Egyre sűrűbben szólal meg Sulyok Tamás köztársasági elnök

  • narancs.hu
  • 2025. április 2.

Belpol

Mint hétfői beszédében, most is a közbeszédet uraló agresszivitásról volt mondanivalója, de más kontextusban.

A köztársasági elnök nem helyesli, hogy az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben eluralkodott az agresszív hangvétel, és megjelent a fizikai erőszak is – erről szól Sulyok Tamás szerdán, a Facebookon közzé tett bejegyzése.

A posztot elemző 444 emlékeztet, hogy a Tisza Párt aláírásgyűjtő pultjait ért támadások után Magyar Péter, a párt elnöke többször is követelte, álljon ki a köztársasági elnök a béke és megtámadott honfitársai mellett.

A köztársasági elnök bejegyzése valószínűleg erre is reagál.

Sulyok Tamás emlékeztet, jövő tavasszal országgyűlési választás lesz Magyarországon, és a kampányra való felkészülést a pártok szokás szerint már idén elkezdték.

„Az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is. Az utcán és – ami Magyarországon szokatlan – az Országgyűlésben is” – írja az elnök. Konkrétumot nem említ, így minden bizonnyal parlamenti agresszivitás és/vagy fizikai erőszak alatt a Momentum akcióját érti a gyülekezési jogot korlátozó törvény szavazásakor. 

„A kampány java még bőven hátravan; okkal kérdezik az aggódók: mi jön még ezután? Ezek az aggodalmak, valamint a szomszédos országokban zajló fejlemények egyaránt arra intenek mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba. Hiába teremtettek az elmúlt évtizedben a közösségi platformok a párbeszédet megbénító buborékot, egy helyen élünk, egy a hazánk. Miközben egy hazában élünk, különböző céljaink vannak, mást gondolunk a világ dolgairól; és éppen ezeknek az eltérő céloknak és gondolatoknak az ütköztetése a demokrácia lényege. Ám nagyon nem mindegy, hogy ezeket az ütközeteket milyen eszközökkel vívjuk meg, hogyan fejezzük ki a meggyőződésünket! Tiszteljük-e a másikban az önálló ítéletalkotásra képes embert? Tiszteljük-e az ellenvéleményen lévőben a közös hazánkat szerető honfitársunkat? Tiszteljük-e az ember méltóságát?” – írja Sulyok Tamás.

Az államfő szerint ilyenkor különösen nagy a felelőssége a közhatalmat gyakorló, vagy arra készülő embereknek, mert ha ők nem tisztelik ellenfeleiket, elvitatják tőlük a jó szándékot, megengedhetőnek tartják a verbális és a fizikai erőszakot, azzal nemcsak saját híveiket befolyásolják. Arra is kitér Sulyok Tamás, hogy a közösségi oldalak mindenki számára megadták a nyilvános véleményformálás lehetőségét, de ez felelősséggel is jár. Nem jó, hogy az emberek gondolkodás nélkül vetnek oda kommentben olyan minősíthetetlen kifejezéseket, amelyeket személyes találkozás esetén szégyellnének. 

„Ha a legfőbb közjogi méltóság, a köztársasági elnök kocsmai stílusban, ordenáré jelzőkkel illethető a közbeszédben, akkor hol húzódnak az erkölcsi megengedhetőség határai a rendőrrel, a polgármesterrel, az óvónővel, a bolti eladóval, a hatósági ügyintézővel, a füvet nyíró szomszéddal szemben? Ugyanaz a szó, mondatfüzér, ami az offline világban olykor csak egy egyszerű fricska, a virtuális térben virtuális lincseléssé fajulhat. A virtuális lincselés pedig könnyen nem csak lelki traumákhoz, de fizikai erőszakhoz is vezethet. Az elmúlt esztendő politikai merényletei – közel és távol – megmutatták ennek valós veszélyét” – írja a köztársasági elnök.

Azt gondolja, még nincs késő, meg kellene állni ezen az úton.

Két nappal ezelőtt a közbeszéd állapotáról más megközelítésben beszélt a köztársasági elnök.

Sulyok Tamás hétfőn egy percben elmagyarázta, hogy bár mindenkinek lehet véleménye arról, mi a gyűlöletbeszéd, ami elhangzik, azt mindig a maga kontextusában kell értelmezni, nem onnan kiragadva, lám, őt is lehet egy szatyor fingnak nevezni, vagy a választópolgárokat büdösszájúnak, európai parlamenti képviselőket agyhalottnak. Ilyen a közbeszéd, bár őneki ez a stílus nem tetszik. 

Azt nem fejtette ki akkor sem, mit gondol arról, hogy a miniszterelnök poloskának nevezett magyar embereket. Azt a kormányfői ünnepi beszédet az ügyészség sem találta jogsértőnek. A Magyar Tudományos Akadémia IX. (Gazdaság- és Jogtudományok) Osztálya szerint viszont Orbán Viktor azzal átlépett egy bizonyos határt, amit nem lett volna szabad, úgyhogy a jogász és közgazdász akadémikusok nem szeretnének vele egy légtérben tartózkodni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.