Ara-Kovács Attila

  • Ara-Kovács Attila
  • 2011. november 13.

Diplomáciai jegyzet

Önmagamról

Filozófia-szakon végeztem, írónak készültem, aztán gyorsan magával ragadott a geopolitika. Dolgoztam Párizsban, Bécsben és – Hongkong központtal – egész Dél-kelet Ázsiában. Később diplomata lettem, de szerencsére ez parányi és feledhető epizódnak bizonyult, miképp az alapvetően hazug köztisztviselői létben eltöltött néhány évem is. A külvilág és a nemzetközi kapcsolatok iránti érdeklődésem viszont megmaradt. És ha érdeklődik az ember valami iránt, akkor illik is véleményt mondani róla.

(A szerző jelenleg a DK külpolitikai kabinetvezetője.)

Blogról

Magyarországon nem divat a világ dolgai iránt érdeklődni, bár a mai globális állapotok igencsak figyelmeztetnek rá: nem légüres térben élünk. Ott, ahol több nyitottság van a világra, az emberek magabiztosabbak és könnyebben részesülnek a világkultúra bő forrásaiból. Ez a szempont vezet, valahányszor felteszek majd egy-egy bejegyzést erre a blogra.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.