Nemzeti minimum

  • 2017. október 13.

Civilekről írók

Németh Gábor írása.

Ezek, bazmeg, mindig fölbontanak valamit. Fölbontják, kicserélnek egy kék vagy piros kábelt, vagy a kéket a pirossal, aztán úgy marad a luk hetekig. Mész mondjuk a Nyugati téren, nekem reflexből Marx, később lesz Nyugati, kicsi spéttel, ahogy rájavítok. Megyek a Deák felé, a járdán megint ott van az árok keresztbe, fölötte kicsi híd, palló, korláttal, mellette áll egy ember, hivatalos, fekete nadrág, ún. vakítóan fehér ing, nyakkendő, áll, cigizik, néz a szemembe, ahogy jövök, és azt mondja, vigyázzon. Vigyázzak, de mire, vigyázzak általában, a hangja tárgyilagos, azt veszik le a zsigerek, hogy nem fenyegető, hanem éppen figyelmeztet valamire. Van egy luk a deszkán, mondja, és tényleg, ahogy közeledek, látszik, tényleg van rajta egy luk, ha mondjuk, iszonyatosan elálmodoznék járás közben, ahogy egyébként szoktam, pont bele lehetne fél lábbal masírozni, és akkorát esni, mint, tisztesség ne essék szólván, a télikabát. Télijózsi, jön elő valahonnan ez a naftalinos szó. Megköszönöm, hogy figyelmeztetett, lépek át a luk fölött, és jön fölfele a keserű epe, hogy nem igaz, hogy ilyen nincs, tényleg, ilyen egy kibaszott országot, hogy nem az van, hogy betömik az árkot, vagy ha azt nem, akkor hibátlan pallót tesznek oda, vagy legalább, ha kilukad, kicserélik a lukas pallót luktalanra, hanem, hogy ideáll a faszi, ideállították a felbontók, óránként nyolcszázért, szóljon mindenkinek, aki arra jár. És cigizik közben, ez is mennyire proli. Ezt, hogy mindenkinek szól, azért lecsekkolom. Megállok pár méterrel odébb, tényleg nem én voltam az ellenállhatatlanul rokonszenves, érettségizett munkaerő, hibátlanul látja el a dolgát, megfelelő ember kényes feladatra. Hetven körüli nő, cekkerrel, vigyázzon. Vigyázzon a lakli kamasz, a hülyegyerek a hátizsákkal, a kalapos nő, vigyázzon mindenki. Lakik bennem egy ilyen izgága faszkalap, az ilyenkor nem bír nem odamenni, és a lehető legnagyobb hülyeséget csinálni, a hivatalos felület elérhető, amúgy az egészben teljesen ártatlan elemének megmondja, hogy mekkora baromság, amit csinál, amit csinálnak, amit a vállalat csinál, erre általában mentegetőzés jön, hogy ők csak a dolgukat végzik, mire a faszkalap előáll a reprezentációs teóriájával, hogy mindenki, aki egy intézmény alkalmazottjaként az ún. lakossággal szembesül, tetszik neki, avagy sem, a nagy egészet, a céget képviseli, tehát igenis, hogy számon kérhető rajta, amit amúgy az egészen kéne. Szép, kerek mondatok, ilyenkor agyban lejátszom az egészet, mit mondok, mire ő, mire én, mire ő, mire aztán én, erre ő megsemmisül, és aztán jöhet a győztes elvonulás, fanfárok satöbbi. Akkor ezzel meg is volnánk előre, már csak át kell tenni a virtuálisból a 3D-be, ellököm magam a villanyoszloptól, indulok a csávó felé. Pont végzett a cigivel, eltapossa. A közelben ott van egy taxiállomás, arrafelé indul. Nyilván vége a munkaidőnek, és túl lehet fizetve, taxival megy a Gellértbe vagy a lóversenyre. De nem, a sofőrülésre száll be, a kormány mögé, egyszemélyes civil társadalom.

false

 

Fotó: MTI


___

Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. A magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.