A 12 éves fiú eltűnése nagyobb rémületet keltett, mint a csehszlovákiai bevonulás

Bűn

Az 1968-as év a kortársaknak nem a történelmi események miatt volt emlékezetes.

A Magyar Narancs csütörtökön megjelent legfrissebb számában egy 1960-as évek végi, nem mindennapi bűnügy részleteiről írunk. Ajánló a cikkból.

A hatvanas évek tömegrendezvényei közül kiemelkedett a mindig június közepén esedékes Építők Napja. A Népligetben ekkor még működött a vurstli körhintával, céllövöldével, kocsmákkal. Az 1968. június 16-i rendezvényre is tízezrek látogattak ki, fellépett Kabos László és Bilicsi Tivadar, volt élőkép, futballmeccs és kerékpáros üldözőverseny – a végén a rendezők örömmel állapíthatták meg, hogy kisebb rendbontásoktól eltekintve az esemény zavartalanul lezajlott. Feltűnést legfeljebb csak az a harminc év körüli férfi okozott, aki még a sátorbontás után is az ösvényeket járta, a bokrokat kutatta, keresve 12 éves fiát, aki rendezvényről tűnt el.

A rendőrség három nappal később rendelte el B. István keresését, kiemelve, hogy a fiút húga látta utoljára „egy 35–40 év körüli, ősz hajú férfi társaságában, aki rövidnadrágban, barna ingben volt”. A tévé, a rádió és a napilapok egy héttel később közölték a fényképes rendőrségi felhívást, az eltűnés híre országszerte rémületet váltott ki, miután pedig megjelent a fantomkép István „csábítójáról” (a lapok nevezték így), százak ragadtak tollat, telefonkagylót. A kor szokásaitól eltérően a sajtó folyamatosan tudósított a nyomozásról, ami eleinte logikusnak tűnt, hiszen a rendőrség lakossági bejelentésekre számított, de később csak pánikot keltett. Eredmények híján újra és újra leírták az eltűnés körülményeit, a nyomozás „méreteit”, megszólaltatták a kétségbeesett szülőket, a fiú osztályfőnökét, és persze megemlékeztek az „érdekességekről” is, például egy látnokról, aki megálmodta, hogy a fiút „gumi álarcos” cirkuszi ember rabolta el, és a tigris ketrece alatt tartja fogva egy „fenyveserdőben”.

De szeptember 11-én ismét kitört a pánik, miután az Esti Hírlap arról számolt be, hogy Csepelen, a Rákóczi Ferenc úti „erdős területen, egy homokkal beszórt gödörben 13 év körüli ruhátlan kisfiú tetemére bukkantak”. A cikkből azonban kiderült, hogy nem B. István volt az, a megfojtott áldozatot ugyanis könnyen azonosították a közelben heverő biciklijének névtáblájáról. Megírták azt is, hogy a rendőrség egy férfit keres, akit többen láttak a környéken. De arról nem írtak, hogy egy belügyi dolgozó bénázása miatt tudott a keresett férfi elmenekülni.

A nyomozás további részleteiről, a tettes elfogásáról e heti nyomtatott lapszámunkban olvashatnak részletesen. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.