Nem volt piszmogás, szüttyögés

  • Szálinger Balázs
  • 2017. október 9.

Civilekről írók

Szálinger Balázs írása.

2017 januárjában Cserna-Szabó András barátom találta ki, hogy mint a Hévíz folyóirat szerkesztői csináljunk egy jótékonysági estet a hajléktalanoknak, és hívjuk el a folyóirat szerzőit felolvasni. A műfaj: két bogrács + felolvasómaraton, az időpont egy hétvégi délután, a hely pedig szinte egyértelmű volt, hiszen az Üllői úti Kilián laktanya épületében van a Budapest Bike Maffia székhelye. Ők azok, akik embertelen munkával gyűjtik a begyűjthetőt, főzik a megfőzhetőt – és viszik ki télen a rászorulóknak autóval, biciklivel. A kezdeményezésbe a Magvető kiadóval együtt vágtunk bele. Mi elhoztuk Hévízről majdnem az összes megmaradt folyóiratszámot, a kiadó pedig (az élőerő mellett) pénzzel és rengeteg eladó könyvvel szállt be – ezeket jelentős kedvezménnyel árultuk. Kora délután kezdtünk húst vágni, krumplit pucolni. Rohadt mocsok hideg volt. És összegyűlt 331 050 forint, valamint elkészült 202 adag meleg étel.

Viszont. Gondolhattuk mi bármennyire, milyen vagány, hogy költők és írók eljönnek, hogy egy fél órát, órát együtt töltsenek a mínusz tízfokos udvaron, felolvassanak, megvegyenek valamennyi könyvet, hogy mekkora nagy szívünk van, milyen büszkék lehetünk magunkra – ezt mind gondolhattuk. A helyzet az, hogy a mi asztalunk, amit hatan-nyolcan körbeálltunk bicskával és húsvágó bárddal, ez az asztal elfért egyetlen sarokban. Aki körbejárta a Budapest Bike Maffia bázisát, megtudhatta, hol a helyünk. Ugyanis szerte az épületben több ugyanilyen asztal volt, körülötte ugyanúgy álltak összefagyott kezű emberek – hihetetlen nagy élet volt a valamikori laktanya földszintjén. Élelmiszerrel, takarókkal teli polcok stb. stb. Kicsit se lelkizős utasítások, szinte vezényszavak hangzottak el, nem volt piszmogás, szüttyögés, fejvakarás, cigiszünetezés, csakelőttemégezés. Időpontra kell elkészülnie a kajának, időpontra jön a kocsi, időpontra kell kivinni a kaját. Hogy miért? Azok, akiknek a BBM önkéntesei az ételt viszik, hajléktalanok. Nem jókedvükből vannak az utcán és az aluljárókban, nem szórakoznak, még csak nem is jótékonykodnak odakint – ők kint élnek.

Ezek a többnyire egyetemre járó fiatalok a hétvégéjükből adnak egy napot (vagy többet), és elfogadják, hogy a világon senki nem fogja sajnálni őket a nap végén, amikor nem éreznek semmit az ujjaikkal. És miután mi elmentünk, ők másnap és harmadnap és a következő hónapban is több napon tették a dolgukat a társadalom nevében. A Budapest Bike Maffia – per definitionem civil szervezet. Ha bárkinek kérdései lennének, mit jelent ez a kifejezés.

false

____

Ezen az oldalon írók és költők civilekkel kapcsolatos szövegei jelennek meg. Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. A magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.