Nincs több fociedzés, de mi jön utána?

  • Kiss Tibor Noé
  • 2017. október 5.

Civilekről írók

Kiss Tibor Noé írása.

Augusztusban felhívott egy újságíró, hogy adjak neki interjút. Mivel elég régóta nem jelent meg új könyvem, mostanában meg szoktam kérdezni, mi az apropó. Egy fiatal srác volt a vonal másik végén, kicsit köhécselt, aztán annyit mondott, hogy érdekelné, milyenek a fociedzések Pécsbányán.

Két és fél éve nem tartok fociedzéseket Pécsbányán, s ezt minden adandó alkalommal elmondom. Mégis ez volt azóta kábé a tizenötödik megkeresés, amikor az edzősködésről szerettek volna kérdezni. Néha még most is megveregetik érte a vállamat az utcán, elismerően csettintenek, nahát, te vagy az, aki cigány gyerekeket tanítottál futballozni. Ráadásul transzként mentél ki közéjük, hát ez fantasztikus, tiszta Hollywood, baszki. Mintha alig kétévnyi munkával (amit ráadásul a saját elvárásaimhoz képest közel sem végeztem el tökéletesen) örökbérletet váltottam volna az igaz emberek panteonjába. Mit is mondhatnék erre. Egyre kínosabban érzem magam, és egyre nagyobb lelkiismeret-furdalással gondolok azokra a Pécsbányán dolgozó barátaimra, akiket soha senki sem kérdez meg semmiről.

Amiről egyébként a barátaim, Eszter, Vilja és a többiek mesélni tudnának, az nehezen illik bele ebbe a lekerekített képbe. Hogy milyen nehéz elnyerni az emberek bizalmát egy gettószerű világban, hogy milyen nehéz bevonni őket a programokba, hogy milyen nehéz velük a kommunikáció. Nekifuthatnánk annak, ami ebből az egész „mélyszegénység”-diskurzusból általában kimarad: azokra az ellentmondásos tapasztalatokra, amilyeneket az ember Pécsbányán (vagy az ország ötszáz másik, Pécsbányához hasonló helyén) szerez, egyszerűen nincs nyelv. Semmi sem fekete vagy fehér, a politikailag korrekt beszéd már régóta érvénytelen. Ezen azonban nincs mit ünnepelni, ettől cseppet sem lesz szabadabb senki, inkább siralmas és lesújtó, hogy nincs helyette fogódzó, csak a megállíthatatlannak tűnő enyészet. Aztán szoktunk beszélgetni arról is, hogy ez az „elfelejtett vidék” szöveg csak Pestről nézve közhely, nyafi vagy jobboldali populizmus – itt politikailag ellenkező nézeteket valló emberek szájában ugyanúgy keserű szájíz marad ezzel az állítással kapcsolatban. Mind érezzük, hogy valahogy messze vagyunk, na. Pedig ez Pécs, rajta van a térképen, megyeszékhely.

Ilyesféle keserűség volt bennem akkor is, amikor az augusztusi interjúfelkérés után letettem a telefont. Hogy megint ugyanaz: beszélhetnék érzékenyen a szegénységről, a kirekesztettségről, az egyenlőtlenségekről. Lehangoló újra és újra azzal szembesülni, hogy ez a trendi szerep, ez a közhely, a „transznemű fociedző Pécsbányán” sokkal érdekesebb, mint Pécsbánya, úgy önmagában. A lehangoltságból azonban ezúttal tettek következtek. Megkértem néhány írót, hogy mondjanak valamit azokról, akik napról napra kemény munkát végeznek azért, hogy mások ne érezzék magukat kirekesztve a társadalomból, hogy meleg ételhez/kabáthoz jussanak, hogy szabadon vállalhassák az identitásukat, függetlenül attól, hogy a nemükről, a nyelvükről vagy a nemzetiségükről van szó. Mondjuk el minél többen a személyes történeteinket a civil kurázsiról, a szolidaritásról és a felelősségvállalásról. Hát, ezért jött létre a Civilekről írók projekt.

S amíg lassan életre kel a többiek írásaival, addig várom az októberi Gesztenye Liget Fesztivált, ha már a nyári cápatudatossági világnapról lemaradtam. Lesz sok gesztenye, helyi rap, kemencében sütött kenyér, szénabála-labirintus, csokiparány, Queen-kóla és a végén néhány dülöngélő alak a pécsbányai éjszakában. Engem kicsit megint hülyének néznek majd, de nem baj, alapvetően jól fogjuk magunkat érezni.

_____

A következő hónapokban ezen az oldalon a magyar írók és költők civilekkel kapcsolatos szövegei jelennek meg. Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka (néhány ismertebb szervezetet leszámítva) majdhogynem láthatatlan. Fontosnak tartjuk a tevékenységüket, s a magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Ezért jött létre a „Civilekről írók” oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.