Film

Tendencia

Jawad Rhalib: Amal

  • 2025. április 2.

Kritika

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Az első fanatikussá és erőszakossá tesz, a második kiszolgáltatottá és védekezésre képtelenné: az intoleranciát sosem fogja megváltoztatni a tolerancia. Mi sem alkalmasabb ennek modellezésére, mint egy iskolai osztály, amelyben – nagyjából leképezve a tendenciákat – egy agresszív (egyelőre még) kisebbség határozza meg a maga beszűkült elvei alapján, hogy mit lehet (csinálni, mondani, sőt gondolni), illetve mit nem.

Belgiumban vagyunk, ahol a keresztet le kell venni az iskolák falairól, és a karácsony sem ünnepelhető e falakon belül, viszont még az igazgató sem mehet be az iskola számára kötelezően biztosítandó muzulmán hittan­órára. Pedig lenne mire rácsodálkozni. Előbb csak leszbikusnak gyanított (arab!) osztálytárs kap verést a szélsőségesektől, azután a védelmére az arab kultúra és az iszlám összetettebb, mélyebb megértetésének eszközével siető irodalom-tanárnőre zúdul a gyűlölet (ő is arab, s arab verseket ajánl a tanulók figyelmébe, mert ő a világ megértetésében hisz) – nem csak a radikalizált diákoké, de a saját külön világukat minden külső kényszer nélkül magukra záró szülőké, illetve az internetes fórumok hasonló gondolkodású félrevezetettjeié is. Hiába felel a pokolra kívánt kamasz lány a Koránból vett idézetekkel az életveszélyes fenyegetésekre, a lincselni vágyókat sosem érdeklik azok az elvek, amelyekre a lincselés jogosságát alátámasztandó hivatkozni szoktak. Öngyilkosságát a tanárnő akadályozza meg, aki viszont nem vesz részt a színvonaltalan, mérgező kommentelésben, és rendőrségre se megy azután, hogy betörtek hozzá és szétvertek mindent, a falra írva az (ön)gyilkos merényletek miatt fenyegetéssé, sőt átkozódássá degradált Allah akbart. A következetes tanerő a bajok forrását keresi meg: a hittantanárt, aki az ordas eszméket közvetíti a gyerekek felé, neofita, betért, hófehér, tősgyökeres belgaként (eredeti keresztneve francia, a vezetékneve flamand).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?