Törvénynek látszó szövegek – Az önkény lépcsőfokai

A diktatúra felé lendületesen menetelő kormánypártok törvényhozási gyakorlatát elemzi a friss Magyar Narancs egyik írása. Néhány részlet a cikkből.

Az Országgyűlés kedden elfogadta a felsőoktatási törvény külföldi egyetemeket érintő azon módosítását, ami ellehetetleníti többek között a Central European University (CEU) magyarországi működését.

Ez ellen kétszer is több ezer ember tüntetett Buda­pesten, és követelt demokráciát, szabad országot és szabad egyetemet. Amikor az első, vasárnapi demonstrációról hazaértek, a 444.hu-n egy törvényjavaslatnak látszó szöveg várta őket, amely a pénzmosás és a terrorizmus elleni harc jegyében előírja, hogy a külföldi támogatásból működő civil szervezetek ekként legyenek bejegyezve és nyilvántartva.

Bár a felsőoktatás szabályozása vagy a nemzetközi terrorizmus megfékezése nemes célok, mindkét történet mondvacsinált, ormótlan. (…)

Az alkotmányos demokráciák klubjában a törvényi forma számos üzenetet közvetít egyszerre, és ezért az ilyen formában meghozott állami döntést kiemelt tekintély övezi. Normális esetben a törvényi forma egyrészt arra utal, hogy a parlamenti eljárás végtermékét a nép választott képviselői kellő előkészítéssel, az ellenvélemények kifejtésének is teret adó érdemi vitával, kompromisszumokat kötve hozták. Másrészt pedig arra, hogy a nép képviselői, tekintettel a politikai közösség igényeire és érdekeire, olyan általános viselkedési szabályt kívántak rögzíteni, amely mindenkire egyenlő módon vonatkozik. A törvényt az különbözteti meg az egyedi döntéstől, hogy számos jogalany sorsát rendezi, lehetőleg a jövőre nézve, függetlenül az érintettek vélt vagy valós személyes tulajdonságaitól. Ettől eltérő esetben a törvény nehezen tekinthető általánosnak.

Nos, ehhez képest valóságos hungarikum az, hogy nálunk egyedi ügyeket általános szabálynak tűnő formában, törvényhozás útján döntenek el. (…)

A parlament feladata, hogy a kormány politikai programjának megfelelő törvényeket megalkossa. A parlament azonban egyedi ügyekben is szabad politikai mérlegelésen alapuló döntéseket hoz. Ezek az egyedi döntések természetüknél fogva kiszámíthatatlanok, vagyis önkényesek. (…)

De miért is bajlódik a kormánytöbbség azzal, hogy pillanatnyi elképzeléseit törvényi formába öntse? Mert az óvatlan szemlélő számára azt a látszatot akarja kelteni, hogy hazánkban alkotmányos jogállam működik. A látszat azonban csal.

Uitz Renáta írását a Magyar Narancs legújabb számában olvashatják.