SZDSZ - Gizella út: Az orrhosszi győzelem

Belpol

Ha valami kíváncsiskodó a választási este más-más pontján dugta oda a képét a pártszékházba, könnyen eshetett áldozatául egyfajta érzékcsalódásnak. Vajon ugyanott járok-e, mint egy órával ezelőtt? Ám minden jó, ha a vége stimmel, vagy ahogy egy amúgy érdemdús társadalmi közbekurjantó jelezte Kuncze pártelnök tettekre sarkalló és a vesztest (Orbánt) froclizó zárszava közben: happy end. Igaz, ami igaz: a bentmaradásért folytatott küzdelem győzelemmel zárult, s ennek most ugyanúgy bírtak örülni az odacsődült rajongók, mint a pártjuk eddigi összes, számszakilag magasabb röptű választási eredményének, leszámítva talán csak a legutóbbi, 1998-as helyosztót.

Ha valami kíváncsiskodó a választási este más-más pontján dugta oda a képét a pártszékházba, könnyen eshetett áldozatául egyfajta érzékcsalódásnak. Vajon ugyanott járok-e, mint egy órával ezelőtt? Ám minden jó, ha a vége stimmel, vagy ahogy egy amúgy érdemdús társadalmi közbekurjantó jelezte Kuncze pártelnök tettekre sarkalló és a vesztest (Orbánt) froclizó zárszava közben: happy end. Igaz, ami igaz: a bentmaradásért folytatott küzdelem győzelemmel zárult, s ennek most ugyanúgy bírtak örülni az odacsődült rajongók, mint a pártjuk eddigi összes, számszakilag magasabb röptű választási eredményének, leszámítva talán csak a legutóbbi, 1998-as helyosztót.Ha nem lennénk biztosak benne, hogy egy egész ország járt így, eskü alatt állítanánk: az SZDSZ B-közép volt az, aki a legkomolyabban vette az urnazárás után hamarjában közzétett szombat-vasárnapi közvélemény-kutatási híreszteléseket. Finoman szólva is világvége-hangulat volt az uralkodóági nőrokonról elnevezett utcában, de ki emlékszik ma már erre. (A pártnak az a vezetője, akinek e vasárnapi volt "élete legborzalmasabb napja", minden bizonnyal: bár az illető, lehet, csak sajnáltatni akarta magát.)

Ami számunkra ebből érdekes lehet, az inkább

a közvélemény-kutatás kapitális kudarca

Jó előre tudható volt, az idén nem lesz exit poll. Nem lesz, nem lesz, a múlt héten nem zokogott ezért senki, túl drága, és nem kérte a kutya se. Különben is olyan az az egész, mint amikor a sportkommentátor azt mondja közvetítés közben, hogy sajnos nem árulhatom el, mi történt a másik meccsen, nyert a Real, aki akarja, vegye le a hangot.

Igaz ugyan, hogy exit poll Magyarországon még ekkorát nem tévedett, mint ez a mostani, valamiért exkluzívnak nevezett izé bírt, ám az is kétségtelen, hogy egy korrekt mérés most elvette volna az SZDSZ-fanoktól az "innen szép a győzelem" szlogennel összefoglalható, lassan erősödő, majd mindent elsöprő kéjmámor érzetét.

"Ilyen rossz eredménynek ennyire még nem örültünk" -foglalta össze üvöltve a látottakat egy magas beosztású helyi gyorselemző, amiben igaza lehet: a cirka 310 000 listás szavazat nettó 34 000-rel kevesebb, mint a négy évvel ezelőtti. De ez megy ilyenkor, mindenki mond valami jópofát. A legártatlanabb poénon is betegre röhögi magát mindenki. Persze egy párt holdudvara (ez esetben e némileg elcsépelt csoportmeghatározás szó szerint értendő, hiszen a liberális front az éjszakai udvaron leste a fejleményeket) ünneplés közben is képes pártszerűen viselkedni. A méltósággal tudomásul vett bentmaradás után a népség élénk találgatásba és heveny prognózisgyártásba fogott.

Bemenni vagy nem bemenni, ez lett a legnagyobb baja mindenkinek. Belülről (az idő zömében azért csak fedél alatt tartózkodó pártvezetés felől) is erre a nyomasztó problematikumra reflektáló jelzések érkeztek. Egy számítógépéhez közel álló forrás közölte, hogy tudja a fene. Már tudniillik, hogy a minden bizonnyal önmagában is kényelmesen kormányképes Maszop mellé kormányozni bemennek-e vagy se. A forrás úgy vélte, a vezetésben is ilyenek meg olyanok vannak, az egyik menne, a másik nem, ám a sajtóval többet nem közölhet.

Talán nagyvonalú sommázatnak tűnhet, de az udvari népség is minimum kétlelkűnek mutatta magát a kérdésben, így aki tehette, szedett még az alkalomhoz viszonylag kevéssé illő gulyáslevesből. Ilyenek ezek a liberálisok, kifejezetten a rusztikus konyhát preferálják öszszejöveteleiken, amint egy gasztronómiában és történelemben egyaránt jártas aktivista megfogalmazta: ez a gulyásliberalizmus eszmerendszere. Mellesleg a MIÉP-nél hidegtálköltemény volt svédasztalos rendszerben, hírlik, bánatukban le is ették magukat. Más elemzők szerint örömükben is leették volna magukat, mert a kés és villa kicsit kihívásos nekik, bár független megfigyelői státusunk tudata azt súgja: ez csak jogos káröröm. Na és. Az alapdolgokban egyetérthetünk mi is az udvarral: az maradt benn, akinek kellett, és az esett ki, aki megérdemelte.

Turcsányi Sándor

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.