Szervezeti átalakulások a Magyar Nemzeti Bankban: Kizárójelentés

szerző
Káderjános
publikálva
2001/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány nappal azelőtt, hogy először lépte volna át jegybankelnökként az MNB kapuját, Járai Zsigmond arról beszélt lapunknak, hogy csak indokolt változásokat hajt végre az intézmény szervezetében. (Lásd: Zsigatempó, Magyar Narancs, 2001. március 1.) Ezek közé sorolható az igazgatóság karcsúsítása, amelynek csak az elnök és az alelnökök a tagjai, míg korábban ügyvezető igazgatók is helyet foglalhattak benne. Utóbbiak jelöléséhez az Országgyűlésnek nincs köze, őket a tulajdonos Pénzügyminisztérium (PM) nevezi ki, ami ellentmond az Európai Unió ama elvének, hogy a jegybanki grémiumban személyükben független emberek üljenek (más kérdés, hogy többen tényként kezelik: az MNB döntései valójában egy szűkebb körben születnek).

Néhány nappal azelőtt, hogy először lépte volna át jegybankelnökként az MNB kapuját, Járai Zsigmond arról beszélt lapunknak, hogy csak indokolt változásokat hajt végre az intézmény szervezetében. (Lásd: Zsigatempó, Magyar Narancs, 2001. március 1.) Ezek közé sorolható az igazgatóság karcsúsítása, amelynek csak az elnök és az alelnökök a tagjai, míg korábban ügyvezető igazgatók is helyet foglalhattak benne. Utóbbiak jelöléséhez az Országgyűlésnek nincs köze, őket a tulajdonos Pénzügyminisztérium (PM) nevezi ki, ami ellentmond az Európai Unió ama elvének, hogy a jegybanki grémiumban személyükben független emberek üljenek (más kérdés, hogy többen tényként kezelik: az MNB döntései valójában egy szűkebb körben születnek).

Szintén indokoltnak tűnik a kézbesítői rendszer átszervezése vagy a bérszámfejtés reformja, hiszen utóbbi révén például a banki alkalmazottak a korábbinál hamarabb jutnak havi bérükhöz. A teljes körű devizaliberalizáció miatt megszűntek a devizaszabályozási és -engedélyezési főosztály feladatai, így ennek a fenntartása is okafogyottá vált. Az operatív működés javítására tett lépések sikeresnek tűnnek, a jegybank átgondoltabban és hatékonyabban üzemel, mint korábban - vélekedik az MNB egy névtelenséget kérő szakembere, aki leszögezi: sok hibát lehet az új vezetés szemére vetni, de szervezetet átalakítani, azt tudnak.

A képbe belefér az intézményfejlesztési önálló osztály július eleji felszámolása is. Az MNB átfogó intézményi fejlesztéseinek kidolgozásával megbízott osztály ugyanis addig virágozhatott, míg a bank óriási apparátussal, szerteágazó feladatkörrel bírt. Az Európai Unió felé haladva azonban a jegybank szerepe egyre inkább megváltozik, ami folyamatos leépítésekkel jár együtt. A majdan várhatóan néhány száz fővel működő MNB feladatainak optimalizálásával az egyes munkaterületek is képesek megbirkózni. A jelenlegi, ezer fő körüli létszámnál az intézményfejlesztési osztály hiánya alkalmasint gondot is okozhat - véli az előző bankelnök, Surányi György alatt az osztályon dolgozó fél tucat ember egyike. Szerinte a gárda már az új menedzsment partraszállása előtt érezte a bizonytalanságot, mivel az osztály vezetője, illetve a nemrég MNB-alelnöknek kinevezett, korábban Járaival a Pénzügyminisztériumban is együtt dolgozó Adamecz Péter között állítólag személyes ellentétek is feszültek. Ezért ketten még a végső döntés előtt, belső pályázatok révén, átevickéltek más jegybanki szervezeti egységekbe, de a humánpolitikából emberi erőforrásokra átkeresztelt főosztály vezetője, s annak közvetlen felettese a többiekkel is korrektül járt el.

Kicsapásirány

Éppen ez a korrektség hiányzott az eddigi egyetlen azonnali hatállyal történt elbocsátás során, ami a titkárság egyik vezetőjét érintette. Szabóné Páldi Katalin annak a Kajdi Józsefnek a helyettese volt, aki Surányi idejében az MNB titkárságát vezette, s aki az Antall-, majd a Boross-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott közigazgatási államtitkárként. Kajdi március előtt távozott, ám egyesek szerint túlságosan sűrűn járt vissza a jegybankba (mint hírlik, a látogatások idejéről és a felkeresettekről listát vezettek), ami részben magyarázható azzal, hogy egykori beosztottjaival a kilépése után is jó kapcsolatokat ápolt. Páldi "bűne" állítólag az volt, hogy egy alkalommal megszervezett egy beszélgetést. Az ott elhangzottakat (hacsak ezeket nem rögzítette valaki) vélhetően örökre homály fedi, így csak találgatni lehet, hogy Kajdi (aki azt kérte, hogy régi beosztottjai ne kezdjék el egymást fúrni akkor sem, ha úgy érzik: van félnivalójuk) az új vezetést próbálta rossz színben feltüntetni, vagy csak a gárda összetartását akarta erősíteni. A beszélgetést összehozó helyettest mindenesetre azonnali hatállyal lapátra tették. Noha nem kizárt, hogy egy hasonló eset az üzleti világban is elbocsátást von maga után, az átszervezések dacára továbbra is kissé nehézkes szervezet gyorsasága és erélye meghökkentette az MNB-sek egy részét. Akikben a történet máris legendává érett, hiszen úgy mesélik: amíg az elbocsátott alkalmazott összepakolta a személyes dolgait, biztonsági őr vigyázta minden mozdulatát. Ebben a hangulatban már az sem meglepő, hogy egyes beosztottjai szemében egy másik osztály vezetője valóságos mártírrá vált, bár közvetlen főnöke azért rúgta ki, mert megelégelte, hogy helyettese "úgy áll hozzá a munkához, hogy más is hozzáférjen".

Átalakítás miatt árva

Vélhetően nem tett jót a légkörnek, hogy az MNB korábbi felső- és középvezetéséből - mondhatni, a papírforma szerint - többen már azelőtt felálltak, hogy az új elnök elfoglalta volna a székét. Igaz, alapvetően azok mentek el, akik a CW Bank ügyében valamilyen módon érintettnek érezték magukat, illetve akik Surányival jóban voltak. A korábbi elnökhöz való viszony egyébként még Surányi mandátumának lejárta előtt két pártra szakította a bank vezetését: akadtak, akik az elnökkel távozása idejére mindennemű kapcsolatot megszakítottak. A Surányit támogatók közül kevesen döntöttek a maradás mellett. Közéjük tartozik a közgazdasági és kutatási főosztályt (KKF) felügyelő ügyvezető igazgató, Neményi Judit, akinek munkakörét Járai belépése után nem sokkal azzal szüntették meg, hogy arra nincs szükség.

Többen nem értik, Neményi miért várta be a törvényszerű véget. Amit egyébként ő is láthatott, hiszen február végén megfogalmazott, de a címzettekhez csak később eljuttatott levelében egyértelművé tette, hogy érzi a fenyegetettséget. Az egyik közkedvelt internetes fórum jól értesült látogatója tudni véli, hogy Neményi és Adamecz (utóbbi az MNB felügyelőbizottságának tagjaként a Pénzügyminisztériumot képviselte a jegybank különböző fórumain) számtalanszor megütközött egymással, s az MNB-s igazgató rendre "lenyomta" a későbbi alelnököt. A jegybankban az a hír járja: az ügyvezető igazgató ha korábban nem is, de 2001. március 2-án, Járai hivatalba lépésének napján érzékelhette, hogy merről fúj a szél. Aznap ugyanis az elnök vezette jegybanktanács arról döntött, hogy tovább mérsékeli a forint csúszó leértékelésének ütemét. Az ezt megelőzően, szűk körben összehívott szakértői ülésen megjelent Neményi két, a KKF-et vezető beosztottja is (rájuk egyébként a már említett levélben is utal, amikor arról ír, hogy előrevetíthető bukása mögött az általa segített kollégák állnak), ami felettesüket meglepte. Akárcsak az arra a napra tartogatott másik pofon, a jegybanktanács tagjainak kiküldött, a KKF-en készülő anyag, ami Neményit és az illetékes alelnököt egyaránt megkerülve jutott el a címzettekhez.

A Surányi és Orbán Viktor közötti konfliktust idézi az a magyarázat, miszerint Neményit azért kellett eltávolítani, mert részt vett a Fidesz 1998-as választások előtt született, "hétszázalékos" gazdasági programjának elemzésében (ezt a kormányfő sosem bírta megbocsátani az egykori jegybankelnöknek). Ezt biztosan éppúgy kevesen tudhatják, mint azt, hogy az ügyvezető igazgató ellehetetlenítésében a KKF két említett vezetőjének volt-e szerepe. Ennek a lehetősége mindenesetre nem zárható ki, hiszen bár nem aktív politikusok, de kapcsolataik révén nem állnak távol a legnagyobb kormánypárttól. Egyikük (Neményi közvetlen helyettese) a Fidesz alapítói között volt, akárcsak másikuk férje, aki jelenleg a Magyar Energia Hivatal vezetője.

Neményi felmentését követően átmenetileg addigi helyettesét bízták meg a KKF irányításával, aki megnyerte az erre kiírt pályázatot, s áprilistól főosztályvezetőként vezette az időközben valamelyest átszervezett csapatot. És bár Neményi szűrét arra az elvre hivatkozva tették ki, hogy igazgató csak olyan vezető lehet, aki alá egynél több főosztály tartozik, utóda augusztus 1-jétől egyfőosztályos ügyvezetőként tevékenykedik (igaz, ez az új menedzsmentben nem egyedi helyzet; ráadásul furcsán fest, hogy a gazdasági elemzésekkel foglalkozó részleg első embere, aki a jegybank vezető közgazdásza, főosztályvezetőként alig képes hallatni a hangját a monetáris politikát befolyásoló fórumokon).

A főosztály egyik dolgozója egyébként úgy fogalmazott: bár Neményiben szakmai és emberi értelemben sem talál kifogásolnivalót, az kétségbevonhatatlan, hogy az új ügyvezető jobb együttműködésre képes az MNB jelenlegi vezetésével; ez pedig jótékonyan hathat a közgazdasági és kutatásiból közgazdaságivá átminősített főosztály mindennapi munkájára. Premierje mindenesetre nem sikerült valami fényesre: a jegybank augusztus 1-jén nyilvánosságra hozott, a főosztály által készített inflációs jelentésben teljesen más szám jelent meg a folyó fizetési mérleg júniusi előzetes adatára, mint amit két nappal később - az MNB normális publikálási rendje szerint - közzétettek. Mivel a gazdaság külső egyensúlyáról informáló adatnak gyakran komoly hatása van az értékpapír-piaci folyamatokra, a befektetők és az elemzők érthetően rosszul fogadták a gikszert, amit a bank gyorsan javítani próbált, közleményében az adatot sajtóhibaként tüntetve fel.

Káderjános

A jegybank új, "aki nincs velünk, az ellenünk" mottó alatt futó káderpolitikájának egyik jellemző példájaként említik többen a "40 százalék" leporolását (lásd erről keretes írásunkat). Ez a felmelegített, hétéves elnöki utasítás (ennek nyomán visszamenőleges hatállyal akarnak pénzt begyűjteni a korábban jegybanki érdekeltségeknél tisztséget betöltőktől; aminek jogszerűsége erősen megkérdőjelezhető) vegyes érzelmeket váltott ki a mintegy félszáz érintettből, főként azokból, akik már egy ideje nem dolgoznak a bankban. Utóbbiak nagy része, mint hírlik, komolytalannak találta a fizetésre felszólító irományt, és nem is válaszolt rá. A régi belsősöket ellenben két táborra szakította a levél: többen akadtak, akik nem írták alá a "hűségnyilatkozatot". Aki pedig befizette a "hátralékot", az rendkívüli jutalomként visszakapta az összeget - meséli a bank egyik alkalmazottja, aki szerint az sem véletlen, hogy a nemzetközi jogi osztály féltucat alkalmazottjából öten épp most fogták a kalapjukat és távoztak testületileg. Noha az itt dolgozókért az ügyvédi irodák szinte ölre mennek, a jelzésértékű lépés mögött a jegybanki szakember szerint az húzódik meg, hogy új főnökükkel, a jogi főosztályt is felügyelő ügyvezető igazgatóval több hét után sem találták meg a közös hangot. Olyannyira nem, hogy állítólag amikor az "ötök" bejelentették távozásukat, első és egyben utolsó alkalommal találkoztak az új vezetővel.

Egy másik jegybanki alkalmazott szerint az MNB lassan a Fidesz kampányirodájává válik, hiszen sosem politizáltak olyan vehemenciával az itt dolgozók, mint napjainkban, amikor állandó téma az ellenzékinek titulált sajtótermékek kritikája, habár a dolgozók a korábbi gyakorlattal ellentétben nem kapnak napilapokat, a világot sajtószemléből ismerhetik meg. Többen pozitívumként értékelik, hogy az MNB sosem volt ilyen kellemes helyzetben a Pénzügyminisztériummal szemben, mint most, hiszen a kormányfőhöz bejáratos jegybankelnök a szakmai viták során mindent elérhet.

Ez persze felveti az MNB függetlenségének kérdését. Az új jegybanktörvény elfogadása kétségtelen előrelépés e tekintetben, ám az intézmény valódi függetlensége nem a paragrafusokon, hanem elsősorban a jegybank vezetőin múlik.

Ráadásul az, hogy a régi motorosok és az újonnan kinevezettek érthetően tartanak egymástól, a normális működésre is veszélyt jelenthet. A régiek azonban - eltekintve azoktól, akik "bevágódtak" az új kurzusnál - lassan lemorzsolódnak; lapzártánk előtt kevéssel például két ügyvezető igazgatóról, Farkas Ádámról és Végh Attiláról derült ki, hogy hamarosan távoznak az MNB-ből.

Mivel a minőségi munka egyik záloga a bizalom, annak hiánya különösen akkor lehet gond, ha krízishelyzet van, hiszen a bizalmatlanság légkörében mindenki béna kacsaként viselkedik majd - vélekedik egy neve elhallgatását kérő jegybanki dolgozó. Egy ilyen szituáció villámgyors döntéseket és cselekvést kíván, nincs lehetőség arra, hogy egyesek azt figyeljék: tetszik-e "odafenn", amit mondunk és amit teszünk.

Csák CsongorA 40 százalékos történet

Bod Péter Ákos jegybankelnök 1994 júniusában hozott elnöki utasítása szerint a jegybanki alkalmazottak csak akkor vállalhatnak tisztséget az MNB-hez kapcsolódó cégekben, ha az abból származó nettó tiszteletdíjuk 40 százalékát az MNB Közjóért Alapítványnak utalják át. Az utasítás előzményeiről Bod lapunknak kifejtette: semmi rendkívüli nincs abban, hogy a jegybank - a kérdéses időszakban még szép számú - bel- és külföldi érdekeltségeinek igazgatóságaiban az MNB felső- és középvezetői is helyet foglaltak. Az "adóztatás" annak kapcsán merült fel, hogy a jegybanki menedzsment tagjai munkaidőben tettek szert a jellemzően nem alacsony összegű honoráriumokra. Az akkori elnök elmondta: fél évig (amíg ő hivatalában maradt) betartották az utasítást, aminek jogszerűségéhez szerinte nem férhet kétség. Más információk szerint a belső utasítás számos jogi aggályt vetett fel, s ezek miatt sem a Bodot ügyvivőként követő Szapáry György, sem Surányi György nem hajtatta végre. Bár ennek írásos nyoma nincs (hiszen az utasítást egyikőjük sem helyezte hatályon kívül), az tény, hogy a mintegy négy tucat érintett közül mindössze egy ember fizetett az alapítvány kasszájába.

szerző
Káderjános
publikálva
2001/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kis-Magyarország

Kultúra