Teperjen csak a Néppárt, ha kell neki a Fidesz

  • narancs.hu
  • 2020. január 14.

Belpol

Az Európai Néppártnak meg kell erősítenie jobbközép elköteleződését – nyilatkozta a Fidesz alelnöke a közmédiának.

„Sokan próbálják azt a benyomást kelteni, hogy a Fideszt csak úgy ki lehet tenni“ az Európai Néppártból (EPP), Orbán Viktor pártja pedig tétlenül várja, hogy döntsenek róla, de „szó sincs erről” – magyarázta az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára Berlinben, ahol vezető német politikusokkal tárgyalt, majd a magyar közmédiának nyilatkozott. A Fidesz alelnöki posztját is viselő politikus szerint a párt aktívan keresi azt az együttműködési formát, amely „a lehető legjobb a magyar és az európai embereknek.”

„Reméljük, hogy az EPP alkalmas lesz a klasszikus jobbközép és keresztény értékek védelmére és képviseletére a jövőben,” – adott hangot aggodalmának Novák Katalin, hozzátéve, hogy reményei szerint a pártcsalád „nem tolódik tovább balra." Kiemelte azt is, hogy a Fidesz nagyon számít a német szövetségeseire (bár azt nem részletezte, pontosan kik azok az), „hiszen Németországban is szükség van egy józan hangra és egy jobbközép politikai erőtérre", amelyben nemcsak beszélnek, hanem tesznek is a hazáért, a családért, a biztonságért.

Az elmúlt hetekben többen is írtak róla, hogy a Néppárt úgy dönthet, kirakja a Fideszt a tagjai közül. Talán ennek is köszönhető, hogy a kérdésben nemrégiben megnyilvánult Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője is. Ő kiemelte, a Fidesz is látja, milyen álláspontokat képvisel a néppárt, és ezek szerinte nem szívderítők. Az európai parlamenti képviselő szerint egyértelműen eljött annak az ideje, hogy a jövő év elejére a Fidesz kialakítsa a maga álláspontját a néppárthoz való viszonyáról.

(forrás: 444.hu és MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.