Film

Tendencia

Jawad Rhalib: Amal

  • 2025. április 2.

Kritika

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Az első fanatikussá és erőszakossá tesz, a második kiszolgáltatottá és védekezésre képtelenné: az intoleranciát sosem fogja megváltoztatni a tolerancia. Mi sem alkalmasabb ennek modellezésére, mint egy iskolai osztály, amelyben – nagyjából leképezve a tendenciákat – egy agresszív (egyelőre még) kisebbség határozza meg a maga beszűkült elvei alapján, hogy mit lehet (csinálni, mondani, sőt gondolni), illetve mit nem.

Belgiumban vagyunk, ahol a keresztet le kell venni az iskolák falairól, és a karácsony sem ünnepelhető e falakon belül, viszont még az igazgató sem mehet be az iskola számára kötelezően biztosítandó muzulmán hittan­órára. Pedig lenne mire rácsodálkozni. Előbb csak leszbikusnak gyanított (arab!) osztálytárs kap verést a szélsőségesektől, azután a védelmére az arab kultúra és az iszlám összetettebb, mélyebb megértetésének eszközével siető irodalom-tanárnőre zúdul a gyűlölet (ő is arab, s arab verseket ajánl a tanulók figyelmébe, mert ő a világ megértetésében hisz) – nem csak a radikalizált diákoké, de a saját külön világukat minden külső kényszer nélkül magukra záró szülőké, illetve az internetes fórumok hasonló gondolkodású félrevezetettjeié is. Hiába felel a pokolra kívánt kamasz lány a Koránból vett idézetekkel az életveszélyes fenyegetésekre, a lincselni vágyókat sosem érdeklik azok az elvek, amelyekre a lincselés jogosságát alátámasztandó hivatkozni szoktak. Öngyilkosságát a tanárnő akadályozza meg, aki viszont nem vesz részt a színvonaltalan, mérgező kommentelésben, és rendőrségre se megy azután, hogy betörtek hozzá és szétvertek mindent, a falra írva az (ön)gyilkos merényletek miatt fenyegetéssé, sőt átkozódássá degradált Allah akbart. A következetes tanerő a bajok forrását keresi meg: a hittantanárt, aki az ordas eszméket közvetíti a gyerekek felé, neofita, betért, hófehér, tősgyökeres belgaként (eredeti keresztneve francia, a vezetékneve flamand).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.