„Olyan anyag nem kerülhet a kabinet elé, amit a szakmával nem egyeztettünk.” „Az ágazattal kapcsolatos döntések 85 százalékát meg lehet hozni a budapesti íróasztalok mellett is.” Ezek a mondatok a Magyar Orvosi Kamara (MOK) I. kongresszusán hangzottak el május végén, és mindkettő az újonnan kinevezett egészségügyi államtitkártól. Takács Péter a kongresszuson azt is elárulta, csupán egy héttel korábban tudta meg, hogy rá esett Pintér Sándor választása, az egészségügyért is felelős belügyminiszter döntése alapján ő felel majd az ágazatért.
Ugrás a közigazgatásba
Sajtóhírek szerint Pintér hetekig castingolt, míg végül a nyilvánosságban kevésbé ismert Takácsot választotta. A szakmában azonban az újdonsült államtitkár neve régóta forog. „Mindenkihez kedves, nyitott fickó, aki ugyan határozott, de nem autokratikus, nem nyomja el a munkatársait, tud delegálni feladatokat. Jó véleménnyel vannak róla azok, akikkel korábban együtt dolgozott. A gondolkodása problémacentrikus, úgy akarja megoldani a helyzeteket, hogy az minden szereplőnek jó legyen.” Nagyjából így jellemezték a Takácsot ismerők a negyvenes évei elején járó friss politikust; beszéltünk volt munkatársaival és olyanokkal, akik még az egyetemről ismerik, vagy akik az évek során valamilyen munkakapcsolatba kerültek vele.
Takács Péter 1979-ben született Pápán, és a közeli Vaszaron nőtt fel. A Semmelweis Egyetem (SE) Általános Orvostudományi Karán szerezte orvosi diplomáját 2005-ben. Rezidens éveit szintén a Semmelweisen töltötte igazságügyi orvostani területen, majd néhány évig gyógyszerbiztonsági vizsgálatok tervezésével és szervezésével foglalkozott. Orvosként később nem dolgozott, a közigazgatásban viszont sok tapasztalatot szerzett. 2012-ben kezdett a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben (GYEMSZI) dolgozni egészségügyi szakreferensként. Amikor 2015 márciusában a GYEMSZI megszűnt és helyét átvette az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), Takács orvosszakmai tanácsadó és megbízott térségi igazgató lett a szervezetnél. 2017-től már az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségpolitikai főosztályvezetőjeként dolgozott, szintén két évig. 2019 nyarán interjút adott a Hegyvidék című XII. kerületi önkormányzati újságnak, ahol addigi pályájáról is beszélt. Az Emmiben végzett feladatait úgy foglalta össze, hogy a „főosztály feladatkörében az alapellátástól a mentőszolgálaton és a sürgősségi ellátáson át a közegészségügyig, továbbá egy évig, a teljes népegészségügyi portfóliót is beleértve, az egészségügy szinte teljes spektrumának minisztériumi koordinációját végezhettem a csapatommal”. Emellett másfél évig hozzá tartozott „az egészségpolitikai kommunikáció, az általam vezetett főosztály lektorálta vagy adta a szakmai választ a sajtómegkeresésekre. (…) Minden reggel hallgattam a rádiót, és ha bármilyen egészségüggyel kapcsolatos hír volt, tudtam, hogy nekem aznap dolgoznom kell azzal”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
