Saját kulccsal törtek be a kötvényescéghez, a riasztó kódját is ismerték
Screen_Shot_2017-10-17_at_8.40.20.png

Saját kulccsal törtek be a kötvényescéghez, a riasztó kódját is ismerték

  • narancs.hu
  • 2017. október 17.

Bűn

Félmilliárd forint és kényes tartalmú iratok is eltűntek az Arton irodájából.

Még áprilisban törtek be a letelepedési kötvényeket árusító Arton Capital budapesti irodájába. Az Index most megdöbbentő részleteket közölt a betörésről: saját kulccsal mentek be, ismerték a riasztó kódját, és pontosan tudták, mit és hol keressenek azok, akik meglovasították a cég értékeit. Belsős munka lehetett tehát az a betörés, melynek során több százmillió forint értékű készpénz és az Arton Capital működéséről szóló, érzékeny iratok tűntek el.

A betörésről először nem is a rendőrség, hanem a sajtó számolt be, pedig látszólag hatalmas erőket vetettek be a nyomozás során: mindenkit kihallgattak, aki a környéken megfordult. Gyanúsított ennek ellenére nincs, noha az iroda a kamerákkal sűrűn telepakolt Ó utca és Hajós utca sarkán van.

Ennél sokkal érdekesebb, amit viszont tudni a betörésről. Az Index szerint a betörők az iroda hátsó kapuján jutottak be, amit sajt kulccsal nyitottak ki. Közben kikapcsolták a riasztót, az irodában pedig nem keresgéltek: pontosan tudták, hol van a széf, melyik fiókban felejtettek további 150 millió forintot az alkalmazottak. Nem kellett keresniük a cég legfontosabb adatait tartalmazó dossziékat és a szervert sem, mert pontosan tudták, hol találják. Aztán – a széffel együtt – csendben és gyorsan távoztak. Senki nem látott semmit, még a környékbeli térfigyelő kamerák sem.

A rendőrök külön kihallgatták az Arton alkalmazottait is, mert már korábban is tűnt el pénz az irodából.

Az Arton vezetője, Balogh Radosztina Rogán Antal évfolyamtársa volt, a cég a semmiből robbant be a kötvénybizniszbe 2013-ban. Az Arton még a több százmilliárdos kötvényüzletben is kiemelt szerepet kapott, hiszen bármilyen állampolgárságú érdeklődőnek értékesíthetett a részvényekből. Az eltűnt iratokból kiderülhet például, hogy kik vásároltak kötvényt, és mennyi ilyen papírt értékesített az Arton, mert a pontos számot a cég nem árulja el.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.