"A kegyelmi ügy két közjogi főszereplője az előterjesztő-ellenjegyző Varga Judit és a kegyelemről szóló döntést meghozó Novák Katalin. Utóbbi politikai karrierjének (ezalatt értve azt, hogy van-e politikai jövője) vége, még akkor is, ha ezt egyelőre nem veszi észre, és még akkor is, ha esetleg hivatalban marad" – írja Tanulságok című Facebook-bejegyzésében Török Gábor politológus.
"Azt a tervezett alkotmánymódosítást üdvözli éppen, akarja "jó szívvel" aláírni, amely arról szól, hogy ne írhasson alá többet a mostanihoz hasonló kegyelmi döntéseket... Ha ezt átgondolja, világossá válik számára, hogy ennél nagyobb megalázás elnököt nem nagyon érhet az őt megválasztó és támogató politikai többség részéről. A volt igazságügyi miniszter, Varga Judit politikai kára még nem látszik ennyire világosan, de nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben ő is roncsolódik. Ha a Fidesz nem akarja, hogy az ügy hónapokra napirenden maradjon, minden bizonnyal még hátrébb kell léptetniük:
nem lenne meglepő, ha végül mégsem Varga Judit állna a párt EP-listájának élén."
Mint a politológus írja, "a valódi főszereplő persze, mint szinte minden ügyben egy jó ideje, a miniszterelnök. A végső politikai felelősség nyilván az övé, és a legnagyobb politikai kockázatot is neki kell vállalnia. Számára a legnagyobb tanulság talán az lehet, hogy még egy ennyire aszimmetrikus, domináns politikai helyzetben sem teljesen mindegy, hogy kik állnak a vártán. Jó dolog, ha egy politikus tud alkalmazkodni a modern mediatizált világ körülményeihez, de még jobb, ha minden tekintetben alkalmas a feladata betöltésére.
Az elnökség látszólag nem bonyolult feladat, nincsenek nagy, nehéz döntések, így sokszor úgy tűnik, hogy a legfontosabb képesség a népszerű közösségi médiás képek elkészítése. Aztán jön egy ilyen ügy és kiderül: nagyon nem mindegy, hogy a politikus mennyire felkészült, hogyan képes megszervezni, felépíteni a csapatát, milyen érzéke van a közjogi és politikai megfontolásokhoz stb.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy Mádl Ferenc, Sólyom László vagy éppen Áder János átengedett volna egy ilyen kegyelmi kérvényt,
hogy - bármi és bárki is állt az előterjesztés hátterében - ne szólalt volna meg a vészcsengő a hivatalban.
Tanulság 1: A politika klasszikus szabályai, logikái egy domináns rendszerben sem változnak meg. A rossz döntésnek (legyen az egy személyi választás vagy egy kegyelmi kérvény elbírálása) itt is következményei vannak, legfeljebb más környezetben érvényesülnek.
Tanulság 2: Ez az ügy is megmutatta, hogy bár az ellenzék ebben a rendszerben önmagában nem képes arra, hogy ártson a kormányoldalnak, a hatalmon lévők nincsenek védve saját hibáiktól, és ezeknek a hibáknak bizony lehet a rendszer egészére nézve is következményük" – zárja elemzését Török Gábor.
