Szabó Tímea: Mi a közpénzt nem arra költjük, hogy jól nézzünk ki, hanem arra, hogy az embereket szolgáljuk

  • narancs.hu
  • 2022. január 20.

Belpol

A Párbeszéd politikusa arról, hogy Varga Judit havonta közel hatmillió forintot költ a stábjára, fodrászra, sminkesre, fotósra.

A Blikk arról kérdezte Szabó Tímeát, a Párbeszéd országgyűlési képviselőjét, hogy mit szól ahhoz; Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Kormányinfón köszönetet mondott neki, amiért azt javasolta, hogy a választást és a gyermekvédelmi népszavazást egyidejűleg tartsák.

Nem tartom érdemesnek arra, hogy beszéljünk róla. Vannak fontosabb, fajsúlyosabb kérdések is, például, hogy a hírek szerint Varga Judit igazságügyi miniszter havonta közel hatmillió forintot költ a közvetlen stábjára, fodrászra, sminkesre, fotósra.

- válaszolta Szabó.

A Blikk megkérdezte a képviselőt, nem érzi-e úgy, hogy egy miniszternek fontos lehet a megjelenése.

"Én teljesen irrelevánsak tartom, hogyan néz ki egy miniszter. Az én felfogásom szerint ha valaki egy minisztérium munkáját irányítja, főként, ha az igazságügyi tárcát, nem az a feladata, hogy a haja megfelelően lobogjon fotózáskor a szélgép előtt, hanem leginkább az igazság kiderítése. Főként, ha a helyetteséről kiderül, hogy bűnöző. Teljes képtelenség, hogy egy miniszter egy modellügynökséget finanszírozzon közpénzből a hivatalában."

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.