Nemzeti minimum

  • 2017. október 13.

Civilekről írók

Németh Gábor írása.

Ezek, bazmeg, mindig fölbontanak valamit. Fölbontják, kicserélnek egy kék vagy piros kábelt, vagy a kéket a pirossal, aztán úgy marad a luk hetekig. Mész mondjuk a Nyugati téren, nekem reflexből Marx, később lesz Nyugati, kicsi spéttel, ahogy rájavítok. Megyek a Deák felé, a járdán megint ott van az árok keresztbe, fölötte kicsi híd, palló, korláttal, mellette áll egy ember, hivatalos, fekete nadrág, ún. vakítóan fehér ing, nyakkendő, áll, cigizik, néz a szemembe, ahogy jövök, és azt mondja, vigyázzon. Vigyázzak, de mire, vigyázzak általában, a hangja tárgyilagos, azt veszik le a zsigerek, hogy nem fenyegető, hanem éppen figyelmeztet valamire. Van egy luk a deszkán, mondja, és tényleg, ahogy közeledek, látszik, tényleg van rajta egy luk, ha mondjuk, iszonyatosan elálmodoznék járás közben, ahogy egyébként szoktam, pont bele lehetne fél lábbal masírozni, és akkorát esni, mint, tisztesség ne essék szólván, a télikabát. Télijózsi, jön elő valahonnan ez a naftalinos szó. Megköszönöm, hogy figyelmeztetett, lépek át a luk fölött, és jön fölfele a keserű epe, hogy nem igaz, hogy ilyen nincs, tényleg, ilyen egy kibaszott országot, hogy nem az van, hogy betömik az árkot, vagy ha azt nem, akkor hibátlan pallót tesznek oda, vagy legalább, ha kilukad, kicserélik a lukas pallót luktalanra, hanem, hogy ideáll a faszi, ideállították a felbontók, óránként nyolcszázért, szóljon mindenkinek, aki arra jár. És cigizik közben, ez is mennyire proli. Ezt, hogy mindenkinek szól, azért lecsekkolom. Megállok pár méterrel odébb, tényleg nem én voltam az ellenállhatatlanul rokonszenves, érettségizett munkaerő, hibátlanul látja el a dolgát, megfelelő ember kényes feladatra. Hetven körüli nő, cekkerrel, vigyázzon. Vigyázzon a lakli kamasz, a hülyegyerek a hátizsákkal, a kalapos nő, vigyázzon mindenki. Lakik bennem egy ilyen izgága faszkalap, az ilyenkor nem bír nem odamenni, és a lehető legnagyobb hülyeséget csinálni, a hivatalos felület elérhető, amúgy az egészben teljesen ártatlan elemének megmondja, hogy mekkora baromság, amit csinál, amit csinálnak, amit a vállalat csinál, erre általában mentegetőzés jön, hogy ők csak a dolgukat végzik, mire a faszkalap előáll a reprezentációs teóriájával, hogy mindenki, aki egy intézmény alkalmazottjaként az ún. lakossággal szembesül, tetszik neki, avagy sem, a nagy egészet, a céget képviseli, tehát igenis, hogy számon kérhető rajta, amit amúgy az egészen kéne. Szép, kerek mondatok, ilyenkor agyban lejátszom az egészet, mit mondok, mire ő, mire én, mire ő, mire aztán én, erre ő megsemmisül, és aztán jöhet a győztes elvonulás, fanfárok satöbbi. Akkor ezzel meg is volnánk előre, már csak át kell tenni a virtuálisból a 3D-be, ellököm magam a villanyoszloptól, indulok a csávó felé. Pont végzett a cigivel, eltapossa. A közelben ott van egy taxiállomás, arrafelé indul. Nyilván vége a munkaidőnek, és túl lehet fizetve, taxival megy a Gellértbe vagy a lóversenyre. De nem, a sofőrülésre száll be, a kormány mögé, egyszemélyes civil társadalom.

false

 

Fotó: MTI


___

Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, nyilatkoznak, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. A magunk eszközeivel szeretnénk tenni azért, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.