Film

Tendencia

Jawad Rhalib: Amal

  • 2025. április 2.

Kritika

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Az első fanatikussá és erőszakossá tesz, a második kiszolgáltatottá és védekezésre képtelenné: az intoleranciát sosem fogja megváltoztatni a tolerancia. Mi sem alkalmasabb ennek modellezésére, mint egy iskolai osztály, amelyben – nagyjából leképezve a tendenciákat – egy agresszív (egyelőre még) kisebbség határozza meg a maga beszűkült elvei alapján, hogy mit lehet (csinálni, mondani, sőt gondolni), illetve mit nem.

Belgiumban vagyunk, ahol a keresztet le kell venni az iskolák falairól, és a karácsony sem ünnepelhető e falakon belül, viszont még az igazgató sem mehet be az iskola számára kötelezően biztosítandó muzulmán hittan­órára. Pedig lenne mire rácsodálkozni. Előbb csak leszbikusnak gyanított (arab!) osztálytárs kap verést a szélsőségesektől, azután a védelmére az arab kultúra és az iszlám összetettebb, mélyebb megértetésének eszközével siető irodalom-tanárnőre zúdul a gyűlölet (ő is arab, s arab verseket ajánl a tanulók figyelmébe, mert ő a világ megértetésében hisz) – nem csak a radikalizált diákoké, de a saját külön világukat minden külső kényszer nélkül magukra záró szülőké, illetve az internetes fórumok hasonló gondolkodású félrevezetettjeié is. Hiába felel a pokolra kívánt kamasz lány a Koránból vett idézetekkel az életveszélyes fenyegetésekre, a lincselni vágyókat sosem érdeklik azok az elvek, amelyekre a lincselés jogosságát alátámasztandó hivatkozni szoktak. Öngyilkosságát a tanárnő akadályozza meg, aki viszont nem vesz részt a színvonaltalan, mérgező kommentelésben, és rendőrségre se megy azután, hogy betörtek hozzá és szétvertek mindent, a falra írva az (ön)gyilkos merényletek miatt fenyegetéssé, sőt átkozódássá degradált Allah akbart. A következetes tanerő a bajok forrását keresi meg: a hittantanárt, aki az ordas eszméket közvetíti a gyerekek felé, neofita, betért, hófehér, tősgyökeres belgaként (eredeti keresztneve francia, a vezetékneve flamand).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.