Törvénysértő volt az Ökotárs Alapítvány lerohanása

Belpol

A bíróság szerint nem lehetett volna házkutatást tartani a Norvég Civil Alap pénzeit kezelő alapítványnál.

Törvényt sértett a rendőrség, amikor tavaly szeptember 8-án házkutatást tartott az Ökotárs Alapítványnál és konzorciumi partnereinél – közölte lapunkkal Móra Veronika, az Ökotárs igazgatója. A Budai Központi Kerületi Bíróság január 23-i határozatában – helyt adva az alapítvány panaszának – kimondta, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény gyanújának hiányában nem tarthatott volna házkutatást a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) pénzeit kezelő alapítványoknál, és bizonyítékokat sem foglalhatott volna le.

false

A rendőrség 2014. szeptember 8-án feltűnően nagy erőkkel szállt ki a kormánnyal akkor már hónapok óta hadban álló alapítványokhoz, saját bevallásuk szerint a 43 nyomozó munkáját 8 készenléti rendőr biztosította. A rendőrség akkor azt közölte, hogy a kényszerintézkedések elrendelése során betartották a törvényeket, a bíróság azonban úgy találta, hogy „a házkutatás idején hűtlen kezelés bűntettének gyanúja egyáltalán nem állt fenn, jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt nyomozás pedig nem volt folyamatban.” Az Ökotárs közleményében aggasztónak nevezi, hogy politikai nyomásra akár törvénysértő házkutatást is lehet tartani Magyarországon.

Egy általunk megkérdezett jogász szerint a határozat azt jelenti, hogy a rendőrségnek a jogosulatlan pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos nyomozást újból el kell rendelnie, ezúttal már szabályosan. A házkutatás során törvénytelenül szerzett bizonyítékokat a büntetőeljárásban nem lehet felhasználni, sőt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) tárgyban készült jelentésének jogszerűsége is megkérdőjeleződhet, amennyiben ahhoz a rendőrség által lefoglalt dokumentumokat is felhasználtak.

A Kehi egyébként maga is több feljelentést tett az NCTA pénzek felhasználása miatt, a NAV és az ügyészség pedig több támogatott civil szervezetnél vizsgálódni kezdett január közepén.

Bár a Kehi-vizsgálat október közepén lezárult, a feljelentések megtörténtek, arról továbbra sincs hír, hogy a magyar kormány az ügyben tárgyalna a norvégokkal. Mint arról beszámoltunk, a civilek vegzálása miatt közel 36 milliárdnyi magyarországi fejlesztési támogatás kifizetését függesztette fel Norvégia, ami még az idei költségvetésben is problémákat okozott.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.