A szerk.

A klónok háborúja

A szerk.

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hol akasztással fenyegették őket, mint Kelenföldön, hol szétbaszták volna mindegyiküket, mint Pesterzsébeten vagy Dunaegyházán, néhol csak simán lökdösték és szidalmazták az aláírásgyűjtőket, mint Egerben vagy Körmenden, esetleg leköpték őket, mint legutóbb a Blahán. A feldühödött patrióták között van olyan, aki elsőre is beazonosíthatóan fideszes (a tavaly nyáron vesztes dunaegyházai polgármesterjelölt), vagy áttételesen a Fidesz pénzeli, mint az Etyeken hőbörgő megélhetési provokátort, és van, aki csak simán és visszavonhatatlanul hülye, és mint ilyen, magától értetődő befogadója a másfél évtizede minden állami hullámhosszon közvetített gyűlöletpropagandának. A mostani balhézók a Magyarral Pécsett üvöltöző Menczer Tamás klónjai, de persze távolról sem a bátor kommunikációs igazgató az eredeti forrás – ahhoz túlságosan kisfiú. Ő is pusztán egy politikai termékdarab, az orbáni megfélemlítési politika produktuma, hasonlóan megannyi baj- és harcostársához.

Ezeken a hasábokon, de a laptesten belül terjedelmesebb elemzésekben is az elmúlt évtizedekben (tehát nem csupán 2010 után) számtalanszor foglalkoztunk már azzal, hogy Orbán Viktor ellenállhatatlan vonzódása az erőszak kultuszához és az erőszak nyelvéhez idővel szükségképpen elvezet az erőszak politikájához és a politikai erőszakhoz. Az ellenfelek ellenséggé nyilvánítása és menetrendszerű dehumanizálása ennek a folyamatnak az egyik, de nem a végső állomása, ahogyan e folyamat egy-egy kezdeti epizódja volt mondjuk a 90-es évek legelején a beazonosítható titkos szavazás (egy választmányi ülésen), vagy az akkor még csak a belső árulókkal szemben megengedett bármily ocsmány eszköz bevetése is (például Fodor Gábor lebuzizása).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.