Kiállítás

Fülsértő csönd

Kritika

DJ Palotai – Palotai Zsolt emléke

Ez a rövid idő alatt is bejárható tárlat a 2023 novemberében váratlanul elhunyt Palotai Zsoltnak, vagyis DJ Palotainak állít emléket. A kiállítás anyagát egy képzőművészeti installáció, kétvitrinnyi relikvia, valamint néhány felnagyított fotó, a hozzájuk tartozó kísérőszövegek és Budapest bulitérképe alkotják. Bár a megnyitó napján számos DJ közreműködésével gazdag zenei program egészítette ki az állandó kiállítás és a Hangdóm előterének a mosdó melletti sarkában berendezett tárlatot, a bő másfél hónapon át látogatható emlékpontnál innentől néma csönd fogadja az érdeklődőket. Ez már csak azért is furcsa, mert a Zene Háza kiállításai általában igyekeznek interaktívan, a hangzó zene élményén keresztül bemutatni tárgyukat. Jelen esetben azonban egészen érthetetlen, hogy Palotainak, az egyik legnagyobb hatású magyar lemezlovasnak és zenei szerkesztőnek a jelentőségét éppen a zene közvetlen bevonása nélkül próbálja tárgyalni a kiállítás.

Az épület legalsó szintjére vezető csigalépcsővel szemben, a fehér falak egyikén Palotai karrierjének legfontosabb eseményeiről és fordulópontjairól olvashatunk. A lemezekkel és a zenével való gyerekkori ismerkedés, az olimpiai bajnok labdarúgó és játékvezető apa utazásainak köszönhetően egyre gyarapodó lemezgyűjtemény, valamint az első bulik is szóba kerülnek, miközben a kiállítás koncepciója is kirajzolódik, ami elsősorban a Tilos az Á és a Tilos Rádió indulására, valamint a DJ Cadikkal (Séfel Pál) közösen szervezett Rewind partykra fókuszál. Innen nézve időben visszafelé indulunk el, a bevezetőtől jobbra ugyanis Lajos Edit Beat című installációja látható, amely a Rewind bulik szórólapjaiból formáz egy hatalmas hanghullámot. A tárlat ezen eleme reflektál a legerőteljesebben és a legkreatívabb módon a kilencvenes és kétezres évek popkultúrájának művészeti ágakon és műfajokon átívelő kapcsolódásaira. Az eredeti flyerek felhasználásával készült látványos alkotás visszaadja a korszak klubéletének sokszínűségét, rámutat a zene és a képzőművészet inspirációs kölcsönhatásaira.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.