Magyar helyettes államtitkár szólalkozott össze a Die Welt német szerzőjével

  • 2018. szeptember 25.

Belpol

A politikus rasszista megnyilvánulásai megdöbbentették az újságírót, így nyilvánosságra hozta a teljes levelezést.

Szalay-Bobrovniczky Vince hosszú szóváltásba keveredett Alan Posener a Die Welt újságírójával. Az ügy annyira szürreálisra sikeredett, hogy Posener úgy döntött széles plénum elé tárja a levelezést.

A magyar helyettes államtitkár azért kéri számon az újságírót, mert menekültkérdésben az Merkel álláspontját védi, aki, mint fogalmaz "ezt a hordát az országba engedte" majd azért reklamál, hogyan merészeli kritizálni a német alkotmányvédelem leváltott vezérét, aki egy bulvárlapnak nyilatkozva vonta kétségbe a chemnitzi gyilkosság utáni szélsőjobboldali zavargást megörökítő videót.

Posenert rendesen megdöbbentette az ex-nagykövet levele, leginkább annak rasszista hangvétele, ezért nem is hagyta válasz nélkül a vádakat.

Az adok-kapok levelezés során Szalay-Bobrovniczky két fő megállapításra  jut:

  • Németek nem követnek el tömeges nemi erőszakot, a németek ugyanis az áldozatok.
  • Soros bizonyítottan ismeretlen személyazonosságú embereket csempész be Európába.

Majd az újságíró kénytelen pontokba szedve reagálni a támadásokra, melyben kifejti:

  • Nem önt neveztem rasszistának, hanem a szóhasználatot, nincs tehát mit megtiltania nekem.
  • A németek valóban nem követnek el általában tömeges nemi erőszakot, legalábbis a második világháború óta. Az oroszok sem, még ha 1945-ben meg is történt. És Köln ellenére a marokkóiak sem. Aki egy népcsoportról feltételezi, hogy általános hajlama van a nemi erőszakra, az egy rasszista.
  • Soros nem embercsempész, ez kamu állítás. Hogy egy kormánytag ilyet állítson, az hallatlan. A Fidesz plakátja a nevető Sorossal egyértelműen antiszemita.
  • sosem vontam kétségbe Magyarország jogát, hogy a határait védje.
  • és ahogy korábban leírtam, önt sosem szidalmaztam személyében

A levelezés végül odáig fajul, hogy Szalay-Bobrovniczky ész érvei elfogynak, így egyszerűen ennyivel zárja sorait:

"Ön egy nárcisztikus, arrogáns, a másikat lefitymáló ember, aki a szememben semmilyen becsülettel nem bír. Az ön levelei a másik megvetésének iskolapéldája."

A teljes levelezést elolvashatják itt, a részletes szemlét pedig megtalálják a hvg.hu oldalán.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.