Nem volt piszmogás, szüttyögés

  • Szálinger Balázs
  • 2017. október 9.

Civilekről írók

Szálinger Balázs írása.

2017 januárjában Cserna-Szabó András barátom találta ki, hogy mint a Hévíz folyóirat szerkesztői csináljunk egy jótékonysági estet a hajléktalanoknak, és hívjuk el a folyóirat szerzőit felolvasni. A műfaj: két bogrács + felolvasómaraton, az időpont egy hétvégi délután, a hely pedig szinte egyértelmű volt, hiszen az Üllői úti Kilián laktanya épületében van a Budapest Bike Maffia székhelye. Ők azok, akik embertelen munkával gyűjtik a begyűjthetőt, főzik a megfőzhetőt – és viszik ki télen a rászorulóknak autóval, biciklivel. A kezdeményezésbe a Magvető kiadóval együtt vágtunk bele. Mi elhoztuk Hévízről majdnem az összes megmaradt folyóiratszámot, a kiadó pedig (az élőerő mellett) pénzzel és rengeteg eladó könyvvel szállt be – ezeket jelentős kedvezménnyel árultuk. Kora délután kezdtünk húst vágni, krumplit pucolni. Rohadt mocsok hideg volt. És összegyűlt 331 050 forint, valamint elkészült 202 adag meleg étel.

Viszont. Gondolhattuk mi bármennyire, milyen vagány, hogy költők és írók eljönnek, hogy egy fél órát, órát együtt töltsenek a mínusz tízfokos udvaron, felolvassanak, megvegyenek valamennyi könyvet, hogy mekkora nagy szívünk van, milyen büszkék lehetünk magunkra – ezt mind gondolhattuk. A helyzet az, hogy a mi asztalunk, amit hatan-nyolcan körbeálltunk bicskával és húsvágó bárddal, ez az asztal elfért egyetlen sarokban. Aki körbejárta a Budapest Bike Maffia bázisát, megtudhatta, hol a helyünk. Ugyanis szerte az épületben több ugyanilyen asztal volt, körülötte ugyanúgy álltak összefagyott kezű emberek – hihetetlen nagy élet volt a valamikori laktanya földszintjén. Élelmiszerrel, takarókkal teli polcok stb. stb. Kicsit se lelkizős utasítások, szinte vezényszavak hangzottak el, nem volt piszmogás, szüttyögés, fejvakarás, cigiszünetezés, csakelőttemégezés. Időpontra kell elkészülnie a kajának, időpontra jön a kocsi, időpontra kell kivinni a kaját. Hogy miért? Azok, akiknek a BBM önkéntesei az ételt viszik, hajléktalanok. Nem jókedvükből vannak az utcán és az aluljárókban, nem szórakoznak, még csak nem is jótékonykodnak odakint – ők kint élnek.

Ezek a többnyire egyetemre járó fiatalok a hétvégéjükből adnak egy napot (vagy többet), és elfogadják, hogy a világon senki nem fogja sajnálni őket a nap végén, amikor nem éreznek semmit az ujjaikkal. És miután mi elmentünk, ők másnap és harmadnap és a következő hónapban is több napon tették a dolgukat a társadalom nevében. A Budapest Bike Maffia – per definitionem civil szervezet. Ha bárkinek kérdései lennének, mit jelent ez a kifejezés.

false

____

Ezen az oldalon írók és költők civilekkel kapcsolatos szövegei jelennek meg. Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. A magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.