Interjú

„Nem volt semmi másuk”

David Blaine illuzionista

Interaktív

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Az Ezt ne próbáld ki! – Halálos mutatványok David Blaine-nel egy-egy epizódjában égő halálugrást mutat be, megcsókolja egy királykobra fejét, vagy épp kipróbálja a spinning nevű dél-afrikai driftelős autósportot is. A világ egyik legismertebb illuzionistáját online értük el.

*

Magyar Narancs: Három éven és öt kontinensen át forgatták a sorozatot, az egész világot bejárva. Mit tapasztalt, a varázslat univerzális valami, vagy pedig mindenütt mást és mást jelent?

David Blaine: Tizenegy különböző országban jártunk, hogy felkutassuk a világ legelképesztőbb embereit. Ennek során rá kellett jönnöm, hogy amit én varázslatnak tartok, az nem feltétlenül egyezik azzal, amit más bűvész annak nevezne. Persze a jól ismert, nagy illuzionistákat én is elismerem, de engem azok az előadók képesztenek el igazán, akiket a műsorban bemutatunk. Órák ezrein át tökéletesítették képességeiket, nem törődve a fájdalommal, a szenvedéssel, a bukással; újra és újra nekigyürkőztek és minden idejüket arra áldozták, hogy akár egyetlen apró pillanatig valami olyat mutassanak be, ami varázslatnak tűnik, azért, mert elképzelhetetlennek látszik – holott az a rengeteg évnyi munka teszi lehetővé, amit belefektettek. Szerintem ez az, ami a legközelebb áll a varázslathoz. Igyekeztünk bemutatni, honnan származnak, milyen szenvedély hajtja őket.

MN: Mire jött rá, mi köti össze az indiai bűvészt, aki a fején tör össze üvegeket és a szilánkokon ugrál, a hidakról leugró brazil műugrókkal vagy egy indonéz kígyóbűvölővel?

DB: Mind azért dolgozták ki képességeiket, mert egyszerűen nem volt semmi másuk. A fejükbe vettek valamit, és addig mentek, ameddig nem tökéletesítették. A brazil Jaki és Paty Valente például magassági ugrók, akik szerettek volna még jobbak lenni, de az országban egyszerűen nem volt magasabb ugróplatform. Kerestek tehát egy hidat Rio de Janeiróban. Rengeteg fájdalom és szenvedés során megtanulták, hogyan ugorhatnak a vízbe nemcsak gyönyörűen, de tökéletes technikával is, hiszen csak így kerülhetők el a sérülések. Vagy ott van Fitz, az indonéz kígyóspecialista, aki úgy ismeri a királykobrát, olyan harmóniába kerül vele, hogy meg tudja csókolni a fejét. Elképesztő volt ezt közelről látni, soha nem gondoltam volna, hogy valaki képes ilyesmire. Persze rengeteg bűvész dolgozik különböző félelmetes állatokkal, ez része a bűvészvilágnak. De valójában nem mutatják be ezeknek a teremtményeknek a szépségét, csak egyszerű eszközként használják őket a trükkjeikhez. De Fitz, ahogy ő bánik a kígyókkal, az elképesztő érzelmi reakciót váltott ki belőlem. Annyira lenyűgözött, hogy mindenképpen szerettem volna tanulni tőle. Ez volt az egész sorozat lényege: bámulatos emberekkel találkoztam, akik egy gyorstalpaló keretében bevezettek abba, amivel foglalkoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.