Egotrip
Balázs Attila: Cuniculus vitae
Tulajdonképpen (meg) van egy anekdotába illő sztori, amelyet Sebők Zoltán professzortól hallottam, és amelyet rettent szeretek felidézni. Az amerikai Mezők és patakok című vadász-, sportlövő- és horgászmagazin hasábjain jelent meg egy elmarasztaló kritika a Lady Chatterley szeretője című Lawrence-regényről. Abban található a sommás ítélet, miszerint ama elhíresült angol vadőr mindennapi életének e festői leírása méltán tart igényt a szabad ég alatti életet kedvelő olvasó érdeklődésére, mert sokat foglalkozik a fácánneveléssel, a vadorzók lefülelésével és az élősdiek irtásának agyafúrt módszereivel, valamint a hivatásos vadőr egyéb feladataival és kötelességeivel. Sajnálatos módon azonban az embernek sok-sok felesleges anyagon kell átrágnia magát ahhoz, hogy felfedezhesse és élvezhesse a közép-angliai vadgazdaság igazgatásáról szóló részleteket, következésképp e könyv semmiképp sem helyettesítheti bizonyos J. R. Miller Gyakorlati vadgazdálkodás című művét. A poénnál általában dőlök a nevetéstől. Úgy látszik, sosem unom meg, mindig fel tudja dobni a napomat. Egyszerűen remek érzés, egész testet és elmét átjáró, mint, feltételezem, a taoista orgazmus, utóbbit azonban most félre!