A szerk.

A klónok háborúja

A szerk.

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hol akasztással fenyegették őket, mint Kelenföldön, hol szétbaszták volna mindegyiküket, mint Pesterzsébeten vagy Dunaegyházán, néhol csak simán lökdösték és szidalmazták az aláírásgyűjtőket, mint Egerben vagy Körmenden, esetleg leköpték őket, mint legutóbb a Blahán. A feldühödött patrióták között van olyan, aki elsőre is beazonosíthatóan fideszes (a tavaly nyáron vesztes dunaegyházai polgármesterjelölt), vagy áttételesen a Fidesz pénzeli, mint az Etyeken hőbörgő megélhetési provokátort, és van, aki csak simán és visszavonhatatlanul hülye, és mint ilyen, magától értetődő befogadója a másfél évtizede minden állami hullámhosszon közvetített gyűlöletpropagandának. A mostani balhézók a Magyarral Pécsett üvöltöző Menczer Tamás klónjai, de persze távolról sem a bátor kommunikációs igazgató az eredeti forrás – ahhoz túlságosan kisfiú. Ő is pusztán egy politikai termékdarab, az orbáni megfélemlítési politika produktuma, hasonlóan megannyi baj- és harcostársához.

Ezeken a hasábokon, de a laptesten belül terjedelmesebb elemzésekben is az elmúlt évtizedekben (tehát nem csupán 2010 után) számtalanszor foglalkoztunk már azzal, hogy Orbán Viktor ellenállhatatlan vonzódása az erőszak kultuszához és az erőszak nyelvéhez idővel szükségképpen elvezet az erőszak politikájához és a politikai erőszakhoz. Az ellenfelek ellenséggé nyilvánítása és menetrendszerű dehumanizálása ennek a folyamatnak az egyik, de nem a végső állomása, ahogyan e folyamat egy-egy kezdeti epizódja volt mondjuk a 90-es évek legelején a beazonosítható titkos szavazás (egy választmányi ülésen), vagy az akkor még csak a belső árulókkal szemben megengedett bármily ocsmány eszköz bevetése is (például Fodor Gábor lebuzizása).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.