Takács Péter, az új egészségügyi államtitkár

„Van most némi csodavárás”

Belpol

Az egészségügyi ágazat májustól a Belügyminisztérium alá tartozik, Pintér Sándor illetékes beosztottja pedig egy orvos végzettségű fiatalember, akinek van közigazgatási tapasztalata. A szakma véleménye is érdekli, bár azt nem tudni, milyen stratégiával áll elő, és mekkora mozgástere lesz.

„Olyan anyag nem kerülhet a kabinet elé, amit a szakmával nem egyeztettünk.” „Az ágazattal kapcsolatos döntések 85 százalékát meg lehet hozni a budapesti íróasztalok mellett is.” Ezek a mondatok a Magyar Orvosi Kamara (MOK) I. kongresszusán hangzottak el május végén, és mindkettő az újonnan kinevezett egészségügyi államtitkártól. Takács Péter a kongresszuson azt is elárulta, csupán egy héttel korábban tudta meg, hogy rá esett Pintér Sándor választása, az egészségügyért is felelős belügyminiszter döntése alapján ő felel majd az ágazatért.

 

Ugrás a közigazgatásba

Sajtóhírek szerint Pintér hetekig castingolt, míg végül a nyilvánosságban kevésbé ismert Takácsot választotta. A szakmában azonban az újdonsült államtitkár neve régóta forog. „Mindenkihez kedves, nyitott fickó, aki ugyan határozott, de nem autokratikus, nem nyomja el a munkatársait, tud delegálni feladatokat. Jó véleménnyel vannak róla azok, akikkel korábban együtt dolgozott. A gondolkodása problémacentrikus, úgy akarja megoldani a helyzeteket, hogy az minden szereplőnek jó legyen.” Nagyjából így jellemezték a Takácsot ismerők a negyvenes évei elején járó friss politikust; beszéltünk volt munkatársaival és olyanokkal, akik még az egyetemről ismerik, vagy akik az évek során valamilyen munkakapcsolatba kerültek vele.

Takács Péter 1979-ben született Pápán, és a közeli Vaszaron nőtt fel. A Semmelweis Egyetem (SE) Általános Orvostudományi Karán szerezte orvosi diplomáját 2005-ben. Rezidens éveit szintén a Semmelweisen töltötte igazságügyi orvostani területen, majd néhány évig gyógyszerbiztonsági vizsgálatok tervezésével és szervezésével foglalkozott. Orvosként később nem dolgozott, a közigazgatásban viszont sok tapasztalatot szerzett. 2012-ben kezdett a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben (GYEMSZI) dolgozni egészségügyi szakreferensként. Amikor 2015 márciusában a GYEMSZI megszűnt és helyét átvette az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), Takács orvosszakmai tanácsadó és megbízott térségi igazgató lett a szervezetnél. 2017-től már az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségpolitikai főosztályvezetőjeként dolgozott, szintén két évig. 2019 nyarán interjút adott a Hegyvidék című XII. kerületi önkormányzati újságnak, ahol addigi pályájáról is beszélt. Az Emmiben végzett feladatait úgy foglalta össze, hogy a „főosztály feladatkörében az alapellátástól a mentőszolgálaton és a sürgősségi ellátáson át a közegészségügyig, továbbá egy évig, a teljes népegészségügyi portfóliót is beleértve, az egészségügy szinte teljes spektrumának minisztériumi koordinációját végezhettem a csapatommal”. Emellett másfél évig hozzá tartozott „az egészségpolitikai kommunikáció, az általam vezetett főosztály lektorálta vagy adta a szakmai választ a sajtómegkeresésekre. (…) Minden reggel hallgattam a rádiót, és ha bármilyen egészségüggyel kapcsolatos hír volt, tudtam, hogy nekem aznap dolgoznom kell azzal”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.