Míg a 2000-ben az elnöki posztot elfoglaló Putyin programja stabilizálni volt képes a politikai és a gazdasági viszonyokat az országban, az utóbbi négy év már közel sem tudott olyan látványos eredményeket produkálni, mint az azt megelőző nyolc. Ám ha valaki ebből arra következtetne, hogy az orosz választó képzeletében az elmúlt időszak csekélyebb eredményei inkább a mostani elnök, Dmitrij Medvegyev presztízsét rombolták és nem a miniszterelnök Putyinét, nagyon téved. Feltehetően azok is tévedtek, akik Putyinnak azt tanácsolták, erre a visszfényre alapozva kampányát igyekezzen visszatérni az elnöki hatalomba. Ugyanis a 2008–2012 közötti medvegyevi periódusban is Putyin volt az ország erős embere, hozzá kapcsolódott minden: a kevéske eredmény és az egyre látványosabb gazdasági visszaesés is.
Sőt, Medvegyev háttérbe húzódó, mértéktartó magatartása taktikailag is helyesnek bizonyult. Azok szemében, akik képesek átlátni azt a politikai trendet, amit az ország követni próbál, Medvegyev tűnik a megfontoltabbnak, Putyin pedig olyannak, aki nem riad vissza a felesleges kockázatoktól, az át nem gondolt rögtönzésektől sem. Míg a 2008-at – azaz a gazdasági és pénzügyi válságot – megelőző időszakban az efféle politizálás, párosulva az olaj- és gázexportból származó jövedelememelkedéssel még messze nem sértette az orosz polgár biztonságérzetét, addig mára már azok számára is irritáló, akik pár éve még könyörögtek Putyinnak, hogy legalább élethosszig maradjon szeretett hazájuk első számú embere.
Mindeközben Medvegyev ügyesen alakította ki maga körül a megbízhatóság légkörét. Washingtoni, londoni, párizsi fogadtatása – hogy Berlinről ne is beszéljünk – oly bensőségesre sikeredett, amilyenben legfeljebb a szovjet rendszert megbuktató Gorbacsov és Jelcin részesült, de Putyin sohasem. Medvegyevnek mindig volt lelki ereje finoman ellenpontozni azokat a kiszólásokat, amelyeket Putyin – otthoni nacionalistáinak szórakoztatására – a Nyugat ellenében hallatott. Mindeközben pedig a miniszterelnök hű szövetségese maradt, s ezzel sikerült megőriznie azok szimpátiáját is, akik helyette inkább Putyint akarnák látni az elnöki pozícióban.
Ezek vágya a következő napokban teljesülni fog, az Egységes Oroszország jelöltje, Putyin borítékolhatóan győz majd a választáson, a választási eredmények elemzése pedig rávilágíthat majd arra, miben és mennyire volt képes megváltoztatni az orosz politikai mentalitást és hangulatot Medvegyev elmúlt négyévnyi elnöksége, illetve az a stílus, amit ő képviselt. Ha e változás jelentékenynek bizonyul majd, úgy aligha lesz könnyű Vlagyimir Putyinnak ott folytatni elnökként, ahol miniszterelnökként abbahagyta. Ez pedig előnyére válnék Oroszországnak éppúgy, mint a világnak.
