Egyre sűrűbben szólal meg Sulyok Tamás köztársasági elnök

  • narancs.hu
  • 2025. április 2.

Belpol

Mint hétfői beszédében, most is a közbeszédet uraló agresszivitásról volt mondanivalója, de más kontextusban.

A köztársasági elnök nem helyesli, hogy az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben eluralkodott az agresszív hangvétel, és megjelent a fizikai erőszak is – erről szól Sulyok Tamás szerdán, a Facebookon közzé tett bejegyzése.

A posztot elemző 444 emlékeztet, hogy a Tisza Párt aláírásgyűjtő pultjait ért támadások után Magyar Péter, a párt elnöke többször is követelte, álljon ki a köztársasági elnök a béke és megtámadott honfitársai mellett.

A köztársasági elnök bejegyzése valószínűleg erre is reagál.

Sulyok Tamás emlékeztet, jövő tavasszal országgyűlési választás lesz Magyarországon, és a kampányra való felkészülést a pártok szokás szerint már idén elkezdték.

„Az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is. Az utcán és – ami Magyarországon szokatlan – az Országgyűlésben is” – írja az elnök. Konkrétumot nem említ, így minden bizonnyal parlamenti agresszivitás és/vagy fizikai erőszak alatt a Momentum akcióját érti a gyülekezési jogot korlátozó törvény szavazásakor. 

„A kampány java még bőven hátravan; okkal kérdezik az aggódók: mi jön még ezután? Ezek az aggodalmak, valamint a szomszédos országokban zajló fejlemények egyaránt arra intenek mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba. Hiába teremtettek az elmúlt évtizedben a közösségi platformok a párbeszédet megbénító buborékot, egy helyen élünk, egy a hazánk. Miközben egy hazában élünk, különböző céljaink vannak, mást gondolunk a világ dolgairól; és éppen ezeknek az eltérő céloknak és gondolatoknak az ütköztetése a demokrácia lényege. Ám nagyon nem mindegy, hogy ezeket az ütközeteket milyen eszközökkel vívjuk meg, hogyan fejezzük ki a meggyőződésünket! Tiszteljük-e a másikban az önálló ítéletalkotásra képes embert? Tiszteljük-e az ellenvéleményen lévőben a közös hazánkat szerető honfitársunkat? Tiszteljük-e az ember méltóságát?” – írja Sulyok Tamás.

Az államfő szerint ilyenkor különösen nagy a felelőssége a közhatalmat gyakorló, vagy arra készülő embereknek, mert ha ők nem tisztelik ellenfeleiket, elvitatják tőlük a jó szándékot, megengedhetőnek tartják a verbális és a fizikai erőszakot, azzal nemcsak saját híveiket befolyásolják. Arra is kitér Sulyok Tamás, hogy a közösségi oldalak mindenki számára megadták a nyilvános véleményformálás lehetőségét, de ez felelősséggel is jár. Nem jó, hogy az emberek gondolkodás nélkül vetnek oda kommentben olyan minősíthetetlen kifejezéseket, amelyeket személyes találkozás esetén szégyellnének. 

„Ha a legfőbb közjogi méltóság, a köztársasági elnök kocsmai stílusban, ordenáré jelzőkkel illethető a közbeszédben, akkor hol húzódnak az erkölcsi megengedhetőség határai a rendőrrel, a polgármesterrel, az óvónővel, a bolti eladóval, a hatósági ügyintézővel, a füvet nyíró szomszéddal szemben? Ugyanaz a szó, mondatfüzér, ami az offline világban olykor csak egy egyszerű fricska, a virtuális térben virtuális lincseléssé fajulhat. A virtuális lincselés pedig könnyen nem csak lelki traumákhoz, de fizikai erőszakhoz is vezethet. Az elmúlt esztendő politikai merényletei – közel és távol – megmutatták ennek valós veszélyét” – írja a köztársasági elnök.

Azt gondolja, még nincs késő, meg kellene állni ezen az úton.

Két nappal ezelőtt a közbeszéd állapotáról más megközelítésben beszélt a köztársasági elnök.

Sulyok Tamás hétfőn egy percben elmagyarázta, hogy bár mindenkinek lehet véleménye arról, mi a gyűlöletbeszéd, ami elhangzik, azt mindig a maga kontextusában kell értelmezni, nem onnan kiragadva, lám, őt is lehet egy szatyor fingnak nevezni, vagy a választópolgárokat büdösszájúnak, európai parlamenti képviselőket agyhalottnak. Ilyen a közbeszéd, bár őneki ez a stílus nem tetszik. 

Azt nem fejtette ki akkor sem, mit gondol arról, hogy a miniszterelnök poloskának nevezett magyar embereket. Azt a kormányfői ünnepi beszédet az ügyészség sem találta jogsértőnek. A Magyar Tudományos Akadémia IX. (Gazdaság- és Jogtudományok) Osztálya szerint viszont Orbán Viktor azzal átlépett egy bizonyos határt, amit nem lett volna szabad, úgyhogy a jogász és közgazdász akadémikusok nem szeretnének vele egy légtérben tartózkodni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.