A nagy titok
Esterházy Péter egyszer régen egy interjúban megemlítette, hogy anyagi gondjai vannak, nehéz a szépirodalomból megélni Magyarországon. A riporter erre megkérdezte, miért nem ír egy lektűrt. Akár álnéven, fő, hogy abból akár egy évig is megszűnnének az anyagi gondjai. Egy hónap alatt megírná, és utána írhat, amit akar. Esterházynak meg sem fordult a fejében, hogy felháborodjon a méltatlan felvetésen, hanem a legegyszerűbb és legváratlanabb választ adta: "Mert nem tudok. Ahhoz tudni kell!"
A válasz megsemmisítő hatással volt a riporterre, aki szemmel láthatóan szívesen elidőzött volna még azon, hogy milyen érdemtelenül kaszálnak hatalmas pénzeket az értéktelen irodalom művelői. Esterházy azonban látványosan nem ment bele ebbe az utcába, helyette, mint annyiszor, beleverte az orrunkat valamibe, aminek magától értetődőnek kellene lennie, de mifelénk mégsem az. Akinek a könyveit százezer példányban el tudják adni, az valamit nagyon kell hogy tudjon - akkor is, ha egyesek, például a "magas irodalom" hívei, ezt kevéssé értékelik.
Egy amerikai számára természetes, hogy ha valaki jól keres, akkor nyilván jól csinálja azt, amit csinál, eszébe sem jut valamiféle suskust keresni mögötte. Ez nem azt jelenti, hogy Amerikában nincsenek csúnya suskusok, de egy amerikai szentül hisz abban, hogy az ilyesmi előbb-utóbb kiderül, és amíg nem derült ki, nem gyanakszik. Tudja persze, hogy távolról sem minden disznóság derül ki, de kultúrájának alapja az "amerikai álom", az, hogy ha valami jót kitalálsz és jól megcsinálod, akkor meggazdagodsz belőle. Nem adja fel az álmait néhány gyanús ügy miatt.
Sohasem értettem Kazinczy epigrammáját: "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot." Nemrégiben felszabadult örömmel olvastam Illyés Gyula öregkori naplójegyzetét róla: "Vagyis menj parasztnak? Azaz eszedbe se jusson a műveltek közé keveredni, írástudókhoz közelíteni? (É) A titkot máig nem értem. A néppárti Kazinczy itt népellenes? Nem. Csak nem jól s nem jó verset írt."
Ha csak ennyi lenne az amerikaiak nagy titka, amitől oly hatékonyan tudnak működni, és csúcstechnológiákat tudnak kifejleszteni, akkor mi százszor jobbak lennénk, hiszen Kazinczy ezt már akkor elárulta nekünk, amikor ők még nyereg alatt puhították a vadnyugatot. Nem ez a nagy titok. Kazinczy híres epigrammájának második fele pedig egyszerűen blöff, vagy jobb esetben egy intellektuel szépelgése.
Az amerikai hatékonyság titka nemcsak minket izgat. Amikor Charles Handy, az angol üzleti tanácsadó, Az elefánt és a bolha című kitűnő könyv szerzője 1965-ben az akkor alapított London Business School tanára lett, gyorsan elküldték Amerikába, a mai MBA-iskolák egyik korai elődjére. Handy ezt írja: "Az MIT Sloan-kurzusán csupán azt tanultam meg, hogy fölösleges volt odamennem - ezt viszont nem tudtam volna meg, ha nem megyek oda. Abban a meggyőződésben utaztam Amerikába, hogy ők rejtegetnek előlünk valami tudást, valami bölcsességet. Nekem az a dolgom, hogy ebből ellessek valamit, és szépen hazacsempésszem Európába."
Handy döbbenten tapasztalta, hogy amit ott látott, annak túlnyomó részét már addig is tudta a gyakorlatból. "Rábukkantam persze egy-két valóban ügyes új módszerre is, de az anyag nagy része az elmélet szintjére emelt hétköznapi bölcsesség volt. Mégsem volt ez kárbaveszett idő, mert igencsak megnövelte az önbizalmamat." Valóban, majdnem akkora önbizalma lett, mintha amerikainak született volna, és az anyatejjel szívja magába az amerikai álmot.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért nem nézzük alaposan meg, mit tanítanak a Harvardon vagy Oxfordban, és tanítjuk azt mi is? A válasz nagyon egyszerű: megnézzük, és azt tanítjuk mi is. Csak nekünk nem nő meg annyira az önbizalmunk attól, hogy látjuk a nagy titok hiányát. Ezért nem tudjuk ugyanolyan hitelesen átadni, és pusztán ettől már nem is olyan nagy bölcsességek ugyanazok a bölcsességek.
A valóságot nem lehet bevinni a tanterembe, ott legfeljebb mesélni lehet róla, esetleg elemezni és rendszerezni. Aki hiteles önbizalommal tudja ezt tenni (és persze: megvan a gyakorlati tapasztalata is hozzá), az akár a Harvardon vagy Oxfordban is taníthatna. De ha Magyarországon tanít magyar hallgatókat, akkor inkább a magyar valóságból hozza a példákat, és ez is okoz némi különbséget. Baracskai Zoltán, a kiváló üzleti tanácsadó és tanár egy metaforával szokta ezt érzékeltetni. A Jack Daniels whiskey és a kommersz cseresznyepálinka között nem az a különbség, hogy másképp rúgsz be tőle, csak az, hogy az előbbitől nem fáj másnap a fejed. Ezért annyival drágább.
Amerika nagy titka nem az, hogy "jót és jól", ez ugyanis minimálkövetelmény. A nagy titok az, hogy nincs titok. Egy átlagos amerikai tudja, hogy aki okos és tehetséges, az akaratlanul is jobban csinálja azt, amit csinál, mint ő, aki kevésbé okos és tehetséges. Ezért nem irigyli a nála jobbakat, hanem árgus szemekkel figyeli, azok mit és hogyan csinálnak. Nem ellesni akarja a titkukat, még kevésbé leleplezni, hanem egyszerűen csak leutánozni, amit és ahogyan csinálnak, akkor is, ha esetleg nem érti pontosan, hogy mi is az, és miért csinálják úgy. Az amerikaiak kulcsfogalma a best practice, a legjobban bevált gyakorlati megoldások - ezt igyekeznek követni, ezt elemzik és rendszerezik, azaz: ezt emelik az elmélet szintjére.
Az okosság persze titokzatos, a tehetség még inkább az, de egyik sem valamiféle titok: mindkettő egyszerűen van, és kész. Az okosak és tehetségesek nem azért nem árulják el a titkaikat, mert féltik őket, hanem azért, mert maguk sem tudják őket. Nem azért okosak és tehetségesek, mert valaki megsúgta nekik a nagy titkokat, hanem azért csinálják jól a dolgokat, mert okosak és tehetségesek. Egy amerikai számára természetes, hogy nem kell mindent értenie, elég, ha csinálni tudja, lehetőleg úgy, mint azok, akik a best practice-t alakítják. Azért kell az iskolákban elemezni és rendszerezni a best practice-t, hogy a kevésbé okosak és tehetségesek is közel ugyanannyira hatékonyak lehessenek. A legjobbak azután úgyis mást fognak csinálni, titok nélkül, pusztán okosságból és tehetségből, és azt majd megint lehet elemezni és rendszerezni.
