, rendszeres tüntetésüket holnap is, mint máskor, fél hattól tartják. Addig is sokan személyesen, vagy ki-ki a híradások képeiből megismerkedhet a szoborral, amelyről eddig laikusként csak azt tudtuk megállapítani, hogy a tervek szerint valósult meg, csupán Gábriel arkangyal kapott jobb kezébe egy fényesen csillogó arany országalmát. Az a meg nem erősített információ kering a Szabadság téren – meg a sajtóban –, hogy hétfőn (ha már áll) a szobrot fel is avatják.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.