Egotrip

Hajdú-Biharban, mondja a rádió, rosszak a látási viszonyok, tartja magát a köd. Tényleg, ahogy így kinézek, nem látszik rendesen, hogy egy megfáradt dolgozó pihen-e az ablakom alatt, vagy meg van halva teljesen, pedig a földszinten lakom. Ne induljon útnak, akinek nem muszáj. Na, ez vagyok én, igaz, ha lehetne, se mennék, elég jól ülök. Évek óta egyhuzamban sehova se készülök.

"A magyar sajtó karakter és arc nélküli szörnyetegekkel van tele." Zombie-holocaust a Kiskegyednél? Testrablók inváziója a HVG-nél? Az élőhalottak visszatérnek a Népszabadságba?

Voltak idők, amikor a nyomozó hatóságok kínvallatással kényszeríthették ki a gyanúsítottak vallomását, de a spanyolcsizma és az ujjszorító alkalmazásának az alkotmányos eszmék megjelenésével bealkonyult. A nemo tenetur elve szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát vagy hozzáartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja, vagy ezzel kapcsolatban bizonyítékokat szolgáltasson. Mentességet élveznek azok is, akik bizalmi jellegű foglalkozásuknál fogva ismerhetik meg mások titkait (például orvosok, ügyvédek).

"A szovjet és magyar lobogó alatt haladó űrhajó, az égi Szaljut-6 égi kikötő fedélzetén is használnak magyar műszereket, a Pillét, a Balatont. Utóbbival könnyen mérhető az idegrendszer munkaképessége vagy fáradtsága. Látható, megrendelhető volt a Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Talán nemsokára gépkezelőként, autóvezetőként ellenőrizzük vele saját idegrendszerünk reakcióidejét..." - írta 1980 egy meleg pünkösdi estéjén Marx György akadémikus, megannyi népszerű természettudományos mű sokak által kedvelt szerzője.

Bozóki András vette észre, hogy a kommunizmus összeomlásának meglepetésszerűsége miatt nem tudunk másként visszatekinteni a 80-as évek eseményeire, mint az összeomlást előkészítő lépésekre. Ilyeneket gondolunk: Budapest-Prága-Varsó forradalmai mutatták a változások irányát. Aztán: a liberalizáció a gazdaságban és a kultúrában palackból kiengedett bosszúálló szellemnek bizonyult. Aztán: a változások irányát kitűzték a demokratikus ellenzék követelései: jogállamot, szabadságot, magánéletet. Ugyanakkor ha ez mind igaz, akkor miért okozott akkora meglepetést a Fal ledőlése? Gyanítjuk, hogy a nyolcvanas években történt más is, mint a falledőlés előjeleinek gyülekezése. Például nehezen tudjuk elfelejteni azt az ismerős asszonyságot, aki 1988-ban (hiába tett meg mindent érte) nem nyert felvételt az MSZMP-be, mert kedvezőtlen volt az üzemi alapszervezetben a szellemi/fizikai arány. A Társadalmi Szerződés pedig éppenséggel azt mondja (1987), hogy "a szovjet világrendszer felbomlásával számolni a belátható jövőben nem lehet".

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Reggel hétkor keltem, mintha valami pre-újhullámos csehszlovák filmben statisztálnék, mentem a fürdőszobába, nagy odaszánással öblögettem harminc másodpercig valami vörös löttyel, aztán félfordulattal a mosdóba köptem, és vártam, hogy megint szétmarja a nyelvem alatt azt a finom kis bőrhártyát, amit anatómiai ismeretek hiányában képtelen vagyok megnevezni, de semmi, lehet, hogy már megszoktam, lehet rámenni extra friss géllel a csontra. Félhomály volt, hiába erőlködött a tükör fölé csavart huszonötös, csak langyos árnyékokat volt képes vetíteni a végrefiú-kék csempére.

Van egy ember a magyar közéletben, aki 1956-ban, azután a bizonyos október után belép az MSZMP-be. Telnek a börtönök, múlnak az évek, emberünk egyszerű KB-, majd PB-tagként, mezei művelődési miniszterként, népfront-főtitkárként tengeti szürke hétköznapjait, majd adott pillanatban, államminiszterként közli, hogy az a történelmi esemény, ami őt addig érdemben nem érdekelte, "népfelkelés" volt. És mivel a totális hazugság korában a félhazugság is revelatív erejű igazság, van nagy vihar a pártjában, a nép ujjong. Ámde mi a hála? Nem politikai kategória. A nép négy igennel rendszert dönt, se közvetve, se közvetlenül királlyá nem koronázott emberünk viszont sértődötten balra el. Haza és szaladás.

Hétfőn a kenyeresek jönnek. Jól nevelt és büszke népcsoport: talpig úriemberek. Biccent mind, mielőtt belevág, vagy felnéz az ablakra legalább, ismerősen konstatál. Nincs rögtönzés, válogatás, korunk célirányos hőse ő. Tervszerű dolgozó, erősen motivált, sikerorientált: az éhség nem ismer kilengést, vicceket. Nem kell a cucc, szakadt trikó, törött játék, csak a hétvégi maradék - ha nincs pékáru, akkor almacsutka, jobb csirkecsont vagy krumplihéj. Tiszták ahhoz képest, méltóság van bennük, csak tíz méterrel arrébb buknak szégyenlős mohósággal rá. Bottal dolgoznak, más poggyászuk nincsen, hiszen az eredményt rögtön elnyelik. Józanok és szótlanok, békés, magányos farkasok, csontsovány arcukban megtört hiúzszemek. A szakma krémje, nem vitás: osztályrészük részvét és tisztelet.

Vitába keveredtem valakivel a hálózaton. Ez elég gyakran megesik, tekintve, hogy személyiségem mélyrétegei és az Internet-mentalitás egyaránt konfliktusos gondolkodásmódra ösztönöznek, de efféle támadásra mégsem számítottam mostanáig. Mint arról korábban már beszámoltam a Narancs hasábjain, decemberben részt vettem az Adatkonfliktusok, avagy Kelet-Európa és a kibernetikus tér geopolitikája elnevezésű konferencián, ahol ismertettem a magyar helyzetet. Az információtechnológiai fejleményekkel kapcsolatos számos visszásságra is rámutatva árnyaltam a képet, és végül valami olyasmit találtam állítani, hogy "országomban elég gyakoriak az adatkonfliktusok, de a régió más országaival szemben ezek könnyen túlélhetőnek bizonyulnak". Előadásom olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy miután kipostáztam a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, kisvártatva megkerestek a német cyber-undorgrund fellegvárának számító hamburgi Chaos Computer Club (http://www.ccc.de) illetékesei, lefordították, és rendes évi konferenciájukon ismertették a szövegét.

Most először, és talán utoljára, egy konkrét kampány keletkezéséről fogok beszélni, de miért is? Azért, mert az a ritka eset fordult elő, hogy egy ügynökség csinált egy kemény és ütős kampányt, ami tetszett az ügyfélnek - hiszen megvette, tetszett a környezetemben dolgozó szakmabelieknek és tetszett azoknak a civileknek is, akik nem utálják kapásból a reklámot, és akikkel beszéltem erről a dologról.

Ez egy ilyen időszak: Latorcai János KDNP-médiamártír pár hete a Demokratában kikéri magának, hogy ő a párt "liberális" szárnyához tartozna, sőt pont azon van, nehogy má´ az SZDSZ töltse be azt a "centrum"-szerepet, amely áruházban pedig minden szinten szinte mindenki ott van már. Aztán: Szabó Albert polgártársunk magánvádat indít Torgyán József ellen, aki őt "az SZDSZ ügynökének" nevezte a 16 órában. Albertet lehet fasisztázni, nyilasozni, ő lett nálunk az év állata harmadik helyezett, nem érdekli; de szabad demokrata, na itt személyiségi jogok sérülnek. Valamint: egy vidéki városban állítólag közös karácsonyi ruhaosztást tartott a szegényeknek a Magyar Vöröskereszt és az Albert-féle Magyar Népjóléti Szövetség. Pár konzervatív fiatal Budapesten megemlékezett Szálasiról.

Vegyes érzelmekkel olvastam Seres László kollégám és harcostársam a létező társadalmi közösségek hitetlenségét körüljáró eszmefuttatását karácsonyi számunkban. A szerző egyénellenes, lejárt szavatosságú közösségeket állít szembe vállalható liberális eszmékkel, majd levonja az efféle közösségi lét értelmetlenségéről és feleslegességéről szóló végkövetkeztetést. Bár a felmutatott szembenállás valós és az érvelés lenyűgöző, kollégám túl messzire megy, hiszem imho (imho = in my humble opinion, azaz szerény véleményem szerint a karakterspórolós hálózati zsargonban) az egyedül pezsgőzésnél az átlagember sajnos még a hitgyülivel is jobban jár, azon kevesek pedig, akik nem kérnek az össznépi, összvallási, a nacionál-ökuméné jegyében fogant közös megrendülésből, szintén közösségekben keresik az egyéniségüket, például a hálón.