Egykori diáktársai szerint Zuschlag János "kezelhetetlenül izgága", "furcsa" gyerek volt, egyszersmind gyors felfogóképességű és jól terhelhető. Ez utóbbi tulajdonságaira fölfigyelt gimnáziumi történelemtanára, az akkori kiskunhalasi MSZP-elnök, Venczel József, s 1994-ben bevitte a fiatalembert a pártba. "Amolyan lóti-futi volt, akire minden nyeglesége és idétlenkedése ellenére sokat rá lehetett bízni" - tartják róla ma is.
A fiatal szocialisták mozgalmához csatlakozó Zuschlag 1998-ban, 21 évesen lett listás képviselő az Országgyűlésben. Nyilvános szereplések, tisztségek sora az osztályrésze - ráadásul tényleges támogatottságot is élvezett "fentről", Lendvai Ildikó budapesti elnöktől, és a helyi ügyekben tanúsított kiállása miatt a halasi MSZP-ben is volt respektje.
Nagy elszántsággal
és jó taktikai érzékkel repült rá a városban közfelháborodást kiváltó ügyekre: felszólalt az ország egyik legjobb városi rendőrkapitányaként ismert Kastyják János politikai indítékú eltávolítása vagy Szabó Erika fideszes képviselőnő kórházi lejárató kampánya ellen. Ügyes szereplései miatt sokan gondolták úgy, hogy Zuschlag személyében hatékony parlamenti, minisztériumi érdekkijárót nyert a város. Ám néhányan már ekkor is szóvá teszik magatartását: "Többször natúrban leszúrtam a Jancsit azért, ahogy nyilvános fórumokon viselkedik: lezserül mobilozik, lekezeli az embereket, láthatóan nem tudja komolyan venni a közszereplést" - emlékezik a halasi és megyei MSZP egyik veteránja.
Zuschlag 2002-ben újra mandátumot szerzett listán, és forrásaink erre az időre teszik azt, amikor végleg elvesztette a normák iránti érzékét. Igaz, már 2001-től megkezdte az agresszív "pártépítést". Zuschlag - akárcsak a metódust akkoriban az ország több pontján, például Vas megyében követők - célja egy olyan "új többség" létrehozása volt, amelynek küldöttei a helyi és megyei pozíciókról, választási jelölésekről szóló pártdöntéseknél az ő érdekei szerint szavaznak. Gyors iramban felduzzasztotta a halasi MSZP tagságát - 2002-re az évtizedek óta 150 körüli létszám csaknem 500-ra nőtt -, majd e többség pajzsára emelkedve átvette a pártbeli hatalmat a városban és a megyében is. Nem minden esetben tudni, hogy vajon a pénz, a mobiltelefon-előfizetés, a havi pizzériabelépő segített-e, de tény: tucatszámra vitték a halasi és a megyei pártszervezetbe a belépési nyilatkozatokat. A "régiek" eleinte örömmel fogadták a gyarapodást, később azonban értetlenül vagy aggodalommal szemlélték a történteket. "Ha ennyi hithű szocialista fiatal lenne Halason, az eget is vörösre festenék" - csóválták a fejüket az erről 2005-ben a Halasi Tükör két riporterének nyilatkozók. Idővel már csak a megyei pártközponttól értesültek arról, hogy "megint bent van tíz-húsz új tagfelvételi kérelem". Az egyik, ma fontos megyei beosztást viselő politikus óva intette Zuschlagékat, mondván, "remélem, tiszta ügy ez az egész". Nem volt az: a napokban derült fény arra is, hogy jegyzőkönyv van halasi szakközépiskolások etikátlan beléptetéséről is. A belépési ívek mellől a tagsági díjak sosem hiányoztak, de az aláírások már gyakrabban, sőt: olyan is előfordult, hogy egy Halas melletti kisközség egy fideszes érzelmű polgárát is "beléptették".
Az "új többség" azonban működött - igaz, a tisztújító küldöttgyűlésen például meg kellett mutatni a párt arcait hírből sem ismerő küldötteknek, hogy kihez kell róni az ikszet. Zuschlag nem volt hálátlan közeli bizalmasaival: a pártszervezésben segédkező és az egyesületi ügyekben is gyanúba keveredett Katus Ferenc 2002-ben megyei képviselői mandátumhoz, Katus felesége etikai bizottsági, a régi barát, Weiszenberger László pedig 2002-től kistérségi menedzseri, majd koordinátori poszthoz jutott szolgálataiért.
A két tábor - az ezekben az ügyekben érintetlen régiek és a Zuschlag-párti ifjak - közötti nyílt konfrontációra 2002 nyarán került sor. A szocialista alpolgármesternek, Várnai Lászlónak párthatározat biztosította az őszi polgármester-jelöltséget, csakhogy időközben Zuschlag és az akkor még helyi elnök, Venczel év elején szóbeli ígéretet tett egy független-liberális halasi politikusnak, hogy az ő indulását támogatják majd. Emögött vélhetően az állt, hogy Zuschlag konkurense, a népszerű Várnai ne juthasson magasabb társadalmi presztízsű poszthoz. Amikor ez kiderült, az "öregek" minden indulata elszabadult. Forrásaink szerint volt, aki a széket a sarokba dobva, más ordítva adott hangot felháborodásának, amikor látta, hogy az ismeretlen
"hátizsákos, kokakólás" iÆak
kiebrudalnák a jelöltjüket. A puccs végül nem sikerült, és Várnai a 2002. őszi önkormányzati választáson biztosan lett polgármester. A mostani fantomegyesületi ügyek fényében nem meglepő, de akkor nagy megütközést keltett az az országházi fejléccel küldött levél, amelyben Zuschlag a választott városvezetőt bizonyos halasi vállalkozók kirúgására ösztökélte. "Nem tudom, mi volt a célja a polgármester úrnak a (tanácsadó testületbe történő - K. Z.) meghívással. Ha csak az, hogy semlegesítse őket (a várossal törvényesen szerződéses, kivitelezői viszonyban álló vállalkozókat - K. Z.), akkor helyesnek tartom a polgármester úr lépését. Ha ennél több, akkor nem. Mivel mindkét úriember nemkívánatos személy jelenleg, így éppen e hónapokban folyik állami cégeknél levő érdekeltségeik megszüntetése. Ezért javaslom a tisztelt polgármester úrnak, ne ígérjen nekik többet, mert jelenleg ők körön kívül vannak" - írta a honatya.
Ezekről az időkről forrásaink megjegyzik: Zuschlag János "bármit és mindent" elérhetett a helyi és megyei pártszervezetben, hiszen "saját" tagságának és küldötteinek támogatásával minden posztról, jelölésről ő döntött. Az egyre inkább elmérgesedő helyi harcokban végül nem a cselekvésképtelen országos vezetés, hanem maga Zuschlag vezényelt tűzszünetet: 2004 októberében a Terror Háza előtti ízetlen vicce miatt az országos színteret oda kellett hagynia.
Miután az eset miatt megválni kényszerült parlamenti székétől, a halasi polgármester megfosztotta a mandátumhoz kötött városi tanácsnoki poszttól. Zuschlagék erre fegyelmi-etikai vizsgálatot indítottak Várnai ellen. Az ügyet elvileg Katusné vizsgálta volna ki, de a "megfontolatlan" és "kétségbeesett" eljárás banális véget ért. A polgármester elment a kihallgatásra, előadta ironikus védőbeszédét ("arra kérem a tisztelt bíróságot, kíméletesen lőjenek fejbe"), majd hazament - az ügyet persze elhantolták.
Pártbeli építkezését Zuschlag továbbra sem adta fel, de - a mostani fejlemények tükrében - hálózat- és kapcsolatépítése a civil-gazdasági szféra felé is kibontakozott. Azok a civil szervezetek, amelyek jelentős állami pénzeket kaptak, a kiskunhalasi, kistérségi vagy megyei közéletben jóformán nem voltak jelen: sem programokkal, sem akciókkal, sem bármiféle, a fiatalságot érintő tevékenységgel. Hallani legfeljebb egy-egy Zuschlag-sajtótájékoztatón lehetett róluk, melyek rendre valamely pályázati győzelemről adtak hírt. Ugyanígy értesült a halasi és térségi nyilvánosság a "gazdasági kapcsolatokról": hol egy "masszázsszalonként" ismert lokál mellé épített játszótérről és sportcentrumról, hol egy "versenyképesség-javító" pályázaton 24 milliót elnyerő, népszerű diszkóról számoltak be e találkozókon.
Arról, hogy valami nincs rendjén, a tágabb nyilvánosság 2005 januárjában értesült először: a helyi városi hetilap három héten át riportban hozta Zuschlagék krónikáját. Ekkorra a halasi pártszervezet már túlesett néhány meddő tisztázási kísérleten. Egy 2002-es próbálkozás az akkor már Zuschlag-felségterületnek számító megyénél elakadt, és volt olyan eset is, hogy az "öregek" panaszának kivizsgálását a pesti elvtársak visszautalták Zuschlag régi bizalmasa, Katus Ferenc feleségének hatáskörébe. A taglétszám-gyarapodás miatt teljes tagrevíziót elrendelő Hiller István elnök pedig arra a Mesterházi Attilára bízta a munkát, aki az egyik alapítója volt a feltörekvő szocialista fiatalokat tömörítő Mozaik-csoportnak - vagyis Zuschlaghoz hasonlóan több más városi MSZP-alapszervezetnél is összefüggésbe hozható volt a sajátos pártszervezésekkel.
Az a fajta nyegleség és yuppie-tempó, amit az MDF-es jelölteket a "megfuttatunk a pályádon, ha visszalépsz" módszerekkel befolyásoló fideszes politikusoktól láttunk a 2006-os kampányban, Zuschlag János és közeli barátainak, munkatársainak a tevékenységére is jellemző volt. A Zuschlag lebukását eredményező egyesületi ügyeket is így intézték: a
meghökkentő hanyagság
érzékeltetésére elég talán annyi, hogy az állami milliókat olyan ifjúsági szervezetekbe folyatták, amelyek még számítógépet, irodaszert sem vásároltak. A civil szervezetek azon adminisztratív hiányosságait, amik miatt a vizsgálatot 2005 őszén elkezdték, még az első jóindulatú figyelmeztetésekre sem pótolták. Ugyanez mondható el a legújabb, gazdasági vonatkozású ügyekre. Egyes fiatal szocialistákban a jelek szerint fel sem merült, hogy baj lehet azokból a "vajazásokból", amelyek során vállalkozói pályázatoknál ajánlkoztak pénzkijáróknak. A metódus egyszerű: az adott projekt értékét "felpumpálják", majd a valós beruházás (ha egyáltalán volt) plusz áfa feletti fölös részen osztoznak - egyelőre nem tudható, ki mindenkivel.
A Zuschlag-ügyi nyomozás őszi, váratlan fordulatainak részleteit egyelőre csak a kecskeméti ügyészek ismerik. Az azonban bizonyos, hogy a Halasi Tükör már júliusban írt arról a napokban nyilvánosságra került titkos felvételről, ami most "megdobta" az egyesületi ügyeket. Az ezen és a vállalkozói pályázati ügyek közötti összefüggés csak az érintett személyek szintjén létezik: nem kizárt, hogy a felvételen látható (és a felvétellel alighanem "megszorongatott") Weiszenberger vallhatott Zuschlagra, akit nem sokkal azelőtt tartóztattak le, hogy a felvétel okán Kecskeméten újabb nyomozás indult. A már említett óvatlanság és lazaság azonban újfent elképeszti a szemlélőt - egyes hírek szerint ugyanis Zuschlagot már nyártól lehallgatták.
Néhány szót érdemes a kecskeméti ügyészségről is szólni: ez a szervezet 2004-2005-ben hatékonyan felgöngyölítette a "hírös kecskeméti zsiványhálózatot", amelynek eredményeként összesen csaknem 70 évet sóztak a vádlottak nyakába. A maffiapert élénk érdeklődés kísérte: a média mindvégig pontos, használható információkhoz jutott. Ugyanígy történt a Zuschlag-ügyben is: már a nyomozás nyári szakaszában vádirati, jegyzőkönyvi pontosságú adatok láttak napvilágot. Anélkül, hogy komplikált forgatókönyvet látnánk bele a dologba, az a gyanúnk: tudatos stratégia lehet a háttérben. A politikailag érzékeny ügyek esetleges magasabb ügyészségi szintekre "kiemelésének" megelőzésére a legjobb módszer a minél korábbi és minél szélesebb nyilvánosság.
Az eszkalálódó Zuschlag-ügy a legóvatosabb megközelítéssel is óriási károkat okoz az amúgy is pocsék helyzetű szocialistáknak. Első reakcióik ráadásul arra utaltak, hogy fel sem fogták a botrány súlyosságát. (Az utóbbi napokban ez változott, lásd például Kiss Péter "trógerozását"). Halason a "régiek" ugyanazt mondják, amit mindig is: kezdettől elhatárolódtak, s igyekeztek "Zuschlag-mentes övezetté" tenni Halast (nekik "nem vagyunk elv-társaik, kötőjellel mondtam, félreértés ne essék" - nyilatkozta korábban egyik képviselőjük). Ennek az ellentétnek eddig egy vesztes parlamenti és egy vesztes helyhatósági választás az ára Halason. Előbbi azért, mert Zuschlag 2005-től egészen a kampányig lebegtette, hogy - minden józan érv és reális támogatottságelemzés ellenére - mégis ő indul a 2006-os választásokon, s visszalépése után nem maradt kellő idő a helyi kampány fölépítésére. A tavalyi helyhatósági választáson az MSZP - a megszorítások nyári bejelentése, majd az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése miatt - eleve hendikeppel indult; de a fent vázolt belső ellentétek is hozzájárultak ahhoz, hogy a szocialisták kisebbségbe kerültek a városi képviselő-testületben. Polgármesterjelöltjük, Várnai László megvédte városvezetői mandátumát.
A legutóbbi fejlemények egyetlen pozitív hozadéka a helyi szocialisták számára az lehet, hogy rendbe tehetik városi szervezetüket. Fájlalják viszont az országos sajtóban gyakran megjelenő "nagy helyi támogatottságú Zuschlag" fordulatot. A "zuschlagi városmarketing" miatt mérgelődő halasiak szemében ez kétségbeejtő félreértés, mivel állítják, hogy Zuschlag a pártpozícióit (melyektől még ma sem akar megválni), gazdasági kapcsolatait és eddigi karrierjét nem nagy támogatottságának, hanem elvtelen, ámbár hatékony pártépítésének köszönhette.
Kohout Zoltán
(A szerző a Halasi Tükör című hetilap főszerkesztője)
Sprechen sie Tróger?
A védekezés vagy az ellenbotrány kilátástalan stratégia, előre kell menekülni - jól láthatóan erre jutott a miniszterelnök és a szocialista vezérkar. Bár Gyurcsány Ferenc egyik meghatározó tanácsadója a múlt héten a Narancsnak még úgy vélekedett, hogy a nagy pártok támogatottsága beállt a ciklus első évében elvárható szintre, és a Zuschlag-ügy érdemben nem változtat az MSZP és a kormányfő népszerűségén, a kormányoldal politikai gurui mégis a kármentés mellett döntöttek. Múlt csütörtökön és pénteken két napot szenteltek a tervek kidolgozásának; ahogy egy gonoszkodó forrásunk fogalmazott, a válságtanácskozások miatt összeomlott a miniszterelnök programja. Gyurcsány ezek után vasárnap estére hívta össze az MSZP elnökségét, hogy szentesítse a "tisztasági programnak" nevezett tervet. Ezt hétfőn délelőtt a frakció is elfogadta.
A heteken belül kodifikálni ígért intézkedéscsomag lényege a közpénzügyek átláthatóvá tétele és a tervezett új szabályozás szigorú szankcionálása. A kormányfő új párt- és kampányfinanszírozási törvény megalkotását jelentette be; ebbe belevennék a politikai ifjúsági szervezeteket is. Ugyanakkor párt közeli (és ilyen tisztviselőkkel bíró) civil szervezetek ezek után nem juthatnának közpénzhez. Megalkotnák "Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi szabályát", amellyel gyakorlatilag minden, kicsit is politika közeli szereplőt kizárnának a pályázatok elbírálásából. A fontos köztisztviselőkre, a minisztériumi vezetőkre, valamint az országgyűlési és az önkormányzati képviselőkre is kiterjesztenék az adóhivatal vagyonosodási vizsgálatát. A következő ciklustól a parlamenti képviselőket eltiltanák az önkormányzati szerepvállalástól és a gazdasági társaságban való részvételtől, miközben legalizálnák jövedelmük jelenleg szürke részét.
A csomag mindazonáltal inkább tűnik kommunikációs ellencsapásnak, amelynek szimbolikus jellege jóval meghaladja tényleges súlyát. A tervek maradéktalan megvalósulását legalábbis kétségessé teszi, hogy a hét pont mindegyike minősített többségű törvényt érint, tehát bármily kiváló törvényjavaslatok esetén is szükséges legalább a két nagy párt támogatása. Ám a jobb- és baloldal harmóniája kevéssé látszik valószínűnek; mi több, már a szocialista frakcióban is - az elvi támogatás mellett - konkrét képviselők konkrét kétségeiknek adtak hangot a húsba vágó (mert bukszát érintő) ügyekben. A Narancs érdeklődésére többen is a vagyonosodási vizsgálat kötelezővé tételének alkotmányosságát kérdőjelezték meg, és utaltak arra is, hogy e vizsgálat könnyen politikai fegyverré válhat. Az is megjósolható, hogy a 2006-os önkormányzati választásokon nagyot kaszáló Fidesz nem megy majd bele a polgármesteri tisztség és a képviselői mandátum összeférhetetlenné tételébe.
Egy befolyásos szocialista kormánytanácsadó a Narancsnak azzal magyarázta a saját bázisukat is létérdekeiben sértő javaslatcsomagot, hogy csak így tudnak gátat szabni az ellenzéki kommunikációs offenzívának, mely az MSZP (és a miniszterelnök) imázsának alapjait rengetné meg.
Kiss Péter a múlt szombaton az MSZP Baloldali Tömörülése előtt arról beszélt: nem hagyják, hogy a politikai baloldalról "néhány tróger" morálisan kompromittálja a pártot. A kancelláriaminiszter és pártalelnök mondatait a hét végén intenzív találgatások övezték: vajon a trógerek mely halmazára gondolhatott? A Magyar Nemzet például menten MSZP-n belüli erjedést orrontott - ám a Narancs tudomása szerint nincs érdemi vita Kiss és a kormányfő között. A kancelláriaminiszter éppen a közpénzügyi csomagot harangozta be, és az MSZP közeli, de a párttól az üzletelésükhöz mandátumot nem szerzett "politikai vállalkozókra" (Zuschlag, Weiszenberger, Csonka vagy Kabai) utalt. A Gyurcsány belső riválisának tartott Szili Katalin házelnök nem szólalt meg az ügyben (ellentétben például a 2003-as "nómenklatúrázással"), míg Szekeres Imre honvédelmi miniszter, MSZP-elnökhelyettes támogatta főnöke kármentő stratégiáját - jóllehet néhány interjúban úgy pozicionálta magát, mint aki a tárcájához hasonlóan a kormányban is rendet tudna tenni -, ha nem az SZDSZ, hát az MDF támogatásával.
