Vádirat Szabadi Béla ellen: A senkik senkije

szerző
Zsámboki Levente
publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nyolc és fél hónapja raboskodik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, Szabadi Béla. A kisgazda politikus ügyeiben csaknem egyéves "adatgyűjtés", majd féléves nyomozás után az elmúlt napokban készült el a vádirat. A per újabb súlyos bizalmi válságba taszíthatja az egész magyar igazságszolgáltatást. Hiszen ha Szabadira a fejére olvasott bűnök miatt valóban sokéves szabadságvesztést kell kimérni, akkor szinte ordít a kérdés: miért csak őrá? Ha Szabadi 5,8 millió forintos repülőútjai halmazatilag 12 évvel jutalmazhatók, mennyit érhet egy 32 millió forintos különgép? És mennyit az Újpest félmilliárdja? Hol a többi vádirat?

Nyolc és fél hónapja raboskodik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, Szabadi Béla. A kisgazda politikus ügyeiben csaknem egyéves "adatgyűjtés", majd féléves nyomozás után az elmúlt napokban készült el a vádirat. A per újabb súlyos bizalmi válságba taszíthatja az egész magyar igazságszolgáltatást. Hiszen ha Szabadira a fejére olvasott bűnök miatt valóban sokéves szabadságvesztést kell kimérni, akkor szinte ordít a kérdés: miért csak őrá? Ha Szabadi 5,8 millió forintos repülőútjai halmazatilag 12 évvel jutalmazhatók, mennyit érhet egy 32 millió forintos különgép? És mennyit az Újpest félmilliárdja? Hol a többi vádirat?

Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, sikkasztás és felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás - ezek a kulcsszavai annak a vádiratnak, amit a nemrégiben felállított Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal hozott össze Szabadi Béla ellen, aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára volt 1998 nyara és 2001 februárja között. A Torgyánhoz mindvégig hű kisgazda politikus tavaly június 21. óta van előzetes letartóztatásban - október 4-ig zárkában tartották (Gyorskocsi utca, 113-as cella), azóta ezt házi őrizetté enyhítették. A mára hivatalossá vált vádak szerint állami tisztségében tett intézkedései nyomán az államot több mint egymilliárd forint kár érte.

A volt államtitkár 1971-ben szerzett közgazdasági egyetemi diplomát, ´75-ben doktorált, ´78-ban kandidált. Friss diplomásként a Gazdaságkutató Intézetben kapott állást, ahol húszéves munkaviszonya alatt a főosztályvezetői székig jutott el. Innen került az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba 1992-ben, ahol a makrogazdasági főosztályt vezette, egy év után pedig a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság vezetőhelyettesévé lépett elő. 1994-től vállalkozóként indult harcba a napi betevőért, 1995 augusztusában pedig a kisgazdák gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője lett. Az oroszul, franciául felsőfokon, angolul társalgási szinten beszélő politikus személyesen készíti el a Torgyán vezette kisgazdapárt "alternatív gazdasági programját", a kormányváltáskor pedig - a miniszter nélkülözhetetlen jobbkezeként - vetélytárs nélkül szerzi meg a politikai államtitkári tisztséget az agrártárcánál.

A programalkotó

A Szabadi Béla nevű magánszemély nem tartozott a rendszerváltás nagy nyertesei közé. A nagy ívű kisgazdaprogram megalkotója, a - későbbi pártelnöki minősítés szerint - "közgazdasági zseni" államtitkári kinevezéséig egy panelház szürke lakója volt, csekély számú baráttal, s már politikai szerepvállalásának első időszakától kezdve számos ellenséggel. Szabadit az elnök kegyeit kereső többi nyalnok leplezetlen bizalmatlansággal fogadta, a suttogó propagandában csak moszkovita befurakodóként vagy egyenesen beépített ügynökként emlegették. Ennek alapja az a többéves moszkvai külszolgálat lehetett, amelynek során a későbbi államtitkár a KGST magyar titkárságának szakértőjeként kereste a kenyerét. (Ez a momentum egyébként nem szerepel egyetlen későbbi önéletrajzában sem, de több volt kollégája, illetve tudósító esküszik rá, hogy igaz.)

Mindezek után a Szabadi Béla nevű politikai államtitkár soha nem tapasztalt eréllyel látott hozzá a rábízott főhivatal gazdasági ügyeinek gatyába rázásához. Tehette, mert az úgynevezett reálfolyamatokhoz vajmi keveset konyító miniszterének egyik legelső, 1998 szeptemberében kelt belső utasítása az ő hatáskörébe utalta mind maga a "ház", mind a tárcához tartozó külső intézmények irányítását, illetve az utóbbiak tulajdonosi jogainak gyakorlását. E nagy hatalom birtokában - sugallja az elkészült vádirat - Szabadi a maga szakállára tette-vette a költségvetési pénzeket, miközben a miniszter minderről semmit sem tudott.

Ez tényleg nagyon életszerűen hangzik.

Az utazó

Szabadi még szabad, de már független képviselőként 2001. június 21-én, mentelmi ügyének tárgyalásakor maga mondta ki a lényeget a parlamentben: "A hűtlen kezelés alapos gyanúja (vele kapcsolatban, természetesen - a szerk.) főként az FTC-reklámszerződésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg." Ezen a vonalon pillanatnyilag mintegy 1,2 milliárd forintot keres rajta a nyomozó hatóság. A másik vonal az utazások ügye: az ügyészség megállapítása szerint az államtitkár kilencszer utazott a tengerentúlra, és mindig első osztályon, holott a rá érvényes kedvezményi szabályozás szerint csak komfortfokozatot vehetett volna igénybe.

Az utóbbi az egyszerűbb történet. A kormány tagjainak, illetve a kormányzati feladatot ellátó főtisztviselőknek az utazásait egy 1997-es kormányrendelet szabályozza. Ez korlátozta az úgynevezett különkedvezményes utazási jegyek igénybevételét, és lényegében úgy rendelkezett, hogy első osztály a minisztereknek jár, a többieknek jó lesz a fapad is. Szabadi Béla emlegetett utazásaival a szabálytalan felhasználás nyomán - írja az ügyészség - 5,8 millió forint kár érte az államot.

Randa dolog ez, annyi szent.

Csakhogy időközben más adatok is napvilágot láttak. Például abban a Miniszterelnöki Hivatalban, ahol a Szabadi-féle utazások első írásos kritikája felbukkant (jegyezte Sepsey Tamás), 1999-ben 95 első osztályú repülőjegy kifizetését engedélyezték, miközben maga Stumpf miniszter mindössze tízet vett igénybe. Példa más tárcák - például a külügy - környékéről is szép számmal akadt. Szabadi kinntartózkodásainak anomáliái (egy nem rendeltetésszerűen használt állami hitelkártya ügye, vagy egy olaszországi, hatszáz kilométerre szóló taxiszámla) a minisztériumot körüllengő pletykákban rendszeresen felbukkantak ugyan, de a vádiratban mindössze egy bizonyítási háttér nélküli mellékmondatban kaptak helyet. Ebben az ügyben joggal kérdezhette a volt államtitkár: akkor miért én kerültem célkeresztbe, miért tesznek ellenem egyenesen büntetőfeljelentést?

A másik, a fő vonulat ennél jóval bonyolultabb történetet takar.

Szabadi Bélát elsősorban azért látják az ügyészek börtönre érettnek, mert a reális áraknál többszörös összegekért köttetett reklámszerződéseket a Ferencvárosi Torna Club, azon belül is elsősorban a krónikus finanszírozási válságjeleket mutató labdarúgó kft. javára az agrártárca külső cégeivel, és ezzel megvalósította a hűtlen kezelés bűntettét.

Válságmenedzser

A Fradiban 1998 őszén vette át az uralmat a Torgyán-stáb. Az elnök Torgyán József lett, általános helyettesének pedig Szabadi Bélát választották meg. A válság hihetetlenül mély volt: az egyesület gyakorlatilag a teljes csőd szélén egyensúlyozott. Az az év novemberében készült felmérés szerint az addig felgyűlt közvetlen - azaz azonnali teljesítési kötelezettséggel súlyosbított - tartozások összege meghaladta a háromszázmillió forintot. Ebben a helyzetben tényleg valóságos megmentőként fogadták az Üllői úton a nagypolitikából érkező pártelnököt és teljes gazdasági hatáskörrel rendelkező, afféle pénzcsináló mágus hírében álló megbízottját. Ha messziről, hunyorítva nézzük, akkor tényleg sikert értek el: egy év alatt sikerült konszolidálniuk a Fradit.

Az új urak minden gazdasági és tulajdonosi hatalmukat bevetették: a válságkezelő pénzek zöme valóban az agrártárca tulajdonába tartozó vállalatoktól érkezett. Ma már nyilvánvaló, hogy a tulajdonosi jogokat egy személyben gyakorló államtitkár nyomására a cégek vezetői szponzorációs vagy reklámszerződést írtak alá a klub illetékeseivel, aztán a kialkudott ütemezés szerint útnak indult a pénz. Így röppent fel - mondjuk - a tárca felügyeletével csaknem monopolhelyzetben működő fehérjefeldolgozó, az ATEV Rt. (népnyelven: "kutyagyár") szolgáltatását hirdető tábla a klubház falára. Mellesleg tényleg nem kis pénzért: 1999-ben és 2000-ben összesen 238 millió forint érkezett a bélfeldolgozóból az Üllői úti egyesület számláira. A másik, szintén súlyos nyomozati célvállalat, a Concordia Közraktározási Rt. 125 millió forintért reklámozta magát a legnépszerűbb hazai sportklub futballpályáján.

Tény viszont az is, hogy a mai magyar futball nagyjából annyira vonzó a működő tőke számára, mint választási malacnak a bizalmatlansági indítvány. Szabadi Béla sem látta ezt másként. Maga mondta el: kinevezéséig az Üllői úti stadionban nem járt, a focit különben sem szereti, számára idegen ez a világ. A Fradi akkori vezetéséből kizárólag Torgyánról feltételezhető, hogy akár népszerűséghajhászásból, akár a hatalmi mámortól megszédülve valóban odahatott, hogy a Fradi újabb százmilliókhoz jusson. Szabadi Béláról ezt bajosan feltételezhetnénk. "Olyan egy fatökű volt - mondta róla egyik volt képviselőtársa -, hogy igazából fel sem fogta, mi is az a Fradi, miért kell oda az a pénz. Az a csapat mi vagyunk, mondtam neki. Csak nézett rám csodálkozva: mi vagyunk az az ingyenélő csürhe?"

A préda

Mindezek után legalábbis furcsa, hogy Szabadi Béla ebben a terhére rótt fő ügyben is egyedül vár ítéletre. Miként azt is nehéz lenne pontosan megmagyarázni, mi a különbség az ATEV százmilliói meg a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) ötszázmilliós "befektetése" között az újpesti futballklubba? Ugyan mitől más a száz százalékban állami bank ("az ország bankja") utóbbi, nyilvánvalóan felső utasításra elindított átutalása, mint a jellegében és viszonyrendszerében ahhoz pontosan hasonló fehérjefeldolgozó szponzori pénze? Az MFB hivatalos álláspontja szerint az ő támogatásuk valójában befektetés, mert majd évek múltán, mikor a Dózsa halomra nyeri a hazai meg a nemzetközi kupákat, és az ÚTE-t privatizálják, akkor az egész kamatostul térülhet meg. Ha meg nem, hát nem: és akkor vajon kutatja-e majd valaki, miért és ki is jegyezte az erről szóló banki döntést?

Annál is súlyosabb kérdés ez, mivel ezen az alapon csaknem az összes, állami pénzzel bánó főtisztviselő bármikor perbe fogható lehet: hiszen bizonyosan akad legalább egy olyan döntésük, amely valamilyen formában megkárosítja az államot. (És azt a vádirat sem állítja, hogy Szabadi saját zsebre dolgozott volna.) Például, ha egy pénzügyminiszter bankot konszolidál, vagy ha egy magáncég - legyen mondjuk Defend a neve, esetleg Happy End - hiteléhez, feltőkésítéséhez állami forintokból jut támogatás, kiemelten jövedelmező megbízás vagy hitelgarancia. Ezek az ügyek eljárástechnikai szempontból semmiben sem különböznek attól, amit Szabadi csinált - ráadásul jórészt aligha a maga jószántából.

Szabadit kétszer kérte ki a parlamenttől az ügyészség. Valószínűleg nem minden alap nélkül mondta a volt államtitkár a második ügyészi megkeresés (a Concordiánál feltárt szabálytalanságok) után napirendre került mentelmi ügyében, hogy "a Fidesz vezetői nem titkolják, hogy az eljárást kézben akarják tartani". Torgyán bukása, különösen a pártelnök lemondásához vezető személyes alkuk után Szabadi Béla a senkik senkije lett. Torgyán "kazettaügybe" keveredő fiának a lapokban feltételezésként megjelent, soha nem cáfolt információk szerint sértetlenséget ígért a kormányfő, ha a pártelnök csendben hajlandó távozni a bársonyszékből. Torgyán ezt meg is tette. Az FKGP-t feltrancsírozta a nagyobbik "koalíciós partner". Szabadi Béla pedig ottmaradt tök egyedül, a kezében a balhéval.

Vigyed, Béla.

Haverok nélkül

A tavaly február 15-én távozó FVM-vezetés helyébe megbízottként Boros Imre PHARE-pénzeket felügyelő miniszter került - a kisgazda legendárium szerint Szabadi személyes ellensége. ´ pedig nem habozott feljelentést tenni, különösen miután március elején, egy szerda reggeli rádióinterjúban a miniszterelnök lényegében utasítást adott erre. Az addig szerfölött hallgatag államtitkár ekkor bajt szimatolt, és beszélni kezdett a sajtóban arról, mi miért is történt. Ám beszédessége csak olaj volt a tűzre - még az is igyekezett távol maradni tőle, aki addig minden lehetséges módon a kegyét kereste.

Könnyen lehet, hogy végül is ez a csaknem teljes elszigeteltség, ez a nagypolitikai gyökértelenség, a segítségül hívható befolyásos társak hiánya pecsételte meg a sorsát. A volt államtitkár ellen ugyanis aligha indult volna meg ilyen mindent elsöprő eréllyel a büntetőeljárás, ha olyan megfelelő baráti-kapcsolati körrel rendelkezik, mint például Várhegyi Attila. A panelból jött, majd két év múltán hegyi társasházba költöző outsider ellen viszont teljes gőzzel működhet a hatalom büntetőgépezete. Különösen, hogy még hivatali idejében legendák születtek faragatlanságáról, arról, hogy állatként bánt munkatársaival; és főként azért, mert a Fidesz-FKGP-koalíció működéséért valakinek fizetnie kell a nyilvánosság előtt. És bár a bunkóság nem büntetőjogi kategória, most már valószínűleg csak egyetlen kérdés maradt nyitva: letöltendő lesz-e, vagy csak felfüggesztett?

´ lesz a közpénzek első "magányos gyilkosa".

Zsámboki Levente

szerző
Zsámboki Levente
publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra