A szerk.

Piócák és pojácák

A szerk.

Ismét a rovarvilágban talált rá a mondandóját, társadalmi üzenetét legplasztikusabban érzékeltető metaforára Magyarország kormányzó ereje – aligha véletlenül, aligha puszta elszólásból.

Lázár János nagyon is tudta, hogy mit beszél, és nagyon is tudatosan beszélt úgy, ahogy. Így: „Azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, valóban eljött az ideje, hogy lesöpörjük magunkról, annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani.”

Csakhogy ez a beszéd pontosan egy héttel ezelőtt hangzott el, ráadásul egy kisvárdai lakossági fórumon, célközönség előtt. Hogy az­óta változtak közlendőjének keretei, azt mi sem igazolja jobban, mint Gulyás Gergely miniszterügyi miniszter minapi pontosítása az ATV egyik műsorában. Ám mielőtt odaérünk, tegyük fel magunknak a nyilván mindenkit gyötrő kérdéseket. Mire gondolt Lázár János? S legfőképpen pedig kire? Néhány megfejtés egyenesen következik a szövegből. Például az, hogy Lázár NER-eseket említ. Ellenben Gulyás azt mondja, hogy Magyar Péterről beszélt. Tisztázzuk: nem róla beszélt. Nem volt NER-esekről, nem egy volt NER-esről, akit időszerű lesöpörni, hisz’ Magyar már lesöpörte magát. Több pentitót pedig pillanatnyilag nem ismerünk.

Szerencsére az is tudható, hogy Lázár miért beszélt úgy, ahogy, és az is, hogy Gulyás miért mondja az ellenkezőjét. Lázár egyfelől azért, hogy a kullancsozással, vérszívózással elkenje valamelyest főnöke máig pusztító poloskázását – nem esett ott semmi különös, lám, bevett fordulatok ezek a politika szótárában. Másfelől azért, mert egy hete még abban a hitben élt, hogy hamarosan fülön csípnek valakit Matolcsy György Ferrari-függő kishalai közül, akivel majd jól elvitetik a balhét, az összes „luxizásért”, beleértve a mindenkori Rogán- és Mészárosnék harmincmilliós táskáit, helikoptereit. Harmadfelől pedig azért, mert Lázár Jánosba egy csipetnyi szemérem sem szorult, esetleg hirtelen teljes amnéziába esett, és megfeledkezett a batidai kastélyáról, a hozzá vezető, 3 milliárdnyi közpénzt felemésztő útról, a 46 ingatlanáról, s a számos gazdurami, illetve fővadászi jelmezéről, amelyekben oly otthonosan szokott fotózkodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.