Pálya a magasban

A magyarok a spájzban vannak

  • Szegedi Péter
  • 2006. november 16.

Egotrip

"Édesapám sohasem beszélt előre, sohasem jósolt, de amikor elutaztak Párizsba, ő is úgy érezte: nagy lehetőség előtt áll. Olimpiai bajnok lehet. Mondhatni - bár mindig szorgalmasan, lelkiismeretesen készült a meccsekre - most különös elszántsággal várta az ötkarikás játékok kezdetét. Aztán óriási csalódás lett a vége.

"Édesapám sohasem beszélt előre, sohasem jósolt, de amikor elutaztak Párizsba, ő is úgy érezte: nagy lehetőség előtt áll. Olimpiai bajnok lehet. Mondhatni - bár mindig szorgalmasan, lelkiismeretesen készült a meccsekre - most különös elszántsággal várta az ötkarikás játékok kezdetét. Aztán óriási csalódás lett a vége. Még évekkel később is gyakran verítékben úszva ébredt fel éjszaka. Ilyenkor kiment a konyhába, le-fel sétált, nem jött álom a szemére. Reggel aztán elmondta: azt álmodta, kiegyenlítettek, és legyőzték az egyiptomiakat. Sajnos csak álmában. Azt hiszem, élete egyik legnagyobb csalódása volt ez a kudarc." Mándi Attila emlékezett e sorokkal Mandl Gyulára, Török Ferenc Mandula című könyvében.

Az MTK jobbhátvédjének csalódása érthető. 1924 elején Hirschmann, a FIFA holland főtitkára kijelentette: "Ha a külföldön bolyongó magyar csillagok február elejére valóban hazamennek, úgy a velük megerősödő válogatott csapat verhetetlen lesz Párizsban." A külföldön játszó csillagok hazajöttek, mégis az uruguayi parlament nyilvánította nemzeti ünneppé a döntő napját. A magyar Országgyűlésben pedig arról a meccsről vitatkoztak, amelyre egyiptomi csapás néven emlékezik a sporttörténet.

Pedig a torna egyik legnagyobb esélyese volt a magyar csapat. Az angolok és a skótok nem indultak az olimpián, mert nem akartak egy olyan versenyen szerepelni, ahol amatőr sportolóiknak álamatőrökkel kell összemérniük erejüket. Az osztrákok ekkor vezették be a profi bajnokságot, s az átszervezés miatt nem vettek részt a játékokon. Csehszlovákia és Magyarország volt így a torna két favoritja, hisz arra senki sem számított, hogy Uruguay révén most fog felkerülni Dél-Amerika a világ futballtérképére. Végül Csehszlovákia a legjobb négy, Magyarország a legjobb nyolc közé sem jutott. Válogatottunk a lengyeleket egy sima 5-0-lal küldte haza, majd 1924. május 29-én már a mieink is csomagolhattak, miután felfoghatatlan, 3-0-s vereséget szenvedtek Egyiptomtól.

A Sporthírlap tudósítása szerint "amikor köztudomássá lett a szomorú esemény, valami végtelenül fájdalmas csalódás kerítette hatalmába a kiábrándult embereket és a kétségbeesés viharától űzve, úgy nálunk, mint más szerkesztőségek előtt letépték az eredményhirdető táblákat és parázs tüntetést rendeztek a szövetség ellen". Beszédes vezércikkel jelentkezett a Nemzeti Sport: "Egész Budapest a párizsi katasztrófáról beszél. Hangulatkép a magyar labdarúgás Mohácsa utáni napról." A lap szerint hiába szavazták le a közigazgatási bizottságban a belügyminisztert, a képviselők a parlament folyosóin is a vereségről vitatkoztak. Gömbös Gyula kijelentette: válogatottunk tagjai "nem reprezentálnak sem magyar fajt, sem magyar nemzetet, nem reprezentálják a magyar sportot, hanem reprezentálják az internacionális professzionizmust". Tény, hogy az álamatőrség korában járunk, amikor a névleg amatőr játékosokat titokban fizették, sokan külföldre szerződtek. A cionista Makkabi Brno és Hakoah Wien magyarjai Párizsban is pályára léptek, szerepeltetésük bőséges muníciót szolgáltatott az antiszemita lapoknak. Sőt még társaik is az ő számlájukra írták, hogy a csapatban klikkek alakultak. Mivel csak pénzért voltak hajlandók az olimpián szerepelni, a vezetők őket tették felelőssé, hogy a játékosok a "materiálizmus sóvár karmaiba" kerültek.

A szövetség ahol tudott, spórolt, másrészt igyekezett minél több bevételre szert tenni, vagyis a párizsi út magán viselte a vajaskenyér-túrák minden tipikus jegyét. "Természetesen" a spórolás a vezetőkre nem vonatkozott: az MLSZ-nél úgy gondolták, itt az ideje, hogy néhány funkcionárius világot lásson. Így a csapatot tizenhárman kísérték el - a masszőrt viszont otthon felejtették, vagyis a játékosoknak gyúrás nélkül kellett volna megnyerniük az olimpiát. Minden kiadást és bevételt gondosan elkönyveltek, bár néha felfelé kerekítették a számokat. A szállás a szerződés szerint naponta fejenként 42 frankba került volna, ehelyett 90 frankot számoltak el. Adtak a tisztaságra: az MLSZ kimutatása szerint mindennap öt rend ruhát vasaltattak ki. Gondoskodtak a játékosok dohányzásáról is, már Budapesten 260 ezer koronát számoltak el cigarettára, amit megtoldottak 86 ezer osztrák koronával. Nem derült ki, ezt a pénzt hogyan költhették el, hiszen Ausztrián csak átutazott a csapat.

Először Zürichben álltak meg játszani, kikaptak ugyan Svájctól, de Saarbrückenben Saar-vidék válogatottja ellen kiköszörülték a csorbát. Innen Párizsba vették az irányt, takarékossági okokból harmadosztályon, fapadon tették meg a hosszú utat, a játékosok még ivóvízhez sem jutottak. Két nappal az első meccs előtt foglalta el a helyét a csapat az Hoötel Haussmannban. Az igazi tortúra csak itt kezdődött. Nem volt mosdó a szobákban, a szálloda szűk éttermébe pedig nem fért be egyszerre a delegáció. Az ételt - amely többnyire félig átsütött, véres húsból és salátából állt - ehetetlennek találták, volt olyan labdarúgó, aki négy kilót fogyott az olimpia alatt. Egyik kísérőjük a játékosokat hibáztatta, akik "nem européerek és nem tudták megszokni a francia konyhát". A futballisták zsebpénzükből vásároltak ételt, s állítólag csak akkor ettek egy igazán jót, amikor az egyik vezető főzött rájuk.

A szobák állapota sem volt jobb. A Fogl fivérek első éjszakájukat patkánykergetéssel töltötték. Vendégüket elkapták, majd - kétségkívül nem épp européer módon - kiszegezték az ajtófélfára. A vezetők értették a célzást, a játékosok új szobát kaptak (a már idézett kísérő magyarázata: "Párizsban mindenütt nagyon sok a patkány, így itt is"). Játékosaink többsége 5-6 ágyas szobában lakott, de azok sem jártak jobban, akik egyedül maradhattak. Holits szövetségi trénert egy pár négyzetméteres lyukba rakták, melynek ablaka egy lichthófra nyílott. Grosznak és Opatának már csak a spájzban maradt hely, őket hajnali ötkor keltették a szakácsok, akik néha beléptek hozzájuk cukorért, lekvárért.

A szervezők elfelejtettek tréningpályáról gondoskodni, a csapat első edzését egy mezőn tartotta, ahol még öltöző sem volt. A mozgáshiányt sétával pótolták az edzők, de a játékosok sokallták, hogy napjában háromszor, összesen négy-öt órát kellett gyalogolniuk. Viszont a vezetők igyekeztek gondoskodni focistáink szórakozásáról. Nemzetközi kapcsolataikat latba vetve szereztek kilenc színházjegyet, de rájöttek, hogy ez túl kevés ennyi labdarúgónak, így végül az elnökség ment színházba.

A körülmények és a 3-0-s végeredmény ismeretében azt gondolhatnánk, hogy Egyiptom átgázolt válogatottunkon. Ám a magyar futball első Mohácsa labdarúgásunk történetének legtriviálisabb bukása. Ellenfelünk gyakorlatilag három támadást vezetett, mindegyik góllal végződött - szerencséjük volt. Válogatottunk tizennyolc szögletet rúghatott, az afrikaiak csak egyet - meddő fölényben játszottunk. A bíró érvénytelenítette gólunkat, ráadásul kihagytunk egy tizenegyest is - balszerencsések voltunk. De arra mi lehet a magyarázat, hogy kilenc kapufát rúgtunk?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.