Négy éve Novák Katalintól kapott életműdíjat a karateedző, aki felrúgott egy kisfiút a szolnoki kalandparkban

  • narancs.hu
  • 2024. július 17.

Bűn

A férfi lemondott pozícióiról és bocsánatot kért, majd törölték az erről szóló közleményt.

„Amit tettem minden szempontból elfogadhatatlan, szembe megy mindazzal amit az elmúlt 35 évben képviseltem, tanítottam és életemmel megjelenítettem. Ez nem hiba, hanem létrontás” – írta közleményben a jászberényi Yakuzák SE karateklub vezetője. Ő az, aki a szolnoki kalandparkban olyan erővel rúgta ki egy gyerek lábát, hogy a kisfiú lefejelte a földet.

Az esetről készült megrázó felvételt kedd délután a kalandparkot üzemeltető Szolnoki Városüzemeltetési Kft. osztotta meg Facebook-oldalán. A videón – amit a kalandpark kamerája rögzített – jól látható, hogy a rúgás után a férfi otthagyja a földön összekuporodva fekvő gyereket. Az üzemeltető feljelentést tett a rendőrségen.

Szerdán több újság, a helyi Szol24.hu és a Blikk is arról számolt be, hogy az elkövető a sportegyesülete honlapján és az ahhoz tartozó Facebook-oldalon is közzétett egy kommünikét. Ebben a már idézetteken túl azt írta: „Mindent megteszek, hogy az igazságszolgáltatás munkáját támogassam és csak remélni tudom, hogy nem okoztam lelki sérülést a kisfiúnak, akitől a helyszínen bocsánatot kértem és minden tettemmel igyekeztem jóvá tenni a jóvátehetetlent. [...] Ezúton kérek bocsánatot a szülőktől is, melyet nem remélek.”

„A különféle szervezetekből és az egyesületből lemondok minden tisztségemről és pozíciókról, hiszen méltatlanná váltam azok betöltésére”

–fogalmazott a férfi, hozzátéve: „Fenti közlemény után kérem a családom és kollégáim kíméljék meg a méltatlan támadásoktól, személy szerint én vállalom a felelősséget, a sajtónak nem kívánok nyilatkozni.”

Csakhogy azóta a 444.hu kiszúrta, hogy a sportegyesület honlapján hibaüzenet fogadja a látogatót a közlemény linkjére kattintva, a Yakuzák SE-hez tartozó Y Media nevű Facebook-oldalt pedig a magyarázkodó poszttal együtt egyszerűen törölték. A férfi önéletrajza szerint negyven éve foglalkozik kyokushin karatéval, a sportágnak a szövetségi kapitánya is volt. A Szol24.hu emlékeztet, 2020-ban „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” Életműdíjjal tüntették ki a férfit, amit Novák Katalin, akkor még család- és ifjúságügyért felelős államtitkárként adott át neki.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.