Felfegyverkezve elkövetett emberrablásnak számít az, ami 2021. április 23-án Bácsalmáson történt, hiába gondolja másként az egyik elkövető – derült ki a Szegedi Ítélőtáblán csütörtökön.
Egy húszéves férfira, D. T.-re éjjel a lakásában rátámadt a ’78-as születésű H. A. I. és a ’97-es W. D.. Előbbi ráült a megrémült fiatalember kezére és pofozta, a fiatalabb támadó közben pocskondiázta, és a pénzt követelte, amivel D. T. állítólag tartozott. Kést szegeztek a nyakához, arra kényszerítették, menjen velük, azzal fenyegették, ha nem megy, szétverik a fejét. D. T. elkezdett öltözni, támadói lerángatták róla a kabátot, azzal, hogy az most már az övék. Átkísérték a fiatalabb támadó lakásába, ahol többször is kést szegeztek a torkához, az idősebb férfi ököllel ütötte és megrugdosta a combját. Egyszer megpróbált elmenekülni, de a bejárati ajtó zárva volt, fogvatartói elkapták, megint megverték. D. T. végül elárulta, hogy másnap fizetést fog kapni. Az idősebbik támadó ezután egy fogóval befogta D. T. ujját, megfenyegette, hogy letépi. Kését rátette a sértett bal combjára, a másik kezével ráütött a nyélre – a kés hegye átütötte a nadrágot és felületi sérülést okozott.
Később egy balta fokával tarkón ütötte D. T.-t, a szerszám élét pedig a homlokához nyomta, és azzal fenyegetőzött, hogy megskalpolja a férfit, ha nem fizet.
A fenyegetésnek nyomatékot adhatott az, hogy H. A. I.-ról lehetett tudni, már volt dolga a törvénnyel, testi sértésért ítélték el.
Ez a tortúra másnap kora délutánig tartott. Amikor elindultak vissza D. T. lakására, a követelt pénzért, a fogva tartott fiatalember beszaladt út közben egy ismerős házba, és segítséget kért. Az ott lakók rendőrt hívtak.
Az ügyben első fokon a Kecskeméti Törvényszék hozott ítéletet tavaly júniusban. Társtettesként elkövetett emberrablás miatt H. A. I. elsőrendű vádlottat 7 év fegyházra, W. D. másodrendű vádlottat pedig 5 év 6 hónap fegyházra ítélte, és mindkettőjüket eltiltotta ez időre a közügyektől.
Az ítélet ellen mindketten fellebbeztek, elsősorban felmentést kértek, másodsorban az ítélet enyhítését. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség is fellebbezett, de a büntetés szigorítása érdekében.
A Szegedi Ítélőtáblán csütörtökön meghallgatták H. A. I.-t, aki a tököli börtönből jelentkezett be videókapcsolattal. A szobafestő és kőműves alkalmi munkákból élő férfi összeírta, amit mondani akart az utolsó szó jogán. Hozzájárult ahhoz, hogy a tárgyalótermi fotókon látható legyen az arca.
Annyit ismert el, hogy négy pofont adott a sértettnek, de szerinte az, ami történt, semmiképp sem emberrablás. Azzal érvelt, hogy ő is, a társa is, a sértett is ivott, ő nem, de a másik kettő herbált is szívott. Szerinte D. T., ha tényleg fogva tartották volna, több alkalommal is segítséget kérhetett volna. Meglehet, hallucinált, ezért mesélhetett ilyen dolgokat. H. A. I. igyekezett érzékeltetni, hogy olyan sok különbség nincs köztük és a sértett között, és akik ennek az ügynek a felderítésébe belefogtak, nem ismerik azt a közeget, ezért egy sor körülményt nem ítélhetnek meg objektíven. Úgy látta, a rendőrség és a bíróság nem vette figyelembe megfelelően azokat a bizonyítékokat, tanúvallomásokat, amelyek őmellette szólnak. Szerinte D. T. máshogyan adta elő a rendőröknek, és máshogy a bíróságnak, ami történt. A rendőrségi jegyzőkönyv nem D. T. szavait, hanem rendőrségi szakkifejezéseket tartalmaz, és ő megfigyelte a kecskeméti tárgyaláson, ahogy a sértett nem találja a megfelelő kifejezést, és a bíró segít neki. Az elsőrendű vádlott arra is kitért, hogy előzetes fogva tartása miatt nem tud gondoskodni két nagyobb és három kiskorú gyermekéről, az élettársi kapcsolata tönkrement, és a gyerektartással is elmaradt, pedig – hangsúlyozta – ő nem bűncselekményekből tartotta fenn magát. A több oldalas beszéd fölolvasása után megköszönte a figyelmet.
A másodrendű vádlott nem tudott eljönni a tárgyalásra, mondván a felesége szül, és addig neki kell vigyáznia a nagyobb gyerekekre. Ügyvédje, Januj János viszont azt mondta, a Kecskeméti Törvényszék szerinte és védence szerint az ő szempontjából megfelelően értékelte a bizonyítékokat, és helyesen következtetett, így azt kérik, semmiképp se súlyosbítsa a bíróság az elsőfokú ítéletet.
Mezőlaki Erik tanácsa azonban úgy döntött, a két vádlott súlyosabb büntetést érdemel.
H. A. I.-t 10 év fegyházban végrehajtott szabadságvesztésre, W. D.-t 6 és fél év ugyanilyen fokozatú büntetésre ítélte, eltiltva mindkettőt a közügyektől.
Mezőlaki Erik a súlyosabb ítéletet indokolva többek közt azt mondta, a Kecskeméti Törvényszék alaposan felderítette, mi történt, jól mérlegelte a bizonyítékokat, így a felmentést vagy az enyhítést kérő fellebbezésnek nem volt alapja. A törvényszék azt külön nem vette figyelembe, hogy miután a húszéves fiatalembert megfosztották a személyes szabadságától, tizenöt órán keresztül folyamatosan bántalmazták és fenyegették – tehát sanyargatták. Ez az a súlyosbító körülmény, amely miatt szigorították a vádlottak fegyházbüntetését.
Felmerült, hogy a két vádlottnak magánlaksértésért is felelnie kellene, de aztán – mondta Mezőlaki Erik – bebizonyosodott, hogy a támadóknak szabad bejárásuk volt abba az ingatlanba, ahol D. T. lakott.
