A szerk.

Piócák és pojácák

A szerk.

Ismét a rovarvilágban talált rá a mondandóját, társadalmi üzenetét legplasztikusabban érzékeltető metaforára Magyarország kormányzó ereje – aligha véletlenül, aligha puszta elszólásból.

Lázár János nagyon is tudta, hogy mit beszél, és nagyon is tudatosan beszélt úgy, ahogy. Így: „Azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, valóban eljött az ideje, hogy lesöpörjük magunkról, annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani.”

Csakhogy ez a beszéd pontosan egy héttel ezelőtt hangzott el, ráadásul egy kisvárdai lakossági fórumon, célközönség előtt. Hogy az­óta változtak közlendőjének keretei, azt mi sem igazolja jobban, mint Gulyás Gergely miniszterügyi miniszter minapi pontosítása az ATV egyik műsorában. Ám mielőtt odaérünk, tegyük fel magunknak a nyilván mindenkit gyötrő kérdéseket. Mire gondolt Lázár János? S legfőképpen pedig kire? Néhány megfejtés egyenesen következik a szövegből. Például az, hogy Lázár NER-eseket említ. Ellenben Gulyás azt mondja, hogy Magyar Péterről beszélt. Tisztázzuk: nem róla beszélt. Nem volt NER-esekről, nem egy volt NER-esről, akit időszerű lesöpörni, hisz’ Magyar már lesöpörte magát. Több pentitót pedig pillanatnyilag nem ismerünk.

Szerencsére az is tudható, hogy Lázár miért beszélt úgy, ahogy, és az is, hogy Gulyás miért mondja az ellenkezőjét. Lázár egyfelől azért, hogy a kullancsozással, vérszívózással elkenje valamelyest főnöke máig pusztító poloskázását – nem esett ott semmi különös, lám, bevett fordulatok ezek a politika szótárában. Másfelől azért, mert egy hete még abban a hitben élt, hogy hamarosan fülön csípnek valakit Matolcsy György Ferrari-függő kishalai közül, akivel majd jól elvitetik a balhét, az összes „luxizásért”, beleértve a mindenkori Rogán- és Mészárosnék harmincmilliós táskáit, helikoptereit. Harmadfelől pedig azért, mert Lázár Jánosba egy csipetnyi szemérem sem szorult, esetleg hirtelen teljes amnéziába esett, és megfeledkezett a batidai kastélyáról, a hozzá vezető, 3 milliárdnyi közpénzt felemésztő útról, a 46 ingatlanáról, s a számos gazdurami, illetve fővadászi jelmezéről, amelyekben oly otthonosan szokott fotózkodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.