„Két pofon nem a világ?” – Kemény szavak a monoklis tüntetésen

Belpol

„Nőverőknek nincs helye a közéletben” felkiáltással szervezett rövid tiltakozást a Demokratikus Koalíció (DK) négy tagja, amelyen civilek és néhány ellenzéki politikus vett részt. A demonstráción – rossz idő ide vagy oda – fájóan kevesen voltak.

Festett monoklival, beragasztott vagy bekötözött fejjel demonstráltak körülbelül százan november 18-án délben a Képviselői Irodaház előtt. Az eseményt a Bátran NŐ nevű Facebook-oldal szervezte, amelyet a DK-ból ismert Vadai Ágnes, Gálvölgyi Dorka, Wirsching Viktória és Buzás Anna alapított.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A kezdeményezés azért jött létre, mert a DK nőtagjainak elege lett abból, „hogy néhány férfi a parlamentben úgy gondolja, hogy erkölcsi leckét ad nekünk arról, hogy mit is jelent nőnek lenni ma Magyarországon. Hogy mi az ideális, mi az elfogadható. Házasság, gyerek, fakanál, és még az ütések elviselése is belefér nekik. Mi meg azt gondoljuk, hogy magunk szeretnék arról dönteni, hogy hogyan éljük az életünket. Sokszínűek vagyunk mi nők, sokféle sorssal”.  Ez az ügy nem a pártpolitikáról szól, nem is feminista, hanem sorspolitika.

A félórás eseményen Buzás Anna ismertette Balogh „nőverő” József, Orbán Viktor egykori tanügyi szakértője történetének legutóbbi mozzanatait – amelyekről hírösszefoglalónkban már mi is írtunk –, majd felolvasta az ENSZ deklarációját a nők elleni erőszak megszüntetéséről. Ezt követően Tallós Rita színész osztotta meg saját történetét a jelenlévőkkel, elmondta, hogy bár most a bal szemén a monokli csak festék, volt idő, amikor személyesen megtapasztalta a családon belüli erőszakot. Bátorságra, valamint a rizikó és a bizonytalanság vállalására buzdított mindenkit, akkor is, ha ez manapság nem divat: „Nem vagyunk ma itt elegen, mert nem vagyunk bátrak.” Majd felszólalt Bitó László kutatóorvos, író is, aki 2012-ben röpiratot írt Érvek a nők legsajátosabb önrendelkezési jogának védelmében címmel, most pedig egy november 16-án Debrecenben történt haláleset kapcsán beszélt a családon belüli erőszak formáiról, kiemelve, hogy a lelki sebek bőven 8 napon túl gyógyulnak, a bántalmazás pedig nem mindig az első pofonnál kezdődik. Ezután Borka-Szász Tamás (DK) felolvasta Vajda János A vén mosónő című versét, majd Vadai Ágnes tartott záróbeszédet.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Vadai elmondta, azért vonultak ma a Képviselői Irodaház elé, hogy szembesítsék Balogh Józsefet, a nőverőt azzal, hogy egyszer életében legyen férfi, és távozzon a közéletből, országgyűlési képviselői tisztségéből, valamint mondjon le polgármesteri címéről. De nemcsak Balogh figyelmét akarták felkelteni, hanem valamennyi kormánypárti képviselőét is, akik a múlt héten megszavazták a parlamentben demonstráló monoklis politikusok pénzbüntetését. „Mi csak büntetést kaptunk, de Magyarországon minden ötödik nőt bántalmaznak, és minden héten meghal egy nő a családon belüli erőszak következtében” – tette hozzá. Többször elhangzott a kérdés, miszerint: „kinek kell a parlamentben ülnie, és kinek kell büntetést kapnia? Annak, aki felemeli a szavát a nőverés ellen, vagy annak, aki a nőt veri?”

A DK-s politikus hozzátette, hogy szerették volna, ha a demonstráción a kormánypárti képviselőnők is megjelennek, mert őket is érheti atrocitás. (Szégyenlistánkat a nőbüntető Fidesz–KDNP-s hölgyekről itt találják.) „Annak a két pofonnak, a verbális sértésnek nincs pártpolitikai hovatartozása. Selmeczi Gabriellát kócos fogú rémségnek nevezni pont akkora tahóság, mint engem lekövérezni, vagy Szél Bernadettnek azt mondani, hogy ’attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos’.”

Vadai szerint sokan „unják már”, hogy folyton demonstrálnak, a családon belüli erőszakról beszélnek és műmonoklival járnak. „Én meg azt unom, hogy ’Mit pofázol bele kisanyám?’, meg hogy ’Vetkőzz Ági, hol a babydoll?!’. Meg azt is unom, hogy majd ha szülünk két-három vagy még inkább négy-öt gyereket, akkor majd nem lesz családon belüli erőszak, meg azt is unom, hogy ez az ország tele van bántalmazott emberekkel, és nem áll senki az oldalukra.” Folytatásként Vadai hangsúlyozta, hogy egy közszereplőnek, a kormánynak, az országgyűlési képviselőknek az a dolga, hogy a gyengék oldalán álljanak, hogy az áldozatok végre azt láthassák, hogy lesz, aki megvédi őket. De azt is kiemelte, hogy igazi nő meg nem bánt férfit, mert bár Magyarországon 95 százalékban a nőket és a gyerekeket érinti a családon belüli erőszak, de vannak férfiak is, akiket bántalmaznak. „Annak a két pofonnak nincsen nemi identitása, anyagi helyzete vagy települése. Az a két pofon maga a világ, maga Magyarország.”

false

 

Fotó: Németh Dániel

Arra biztatta a jelenlévőket és a távol maradókat is, hogy írjanak azoknak a képviselőknek, akik megszavazták a monoklis tüntetők büntetését. Akik ezzel a döntéssel azt üzenték a bántalmazottaknak, hogy a nőverő simán ülhet a parlamentben, tettének nincsenek következményei, de a nőverő elleni tiltakozásra a legsúlyosabb büntetést szabják ki. Mindehhez a Bátran NŐ Facebook-oldalán hamarosan közzéteszik a politikusok adatait, névvel és elérhetőséggel a könnyebb kommunikáció érdekében. „Kérdezzék meg ezektől a képviselőktől, vajon ők is úgy gondolják, hogy két pofon nem a világ?”

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.