Társa bántalmazta brutálisan a kaposvári gyerekotthon egyik lakóját, míg egy másik gyerek nevetgélve videóra vette

  • narancs.hu
  • 2020. január 10.

Bűn

Az Emmi szociális ügyekért felelős államtitkára a videóról tudomást szerezve azonnali vizsgálatot rendelt el. Hangsúlyozták, hogy a gyermekvédelemben is zéró tolerancia érvényes a bántalmazással szemben.

Felkerült a Facebookra egy másfél perces videó, melyben a kaposvári gyermekotthon egyik tagja társát brutálisan bántalmazza. (A videó azóta már nem elérhető.) A felvételen az volt látható, hogy az egyik fiú vég nélkül üti és rugdossa a másik fiút, mindeközben a videót készítő harmadik srác felettébb jól szórakozott és fennhangon bíztatta az elkövetőt – írja az Index.

A felvétel a rendőrséghez is eljutott, a lapnak úgy nyilatkoztak, hogy a Kaposvári Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya súlyos testi sértés bűntett kísérlete miatt indított büntetőeljárást.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára közleményben úgy reagált az ügyre, hogy január 10-én éjfél után 13 perccel szerzett tudomást a videó felvételről, és a legrövidebb időn belül belső vizsgálatot rendelt el. A gyermekvédelmi intézményt fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatójától, Benedek István Zsolttól pedig azonnal tájékoztatást kért a gyermek jelenlegi állapotáról és vizsgálat lefolytatására utasította.

Az Emmi hangsúlyozta, a gyermekvédelemben is zéró tolerancia érvényes a bántalmazással szemben.

Mint arra az Index emlékeztet, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala az OPCAT-ellenőrzések keretében 2016-ban vizsgálta a kaposvári intézményt, és súlyos problémákat tárt fel. A jelentés szerint a speciális gyermekotthon túlzsúfolt volt, az épület és a lakóhelyiségek le voltak rohadva, a gyerekek között pedig általános erőszak volt a jellemző.

Az intézményben élő, disszociális zavarokkal küzdő gyerekek a jelentés szerint akkor azt is mondták, hogy "itt ütni kell, hogy elfogadjanak".

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.