A 12 éves fiú eltűnése nagyobb rémületet keltett, mint a csehszlovákiai bevonulás

Bűn

Az 1968-as év a kortársaknak nem a történelmi események miatt volt emlékezetes.

A Magyar Narancs csütörtökön megjelent legfrissebb számában egy 1960-as évek végi, nem mindennapi bűnügy részleteiről írunk. Ajánló a cikkból.

A hatvanas évek tömegrendezvényei közül kiemelkedett a mindig június közepén esedékes Építők Napja. A Népligetben ekkor még működött a vurstli körhintával, céllövöldével, kocsmákkal. Az 1968. június 16-i rendezvényre is tízezrek látogattak ki, fellépett Kabos László és Bilicsi Tivadar, volt élőkép, futballmeccs és kerékpáros üldözőverseny – a végén a rendezők örömmel állapíthatták meg, hogy kisebb rendbontásoktól eltekintve az esemény zavartalanul lezajlott. Feltűnést legfeljebb csak az a harminc év körüli férfi okozott, aki még a sátorbontás után is az ösvényeket járta, a bokrokat kutatta, keresve 12 éves fiát, aki rendezvényről tűnt el.

A rendőrség három nappal később rendelte el B. István keresését, kiemelve, hogy a fiút húga látta utoljára „egy 35–40 év körüli, ősz hajú férfi társaságában, aki rövidnadrágban, barna ingben volt”. A tévé, a rádió és a napilapok egy héttel később közölték a fényképes rendőrségi felhívást, az eltűnés híre országszerte rémületet váltott ki, miután pedig megjelent a fantomkép István „csábítójáról” (a lapok nevezték így), százak ragadtak tollat, telefonkagylót. A kor szokásaitól eltérően a sajtó folyamatosan tudósított a nyomozásról, ami eleinte logikusnak tűnt, hiszen a rendőrség lakossági bejelentésekre számított, de később csak pánikot keltett. Eredmények híján újra és újra leírták az eltűnés körülményeit, a nyomozás „méreteit”, megszólaltatták a kétségbeesett szülőket, a fiú osztályfőnökét, és persze megemlékeztek az „érdekességekről” is, például egy látnokról, aki megálmodta, hogy a fiút „gumi álarcos” cirkuszi ember rabolta el, és a tigris ketrece alatt tartja fogva egy „fenyveserdőben”.

De szeptember 11-én ismét kitört a pánik, miután az Esti Hírlap arról számolt be, hogy Csepelen, a Rákóczi Ferenc úti „erdős területen, egy homokkal beszórt gödörben 13 év körüli ruhátlan kisfiú tetemére bukkantak”. A cikkből azonban kiderült, hogy nem B. István volt az, a megfojtott áldozatot ugyanis könnyen azonosították a közelben heverő biciklijének névtáblájáról. Megírták azt is, hogy a rendőrség egy férfit keres, akit többen láttak a környéken. De arról nem írtak, hogy egy belügyi dolgozó bénázása miatt tudott a keresett férfi elmenekülni.

A nyomozás további részleteiről, a tettes elfogásáról e heti nyomtatott lapszámunkban olvashatnak részletesen. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk