Nemzeti minimum

  • 2017. október 13.

Civilekről írók

Németh Gábor írása.

Ezek, bazmeg, mindig fölbontanak valamit. Fölbontják, kicserélnek egy kék vagy piros kábelt, vagy a kéket a pirossal, aztán úgy marad a luk hetekig. Mész mondjuk a Nyugati téren, nekem reflexből Marx, később lesz Nyugati, kicsi spéttel, ahogy rájavítok. Megyek a Deák felé, a járdán megint ott van az árok keresztbe, fölötte kicsi híd, palló, korláttal, mellette áll egy ember, hivatalos, fekete nadrág, ún. vakítóan fehér ing, nyakkendő, áll, cigizik, néz a szemembe, ahogy jövök, és azt mondja, vigyázzon. Vigyázzak, de mire, vigyázzak általában, a hangja tárgyilagos, azt veszik le a zsigerek, hogy nem fenyegető, hanem éppen figyelmeztet valamire. Van egy luk a deszkán, mondja, és tényleg, ahogy közeledek, látszik, tényleg van rajta egy luk, ha mondjuk, iszonyatosan elálmodoznék járás közben, ahogy egyébként szoktam, pont bele lehetne fél lábbal masírozni, és akkorát esni, mint, tisztesség ne essék szólván, a télikabát. Télijózsi, jön elő valahonnan ez a naftalinos szó. Megköszönöm, hogy figyelmeztetett, lépek át a luk fölött, és jön fölfele a keserű epe, hogy nem igaz, hogy ilyen nincs, tényleg, ilyen egy kibaszott országot, hogy nem az van, hogy betömik az árkot, vagy ha azt nem, akkor hibátlan pallót tesznek oda, vagy legalább, ha kilukad, kicserélik a lukas pallót luktalanra, hanem, hogy ideáll a faszi, ideállították a felbontók, óránként nyolcszázért, szóljon mindenkinek, aki arra jár. És cigizik közben, ez is mennyire proli. Ezt, hogy mindenkinek szól, azért lecsekkolom. Megállok pár méterrel odébb, tényleg nem én voltam az ellenállhatatlanul rokonszenves, érettségizett munkaerő, hibátlanul látja el a dolgát, megfelelő ember kényes feladatra. Hetven körüli nő, cekkerrel, vigyázzon. Vigyázzon a lakli kamasz, a hülyegyerek a hátizsákkal, a kalapos nő, vigyázzon mindenki. Lakik bennem egy ilyen izgága faszkalap, az ilyenkor nem bír nem odamenni, és a lehető legnagyobb hülyeséget csinálni, a hivatalos felület elérhető, amúgy az egészben teljesen ártatlan elemének megmondja, hogy mekkora baromság, amit csinál, amit csinálnak, amit a vállalat csinál, erre általában mentegetőzés jön, hogy ők csak a dolgukat végzik, mire a faszkalap előáll a reprezentációs teóriájával, hogy mindenki, aki egy intézmény alkalmazottjaként az ún. lakossággal szembesül, tetszik neki, avagy sem, a nagy egészet, a céget képviseli, tehát igenis, hogy számon kérhető rajta, amit amúgy az egészen kéne. Szép, kerek mondatok, ilyenkor agyban lejátszom az egészet, mit mondok, mire ő, mire én, mire ő, mire aztán én, erre ő megsemmisül, és aztán jöhet a győztes elvonulás, fanfárok satöbbi. Akkor ezzel meg is volnánk előre, már csak át kell tenni a virtuálisból a 3D-be, ellököm magam a villanyoszloptól, indulok a csávó felé. Pont végzett a cigivel, eltapossa. A közelben ott van egy taxiállomás, arrafelé indul. Nyilván vége a munkaidőnek, és túl lehet fizetve, taxival megy a Gellértbe vagy a lóversenyre. De nem, a sofőrülésre száll be, a kormány mögé, egyszemélyes civil társadalom.

false

 

Fotó: MTI


___

Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. A magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.