Az ausztrál katolikus papok nem akarják jelenteni, ha gyermekmolesztálásról értesülnek

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 31.

Bűn

Törvény kötelezné őket a jelentésre.

Ausztrália nyolc államából egyelőre egyben fogadtak el olyan törvényeket, melyek értelmében bűncselekménynek minősül, ha a papok nem jelentik a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatban a gyóntatószékben hallottakat. A többi állam is fontolgatja, hogy hasonló jogszabályokat vezessen be – adta hírül az MTI.

Az ausztrálok legfőbb katolikus testülete, az Ausztráliai Katolikus Püspökök Konferenciája azonban nem támogatja az ötletet. Az új törvény bevezetése meglehetősen indokoltnak tűnik, hiszen egy tavalyi jelentés szerint 1950 és 2010 között az ausztráliai római katolikus papság hét százalékát vádolták már gyerekmolesztálással. A statisztikák szerint 1980 és 2015 között csaknem 4500-an tettek panaszt molesztálás miatt az egyházi hatóságoknál, az esetek több mint ezer katolikus intézményt érintenek Ausztrália-szerte. A bűntény és a bejelentés között átlagosan 33 év telt el. Az áldozatok átlagéletkora a lányoknál 10,5, míg a fiúknál 11,6 év. A összes áldozat 78 százaléka fiú, 22 százaléka lány. Az 1880 elkövető túlnyomó többsége pap vagy szerzetes, de akadnak köztük mélyen vallásos világi emberek is. Az elkövetők 90 százaléka férfi.

Kiderült az is, hogy az egyház 1980 óta több mint 276 millió ausztrál dollárnyi (61,5 milliárd forintnyi) kártérítést fizetett ki a papi pedofília áldozatainak.

Az ausztrál katolikus egyházat érintő korábbi gyermekmolesztálással kapcsolatos ügyekről itt számoltunk be.

Elítéltek egy katolikus érseket gyermekmolesztálás eltussolása miatt

Az évek során több gyerek kért tőle segítséget, de ő nem tett semmit.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.