A szerk.

Piócák és pojácák

A szerk.

Ismét a rovarvilágban talált rá a mondandóját, társadalmi üzenetét legplasztikusabban érzékeltető metaforára Magyarország kormányzó ereje – aligha véletlenül, aligha puszta elszólásból.

Lázár János nagyon is tudta, hogy mit beszél, és nagyon is tudatosan beszélt úgy, ahogy. Így: „Azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, valóban eljött az ideje, hogy lesöpörjük magunkról, annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani.”

Csakhogy ez a beszéd pontosan egy héttel ezelőtt hangzott el, ráadásul egy kisvárdai lakossági fórumon, célközönség előtt. Hogy az­óta változtak közlendőjének keretei, azt mi sem igazolja jobban, mint Gulyás Gergely miniszterügyi miniszter minapi pontosítása az ATV egyik műsorában. Ám mielőtt odaérünk, tegyük fel magunknak a nyilván mindenkit gyötrő kérdéseket. Mire gondolt Lázár János? S legfőképpen pedig kire? Néhány megfejtés egyenesen következik a szövegből. Például az, hogy Lázár NER-eseket említ. Ellenben Gulyás azt mondja, hogy Magyar Péterről beszélt. Tisztázzuk: nem róla beszélt. Nem volt NER-esekről, nem egy volt NER-esről, akit időszerű lesöpörni, hisz’ Magyar már lesöpörte magát. Több pentitót pedig pillanatnyilag nem ismerünk.

Szerencsére az is tudható, hogy Lázár miért beszélt úgy, ahogy, és az is, hogy Gulyás miért mondja az ellenkezőjét. Lázár egyfelől azért, hogy a kullancsozással, vérszívózással elkenje valamelyest főnöke máig pusztító poloskázását – nem esett ott semmi különös, lám, bevett fordulatok ezek a politika szótárában. Másfelől azért, mert egy hete még abban a hitben élt, hogy hamarosan fülön csípnek valakit Matolcsy György Ferrari-függő kishalai közül, akivel majd jól elvitetik a balhét, az összes „luxizásért”, beleértve a mindenkori Rogán- és Mészárosnék harmincmilliós táskáit, helikoptereit. Harmadfelől pedig azért, mert Lázár Jánosba egy csipetnyi szemérem sem szorult, esetleg hirtelen teljes amnéziába esett, és megfeledkezett a batidai kastélyáról, a hozzá vezető, 3 milliárdnyi közpénzt felemésztő útról, a 46 ingatlanáról, s a számos gazdurami, illetve fővadászi jelmezéről, amelyekben oly otthonosan szokott fotózkodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.