„Elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy Magyarországon egy gyilkossággal vádolt ember szabadlábra kerülhet” – indokolta a Fidesz frakcióvezetője a sürgős módját a büntetőeljárási törvény azon változtatásának, amellyel az Országgyűlés a múlt héten megszüntette az előzetes letartóztatás felső határát, „ha a vádlottal szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás”. Ahelyett döntött így a kormánykoalíció, hogy rendesen átgondolná, hogyan kellene érdemben változtatni az igazságszolgáltatás jelenlegi rendszerén. A büntetőeljárási törvény e módosítása tegnap megjelent a Magyar Közlönyben, így az mától már hatályos.
Okok és indokok
Október elején megszökött a házi őrizetéből két ároktői férfi, akiket négy társukkal együtt bűnszövetségben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel és más súlyos bűncselekményekkel vádolnak. Előzetes letartóztatásukat már nyár elején meg kellett szüntetni, mivel ügyükben a törvény által megszabott idő, négy év után sem született (legalább) elsőfokú ítélet. A két férfi a házi őrizetből Svájcba szökött, néhány nap múltán ott fogták el őket.
| ||
A kormánykoalíció azonnal lépett, a rá jellemző módon: a botrányos esetet (amelynek persze nincs felelőse, például a rendőrség működését felügyelő belügyminiszter személyében) látványintézkedéssel kezelték ahelyett, hogy a tényleges problémára koncentrálnának, mondjuk az igazságszolgáltatás lassúságára. (Amely a konkrét esetben négy év alatt képtelen volt arra, hogy legalább az elsőfokú ítéletig elvergődjön.) A mostani módosítás a legsúlyosabban szankcionálandó bűncselekmények miatti eljárásoknál eltörli az előzetes letartóztatás maximális tartamának felső, négyéves határát.
Ráadásul az ároktői emberölésekkel vádoltak egyike november 22-én ugyancsak házi őrizetbe került volna az előzetesből, a kormányzat pedig nyilvánvalóan nem vállalta be, hogy az októberi blamázs után a rendőrségnek és a belügyminiszternek egy esetleges újabb kínos lelépés miatt kelljen magyarázkodni. A cselekvési láz oly heveny volt, hogy a lex Ároktő eredetileg január 1-jére tervezett hatálybalépését előrehozták, így az már a kihirdetés napjától (azaz tegnaptól) alkalmazható.
Megint „kommunikálnak”
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője egyébként odanyilatkozott, hogy ha az ellenzék nem járul hozzá a törvénymódosítás kivételes sürgősséggel tárgyalásához (ehhez ugyanis négyötödös többség kell), akkor „egyértelműen egy gyilkossággal vádolt ember pártjára” áll. A Fidesszel – egy tartózkodás híján – együtt szavazó Jobbik örült a változtatásnak, sőt már öt év szabadságvesztési fenyegetettség felett sem engedné a házi őrizetet. A szocialisták közleményükben egyebek közt azt írták, hogy „a problémák valós megoldása helyett a Fidesz újra a kapkodó törvényalkotás eszközét választotta, és a legsúlyosabb büntetőügyeket is csak politikai kommunikációjára használja fel”. A Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke, Szabó Tímea pedig – amellett, hogy alkotmányellenesnek tartja a módosítást – úgy fogalmazott, hogy „a Fidesz Guantánamót csinálna Magyarországból”. Az LMP első embere, Schiffer András az atv.hu-nak azt nyilatkozta: „Ezzel a konkrét ároktői üggyel azt próbálják leplezni, hogy a rendőrség nem volt a helyzet magaslatán (…). Rogán Antal pénteki megnyilvánulásait hallva az az érzésem, hogy a frakcióvezető esetleg megtébolyult, tehát úgy beállítani ezt az egész döntést, hogy vagy velük van valaki, vagy a gyilkosokkal, az egészen alávaló, ócska trükk.”
Az alkotmányügyi, igazságügyi, mentelmi bizottság eredetileg kétféle módosító indítványt terjesztett elő. Az egyik a kormány javaslata volt, mely szerint négyről öt évre emelték volna az előzetes letartóztatás maximális tartamát, ha annak elteltéig nem jut el az ügy legalább az elsőfokú bírósági ítéletig. Egy ilyen tartamot az MSZP és a PM egy 2015-ig tartó átmeneti időszakra, a megfelelő szabályozás kidolgozásáig kompromisszumként elfogadott volna. A szocialisták azért is szavazták meg végül a kivételes eljárást, hátha megfontolja érveiket a parlamenti többség.
Az alkotmányügyi bizottság ezt a nem korlátlan időhatárra vonatkozó indítványát a szavazás napján visszavonta. Mondhatni, hoppon maradt a szocialista párt, bár eleve túlzott optimizmusra vallott álláspontjuk. Vagy nem mertek szembemenni a népakarattal. A PM képviselői a sürgősségről tartott voksolástól távol maradtak, az LMP és a DK szinte jelképes létszámban képviseltette magát ugyan, de nemmel szavazott.
Innen nézve, onnan nézve
| ||
Végül az Országgyűlés által támogatott „megoldást” – a felső időkorlát eltörlése – a Fidesz képviselőcsoportjának kezdeményezésére nyújtotta be a bizottság. Gulyás Gergely, az alkotmányügyi grémium egyik fideszes tagja, a párt frakcióvezető-helyettese úgy gondolja: „Ha három-négy év alatt az igazságszolgáltatási rendszer egésze, ideértve a szakértőket, ügyészséget, bíróságot nem képes egy ügyben az elsőfokú döntésig eljutni, akkor a törvényhozó számára jó megoldás nincs. Legfeljebb a kisebbik rosszat lehet választani. Hozzá kell tenni, Európa számtalan államában, többek között Németországban, Svédországban, Luxemburgban, Írországban, Lengyelországban, Romániában egyáltalán nincs felső korlát. Más kérdés, hogy ez például az íreknél vagy a svédeknél nem jelent semmilyen problémát, mert elég gyorsan eljutnak a jogerős döntésig. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem is az általános szabályozást nézi, hanem a konkrét eseteket. Tehát őket nem zavarja, hogy elvileg korlátlan idejű lehet az előzetes letartóztatás, de az igen, ha valakit több mint három évig tartanak fogva ítélet nélkül, vagy akár az ennél rövidebb időtartam is az egyezménybe ütközhet, ha az igazságszolgáltatás szervei indokolatlanul késlekednek valamilyen eljárási cselekménnyel.”
Hack Péter, az ELTE büntetőeljárás-jogi tanszékének docense ugyanezt mondja: „A strasbourgi emberi jogi bíróság nem az egyes államok büntetőeljárási szabályozását vizsgálja, hanem a konkrét ügyeket.” Ám másban eltér a véleménye Gulyásétól: „Az a hivatkozás, hogy több európai országban nincs határidő, nem áll meg, mert az a lényeg, mikor jut el ítéletig egy adott eljárás. Strasbourgban meg fog bukni az új magyar szabályozás. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye kimondja, mindenkinek joga van arra, hogy az ügyében ésszerű időn belül szülessen ítélet, és hogy a jogerős bírósági ítéletig szabadságát csak feltétlenül indokolt mértékig korlátozzák. Korábban már nagyon sok országot elmarasztaltak azért, mert az elsőfokú ítélet nélkül a gyanúsítottat vagy a vádlottat több mint három évig fogva tartották. Kivételes esetekben, például a második világháborúban, illetve azt követően elkövetett népirtással vádoltak ügyében indított eljárások esetében a strasbourgi bíróság elfogadta, ha akár hat-hét év után jutottak csak el valahol az ítéletig, de ott is az eljárás és nem a fogva tartás hosszáról volt szó. 2003 előtt nem is volt előírva nálunk sem, de épp azért hozták ezt a szabályt, mert így akarta a törvényalkotó kikényszeríteni az eljárások gyors befejezését.” Hack Péter szerint most éppen ez a garanciális elem került ki a törvényből. „Az ároktői ügyben is az a kulcskérdés, hogy kizárólag az igazságszolgáltatás felelőssége, hogy ennyi idő alatt nem született meg az elsőfokú döntés sem.”
Az előzetes letartóztatás idejének hajdani korlátozása szembement azzal a közfelfogással, amely már a jogerős ítélet előtti fogva tartást is a büntetés részének tekinti. A mostani módosítás éppen ennek az indulatnak kedvez: rohadjon dutyiban a végtelenségig az, akire súlyos bűncselekmény gyanúja vetül, még ha el sem ítélték (nem beszélve arról, hogy egy elsőfokú döntés is ideiglenes, ha azt megfellebbezik).
Lehetne jól is
Jován László ügyvéd szerint a valódi megoldás egy korszerű, hatékony, egyszerű és olcsón megvalósítható büntetőeljárási törvény lenne, amely követelményeknek úgy is meg lehet felelni, hogy közben az emberi jogok nem sérülnek. Az ügyvéd paródiának tartja, hogy a különböző szervezetek az ároktői esetnél egymásra mutogattak, holott magában a rendszerben van a hiba – évtizedek óta. „Tudja valaki – már ha nem érinti konkrétan –, hol tart ma mondjuk a Kulcsár-ügy? Hol tart az eljárás? És mióta?” – jellemzi kérdéseivel a helyzetet Jován doktor. Amivel azt is érzékelteti, mire volna szükség: a büntetőeljárás megreformálására, amit egyre több ügyvéd is sürget. Jován László például az angolszász vagy a francia gyakorlatot említi: „A nyomozó szerveknek csak a bizonyítékok összegyűjtése legyen a feladatuk, a bizonyítási eljárás a bíróságon folyjék le. Ma ez a procedúra többször ismétlődik, vagy egyszerűen a rendőrségi nyomozás megállapításain alapszik. Ami ráadásul nem nyilvános, szemben – alapesetben – a bíróság tevékenységével. Ott kellene értékelni a bizonyítékokat, a tanúk vallomásait vagy például lefolytatni az esetleges szembesítéséket, meghallgatni a szakértőket és így tovább. A bíróságon a védők is aktívan részt vesznek az eljárásban, kérdéseket tehetnek fel védencük vádlott-társainak, a tanúknak, rögtön vitába szállhatnak az ügyészségi állásponttal és így tovább. A bíróság szükség esetén meghatározhat további nyomozati tevékenységeket, kérhet – ahogyan most is – szakértői véleményeket, meghallgathat újabb tanúkat. Nem ártana bevezetni szerintem a vizsgálóbírói intézményt, amely már a nyomozás idején gyorsíthatná az eseményeket, adott esetben meghatározhatná, milyen bizonyítékokra van szükség az eljárás hatékony lefolytatására, határidőket szabna azok beszerzésére és így tovább.” Gyakorló ügyvédként azt is szorgalmazná, hogy szélesebb körben lehessen a vádlott távollétében is ítéletet hozni (bizonyos esetekben a jogszabály ezt megengedi már most is).
Koltai Zsuzsa ügyvéd is egyetért azzal, hogy az eljárás súlypontja kerüljön a bíróságokra – már csak azért is, mert így „jobban érvényesül a közvetlenség elve”, szemben a rendőrségi-ügyészségi nyomozási cselekményekkel. Utóbbiak során „könnyebb esetleg »meggyúrni« a tanúkat, gyanúsítottakat”. Meg aztán „ha véletlenül ügyvéd jelenléte nélkül folyik a gyanúsított kihallgatása, az okot adhat arra, hogy a bíróság ne használhassa bizonyítékként azt a vallomást”. Számos esetben a vádlott a bíróság előtt visszavonja, módosítja a nyomozati szakban általa mondottakat, nemegyszer arra hivatkozva, hogy törvénytelen presszió hatására vallott – márpedig az eljárások az ilyen fordulatok miatt is alaposan belassulhatnak. Meg azért is, mert „rendkívül sok esetben” hosszú időbe telik, míg elkészülnek a szakértői vélemények – ahogyan ez hangsúlyosan felmerült az ároktői ügyben is. „Sokkal egyszerűbb esetekben is, például egy közlekedési bűncselekmény nyomozásakor három hónap elmúlhat, mire megérkezik a rendőrségre a szakvélemény – mondja az ügyvédnő. – Többször előfordult a praxisomban az is, hogy amikor kifogást emeltem egy szakvéleménnyel szemben, az új eredmény nyolc-tíz hónap után érkezett meg. Addig pedig állt a nyomozás.”
És hogy az igazi probléma éppen ez, vagyis az igazságszolgáltatási eljárások elhúzódása, arra még egy példa. Ha egy ügyben hosszú ideig nincs eljárási cselekmény (és előzetes letartóztatás), akkor az elkövető büntethetősége a törvény erejénél fogva megszűnik. Kis büntetési tétellel sújtható bűncselekményeknél az elévülési idő három év. Ilyenkor az eljárást le kell zárni, anélkül, hogy a végére értek volna. „Előfordult – idézi föl Koltai Zsuzsa –, hogy egy bíróság jó néhány ügyet elfelejtett három év alatt tárgyalásra kitűzni. Az ezért felelős ember szekrényében ott porosodtak a vádiratok, közben pedig a vád tárgyát képező bűncselekmények szépen elévültek.”
