Ügyvédek a törvényességért: "Ennél a bírónál nincs esélyed"

publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hogy az igazságszolgáltatás malmai lassan õrölnek, tudtuk. Hogy rosszul is, azt eddig leginkább emberi jogi aktivisták állították, meg a média, ha néha felkapott néhány jogsértést. Most elõször azonban ügyvédek fordultak szembe az érvényes hatósági/bírósági gyakorlattal - és az érdekes az, hogy nemcsak a törvénysértésekkel, de a nagy tekintélyû ügyvédi kamarával is szembe kell szállniuk.

Ügyvédek a törvényességért

"Magyarországon olyan helyzet alakult ki, hogy a törvényesség nem érvényesül. A hatóságok, hivatalok, bíróságok, ügyészségek, a rendõrség senkinek sem felelõsek. Visszaélnek helyzetükkel, amennyire csak lehetséges. (...) Nem létezik olyan hatóság vagy testület, ahol orvosolhatnák a hatóságok önkényeskedéseit. Célunk az, hogy jogvédelmet biztosítsunk a hatósági és más törvénytelenségek, visszaélések elszenvedõinek. A törvénytelenségeket, visszaéléseket nyilvánosságra hozzuk, és mindaddig napirenden tartjuk, amíg azokat nem orvosolják. Kérjük kartársainkat, csatlakozzanak az egyesülethez."

Ezekkel a forradalmi szavakkal tett közzé felhívást két budapesti ügyvéd, akik merész lépésre szánták el magukat, és Ügyvédek a Törvényességért Egyesület néven szervezkedésbe fogtak. Az alapítók úgy látják, az ügyvédi kamara nemhogy nem védi õket a hatóságok bûneitõl, tévedéseitõl, hibáitól, hanem éppen ellenkezõleg. Ha fellépnek a kisebb-nagyobb szabálytalanságok, visszaélések és ezek eltussolása ellen, akkor a kamarai elnök azonnal fegyelmi vizsgálatot rendel el ellenük. A hatóságok ismerik a viszonyokat, ezért a számukra kellemetlenné váló ügyvédek ellen elõszeretettel tesznek kamarai bejelentéseket.

Az alapítóknak csak a szövegezés ment simán, és már az elsõ lépésnél falba ütköztek. A Budapesti Ügyvédi Kamara hivatalos lapja, a Pesti Ügyvéd szerkesztõi ugyanis

nem engedték lehozni

a felhívás szövegét. A kamara elnöksége úgy ítélte meg, hogy a hatóságokkal való konfrontáció nem illik bele az arculatukba.

A MaNcs megkérdezte minderrõl a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökét. Bánáti János a kamarai vezetés nevében kikérte magának a vádat, hogy nem képviselik az ügyvédek érdekeit. A bejelentések döntõ többségében nem indul fegyelmi eljárás, sõt Bánáti János azt tapasztalja, hogy éppen a hatóságok és az ügyfelek támadják a kamarát, mert sokszor nem adnak helyt az ügyvédek elleni panaszuknak. A budapesti kamara döntését az országos kamara elé lehet vinni, ezután pedig bírósághoz lehet fellebbezni. Az egyesület létrehozását Bánáti csak "néhány sértett ember ügyének" tekinti, amit emberileg ugyan megért, egy ilyen egyesület megalapítása szerinte bõven belefér a demokratikus játékba, de nem hiszi, hogy egy kisebbségnek kellene meghatároznia a kamara vezetésének munkáját.

Pécsi Kálmán ügyvéd már a kizártak idei statisztikáját erõsíti, igaz, ellene nem indult semmilyen büntetõügy, és egyelõre kizárása sem jogerõs. Ám két héttel azután, hogy a Kriminális titkos körülmények közt elkészítette interjúját O. Nagy Imrével, a jogerõsen elítélt és pillanatnyilag szökésben lévõ egykori Ybl Bank-vezetõvel, és egy nappal az interjú adásba kerülése elõtt, 1999. január 25-én a Budapesti Ügyvédi Kamara

kizárta soraiból

O. Nagy Imre Pécsi Kálmánt bízta meg azzal a feladattal, hogy nyújtson be perújítási kérelmet a bíróságra. Ismeretes, hogy O. Nagy Imre védelmét korábban Orosz Balázs ügyvéd látta el, és az is többé-kevésbé köztudott, hogy az Ybl bankos ügy többi vádlottját is jó hírnévnek örvendõ ügyvédek - többek között Bánáti János - védték.

A Budapesti Ügyvédi Kamara január 25-én egy régi ügy apropóján ideiglenesen felfüggeszti praxisából Pécsi Kálmánt. Egy héttel korábban, január 18-án Pécsi egyik korábbi ügyfelének panasza nyomán egy másik fegyelmi határozat is születik ellene, amelyben a fegyelmi tanács egy sok éve készült ügyvédi meghatalmazás írásos dokumentumát hiányolta.

"Ezekben a zord januári napokban a semmibõl hirtelen további három bejelentés is elõkerül, és a kamara mindhárom ügyben fegyelmi eljárást indít ellenem" - emlékezik Pécsi, és gondosan visszateszi gondosan vezetett betûrendes irattárába az ügyfél és a kamara által hiányolt, ám részükre hiánytalanul elküldött írásos szerzõdést. Értetlenül böngészi a fegyelmi határozat indoklását: "Pécsi Kálmán nem igazolta a tényállással kapcsolatban az általa korábban elõadottakat."

Jogászkörökben még találgatják, milyen célt is szolgálhatott a sietõs felfüggesztés. Egyes vélemények szerint

nem volt

szerencsés húzása

Pécsi Kálmánnak, amikor azt állította: Orosz Balázsék nem tettek meg mindent Ybl bankos ügyfeleikért. Például nem kértek igazságügyi könyvvizsgálói jelentést a bank anyagi helyzetérõl. Azóta készült egy ilyen jelentés, és abban az szerepel, hogy az Ybl Bank kihelyezett hitelösszegeinek több mint kétszeres volt a fedezete. Más szóval a bank által folyósított hiteleket ingatlanokkal és más ingóságokkal kétszeresen fedezték, és ezt jelzálogszerzõdésekben rögzítették is.

(Emlékeztetõül: O. Nagy Imrét, az elsõ hazai magánbank vezetõjét 1996 decemberében különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelésért és magánokirat-hamisításért négy év szabadságvesztésre ítélték jogerõsen. A bíróság szerint a betétesek pénzét kockáztatva úgy folyósítottak nagy összegû hiteleket, hogy nem állt mögöttük kellõ fedezet. O. Nagy Imre két évet leült a börtönben, majd egy eltávozás alkalmával nem tért vissza, és azóta is szökésben van.)

Pécsi elképzelhetõnek tartja ugyan, hogy az O. Nagy-ügy miatt sokan neheztelnek rá, de szerinte valószínûbb, hogy

személye

kellemetlenné vált,

mert rendszeresen és következetesen fellép a bíróságok kisebb-nagyobb szabálytalanságaival szemben.

Az elsõ komolyabb fellépése tavaly áprilisban volt, amikor büntetõfeljelentést tett a Buda Környéki Bíróság egyik bírónõje ellen. A hazai jogtörténetben addig nem volt arra példa, hogy egy ügyvéd hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítással, hivatali visszaéléssel, valamint jogellenes fogva tartással vádoljon egy bírónõt, és kérje az ügyészségi nyomozóhivatalt, hogy terjessze elõ a bírónõ letartóztatását.

Pécsi Kálmán korábban nyolc évig bíráskodott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, illetve elnöki bíró volt a Pest Megyei Bíróságon. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a bíróság jegyzõkönyvébe úgy kerüljön bele egy tanú vallomása, hogy az egészen más értelmet nyerjen. (Lásd: Jogtipródás, MaNcs, 1998. október 29.) "Tisztában vagyok azzal, hogy a jogszabályok nem írják elõ a szó szerinti jegyzõkönyvvezetést, de azt is tudom, hogy a lényeges közléseket kötelezõ értelemszerûen rögzíteni", mondta a MaNcsnak Pécsi, a felfüggesztett ügyvéd.

Az ügy akkor már ötödik éve húzódott, a tárgyalások rendszeresen elmaradtak hol valamelyik tanú, hol valamelyik igazságügyi orvosszakértõ távolmaradása miatt. Idõvel a bírónõnek is elege lett a tárgyalások rendszeres elnapolásából, s amikor az egyik alkalommal az ügyvéd védence beteget jelentett, azonnali hatállyal elrendelte a védenc elõzetes letartóztatását, sõt elfogatóparancsot is kiadott ellene.

Pécsi Kálmán igencsak elképedt a kollegina kirohanásán. Úgy gondolta, a bírónõ is tisztában van a tényekkel: az addig meghirdetett húsz tárgyalásból védence tizenhétszer megjelent, egyszer szabálytalan volt az idézés, két esetben pedig orvosi igazolással nem tudott megjelenni a bíróság elõtt.

Elképedését csak fokozta,

hogy azon az emlékezetes tárgyalási napon amúgy sem lehetett volna folytatni az ügyet: a tanúk közül ugyanis egyik sem jelent meg.

Pécsi feljelentését az ügyészségi nyomozóhivatal egy darabig vizsgálta, majd megtagadta a nyomozást. A Buda Környéki Bíróság bírónõjének elöljárója, a Pest Megyei Bíróság elnöke pedig támadásba lendült, és hamis vád bûntette miatt íziben feljelentette Pécsit. Lendületes lépésérõl a sajtót is értesítette. Az ügyvéd ekkor kockázatos válaszlépésre szánta el magát: nagy nyilvánosság elõtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt perbe fogta Szelényiné Roszik Erzsébetet, a Pest Megyei Bíróság elnökét.

A bírók elleni büntetõfeljelentések Magyarországon a köztársasági elnök hivatalához kerülnek. Itt döntik el, hogy elindulhat-e egy eljárás a bíró ellen, vagy sem. A köztársasági elnök nem adott szabad utat a pernek, a Szelényiné által Pécsi Kálmán ellen tett hamis vádas ügyben azonban most is gõzerõvel folyik a nyomozás.

Vizsgálat indult ellenben egy másik ügyében. Egy egyszerû válóperben a nõ tanúk jelenlétében közölte férjével: "Apukám, gyûjtsd a pénzt, mert ennél a bírónál nincs esélyed. Dellázni fogsz, mert már úgyis meg van véve a bíró, õ a mi emberünk." Az elhangzott kijelentésre a férj háromszor is visszakérdezett, a feleség meg háromszor beleüvöltötte a kihangosított telefonba: "Nincs semmi esélyed, mert a bírót megvettük."

Az asszony nem tudta, hogy a telefonbeszélgetést férjén kívül mások is hallották. Nem tudta azt sem, hogy férjét Pécsi Kálmán védi, aki amint megtudta, hogy az ügyben eljáró bíró eltekintett attól, hogy a bizonyíthatóan jómódban élõ asszony befizesse a bíróságnak az illetéket, rögtön

közérdekû

bejelentést tett

az ügyészségi nyomozóhivatalnál. A vizsgálat beindult, az asszony ellen elrendelték a nyomozást, a bíró ellen lapzártáig semmit.

Büntetõeljárás indult abban az ügyben is, amelyet Pécsi Kálmán a II-III. Kerületi Bíróság bírája ellen hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás ügyében indított a Fõvárosi Fõügyészség Nyomozó Hivatalánál. A feljelentés szerint a bírónõ ez év februárjában egy tárgyalás jegyzõkönyvében két ülnököt nevezett meg, holott egyikük sem volt jelen a teremben, sõt az egyik még soha életében nem találkozott a feljelentett bíróval. Pécsit is meglepték a fejlemények: a nyomozóhivatal szerint a feljelentés megalapozott.

Bár az Ügyvédek a Törvényességért Egyesület felhívását nem közölte az ügyvédek szakmai lapja, a másik alapítónak egy cikke valamilyen félreértés folytán mégis belekerült az egyik tavalyi számba. Kiss István ügyvéd nem kis vihart kavart a következõ mondatokkal: "A bíróság ugyanolyan szolgáltató, mint például a közterület-fenntartó hivatal, azzal a különbséggel, hogy jelenleg az igazságszolgáltatás messze a legdrágább szolgáltatás, és a legkevésbé hatékony. Én még nem hallottam olyanról, hogy a hatóság beismerte volna tévedését."

Kovács Róbert

publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra