Szenteste került kórházba stroke-kal, bent elkapta a koronavírust, tavasszal meghalt

Belpol

Stroke-kal került kórházba tavaly szenteste a békéscsabai 67 éves Makai János. Bent aztán megfertőződött koronavírussal, és már nem tért haza. A család meggyőződése, ha a férfit otthon ápolják, ma is élne. Nem hibáztatnak senkit, de azt szeretnék, hogy ilyen ne fordulhasson elő.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. június 24-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

„A férjem 2020. december 23-ról 24-re virradóan rosszul lett. Hajnalban ment a WC-re és úgy érezte, mintha görcs húzná a lábát. Előző nap még biciklizett, mert bár 67 éves volt, a nyugdíj mellett dolgozott, portás volt egy cégnél. Szenteste délelőttjén feküdt, majd megebédeltünk, aztán visszafeküdt, azt mondta, kicsit jobban van. Délután fél 5 körül a szobában elesett, láttam, hogy a szája félrecsúszott, rögtön tudtam, stroke-ot kapott, hívtam a mentőket. Az ő segítségükkel, de a saját lábán ment le az emeletről, bevitték a sürgősségire. Ha akkor azt mondja valaki, hogy soha többé nem tér haza, nem hittem volna el. Már ezerszer újra- és újragondoltam a történteket. Ha sejtettem, sejtettük volna, mi vár rá és ránk a következő hónapokban, sok mindent másként tettünk volna” – mondja sírva özvegy Makai Jánosné a Narancsnak.

Férjét december 24. délután a Békés Megyei Központi Kórház békéscsabai, Réthy Pálról elnevezett egységébe szállították. A két nagy egységből álló gyógyító intézmény nagyobbik, gyulai részét döntően járványkórháznak nevezték ki, míg a békéscsabai egység fogadott és ápolt minden más beteget. Makai Jánost a békéscsabai sürgősségi osztályról aznap átvitték Gyulára, ahol a stroke-osztályon feküdt, zárójelentése szerint „forgó jellegű, szédüléses stroke gyanúja miatt”. December 31-én délután hőemelkedése lett, ezért gyorsan Covid-19 PCR-tesztet végeztek el nála, amely negatív lett. Éjszakára azonban nagyon magas láza lett, január 2-án már mellkasi panaszai voltak, ezért EKG-t végeztek, volt laborvizsgálat, sőt konzultáltak egy kardiológussal is, de nem vették át másik osztályra. Tüdőembólia gyanúja miatt mellkasi CT-t csináltak. A férfinak kétoldali tüdőgyulladása lett, ezért január 7-én a gyulai kórház tüdőosztályára, a Szent József Szanatóriumba került. „Én embert úgy köhögni nem hallottam, ahogy a férjem köhögött, a tüdőgyulladása aztán hetek, hónapok után sem szűnt meg. Néha csillapodott, máskor felerősödött” – idézi vissza a történteket a felesége.

Fertőzés, lélegeztetőgép

Az első napokban hárman voltak egy szobában, és egyikük sem volt koronavírusos. Az egyik napon a negyedik ágyra is befektettek egy beteget, akiről Makai Jánosné elmondása szerint utóbb kiderült, hogy Covid-19-es beteg volt, néhány nappal később meg is halt.

Egy január 14-i PCR-vizsgálat a másik három tüdőbetegnél is kimutatta a koronavírust.

Január 15-től közel két hónapon keresztül, március 12-ig a szinte teljes mértékben járványkórházzá átalakított Békés Megyei Központi Kórház gyulai, Pándy Kálmán egységének egyik fertőzőrészlegén feküdt Makai János, akit a felesége ez idő alatt kétszer látogathatott meg; a járványszabályok miatt négy felnőtt gyermeke viszont nem (közülük ketten egyébként külföldön élnek).

Kezdetben gyógytornász is járt Makai Jánoshoz, de a Covid-osztályon töltött második héten az állapota rosszabbra fordult. Újfajta terápiás kezelést kapott, ám ez sem tudta megakadályozni, hogy a 67 éves férfi lélegeztetőgépre kerüljön. Családja mobiltelefonon tartotta vele a kapcsolatot, kivéve, amikor lélegeztetőgépen volt (illetve a halála előtti napokban), ekkor az orvosai számoltak be az állapotáról. Nemcsak a gyógytorna maradt el, hanem a betegek mosdatása is egyre nagyobb gondot jelentett a leterhelt ápolószemélyzetnek a család elmondása szerint.

Miután javulást érzékeltek az orvosok, levették Makai Jánost a lélegeztetőgépről, és a légzőtornát a korábban alkalmazott gyógytornával egészítették ki. Sőt, az ágyból sikerült székbe ültetni a beteget, aki segítséggel pár lépést tudott „sétálni” is. Az elhúzódó kórházi ápolás miatt – ekkor már hatodik hete volt a gyulai kórház egyik fertőzőosztályán – „fokozatosan romló alaphangulatot” észleltek nála, ezért „a betegségtudat feldolgozásában pszichológus segítségét kérték” az orvosai. Ennek és a gyógyszeres terápiának köszönhetően a beteg kedélyállapota jelentősen javult. A fertőzőosztályon töltött hetedik héten két koronavírustesztet végeztek, mindkettő negatív eredményt mutatott, ezért március 12-én átvitték a békéscsabai kórház mozgás-rehabilitációs osztályára.

E fordulatot mind a család, mind a beteg biztató jelnek tartotta. Utólag határozottan azt gondolják, ez lett volna az a pillanat, hogy hazaengedjék őt.

A december 24-i stroke-ja óta ugyanis ez volt az ötödik állomás az akkor közel három hónapja kórházba került békéscsabai férfinak: mint láttuk, először a békéscsabai kórház sürgősségi osztályára szállították a mentők, onnan a gyulai kórház stroke-osztályára került, ahonnan a tüdőgyulladása miatt a József Szanatóriumba utalták. A szobatársától itt kapta el a koronavírus-fertőzést, s ez után a gyulai kórház egyik fertőzőrészlegére irányították. Gyuláról közel 8 hét után szállították a csabai kórház mozgás-rehabilitációs osztályára.

 

Egy a hatból
Fotó: A szerző felvétele

Békéscsabára kerülése ötödik napján, március 17-én negatív lett az idős férfi PCR-tesztje; négy nappal később viszont pozitív, így visszavitték az egyik gyulai fertőzőosztályra. „Nem akarok visszamenni arra a lepratelepre” – mondta ekkor a családtagjainak Makai. Ám a szabályok miatt nem volt választása, a gyulai Pándy Kálmán Kórház egyik infektológiai osztályára került, ahol folytatták a rehabilitációját is. A nyolcadik napon, miközben már hazabocsátását tervezték az orvosai, görcsrohamot kapott, s mint utóbb kiderült, súlyos agyi infarktus érte. Többé már nem tudtak vele beszélni, mesterségesen kellett táplálni, és állapota egyre rosszabbra fordult, lázas lett. Egyik Magyarországon élő fia, Attila szerint ekkor már a legrosszabbra készültek, bár a reményt nem adták fel. A feleséget április 7-én beengedték a férjéhez – elbúcsúzni. Az asszony már nem tudott beszélni a nagyon rossz állapotban lévő, 40 kilósra lefogyott párjával. „Janika, ha el kell menned, akkor menj el” – mondta neki az asszony, aki abban reménykedik, hogy mindezt hallotta még a férje. Makai János az orvosi zárójelentés szerint ez év április 10-én délután 5 órakor hunyt el. A család április 13-i születésnapjára készült, de a sors úgy hozta, hogy azon a napon végül a hamvasztásával kapcsolatos ügyeket intézték.

Attila érthetetlennek tartja a történteket.

Nehezen talál rá magyarázatot, hogy apja, bár alapbetegségekkel küzdött, a stroke miatti kórházi kezelése alatt kapta el – ha minden igaz, kétszer is – a koronavírust.

A családnak kétségei vannak, hogy a súlyos fertőző betegség és a sok fekvéstől fellépő tüdőgyulladás mellett mennyire tudták érdemben kezelni a stroke-ot, amivel bekerült az intézménybe. „Apámat négy hónapig hurcolták a szinte kiismerhetetlen kórházi rendszerben, összesen hat helyen volt. Most is úgy gondolom, hogy ezt a rendkívül megterhelő lelki és fizikai megpróbáltatást nem bírta az egyébként sem egészséges szervezete, és egy ponton túl feladta. Mi erre vezetjük vissza az utolsó és valószínűleg végzetesnek számító agyi infarktust” – véli a fiú.

Négy hónap a kórházban

Makai János 107 napot töltött a gyulai és a békéscsabai kórházakban. „A mentők segítségével még saját lábán ment el itthonról karácsonykor, aztán négy hónap után meghalt, és már soha többé nem tér haza” – összegez a felesége. Meggyőződése, ha a tavaly karácsonyi stroke után otthon kezelték volna a férjét, akkor még ma is élne. Makai Attila a PCR-teszt megbízhatatlanságáról beszél, s arról, ha az egyik negatív lelet után apját hazaengedik, akkor most is köztük lenne. „Mi eddig úgy tudtuk, a kórházakban meggyógyítják az embereket. Ehhez képest senki nem ismert el semmilyen felelősséget, és nem is kértek bocsánatot. Mi pedig a fájdalmunkban nem akarunk felelőssé tenni senkit, csak elmesélni ezt a tragikus történetet, hogy másokkal ez többé ne fordulhasson elő” – mondja végezetül Makai Jánosné.

Egy általunk megkérdezett orvos a zárójelentést átnézve úgy látja, a kórház érdemi és sokfajta erőfeszítést tett arra, hogy a beteg állapota jobbra forduljon. A kórházi betegszobában elkapott koronavírus-fertőzésről nem tudott nyilatkozni. A halottvizsgálati bizonyítvány szerint Makai János halálában az általános érelmeszesedés, a féloldali végtagbénulás, valamint az agyi infarktus mellett kísérőbetegségként szerepet játszott a koronavírus-fertőzés is. A 67 évesen elhunyt férfi így a koronavírus-járvány eddigi közel harmincezer magyar áldozatának az egyike.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk