Van egy ember a magyar közéletben, aki 1956-ban, azután a bizonyos október után belép az MSZMP-be. Telnek a börtönök, múlnak az évek, emberünk egyszerű KB-, majd PB-tagként, mezei művelődési miniszterként, népfront-főtitkárként tengeti szürke hétköznapjait, majd adott pillanatban, államminiszterként közli, hogy az a történelmi esemény, ami őt addig érdemben nem érdekelte, "népfelkelés" volt. És mivel a totális hazugság korában a félhazugság is revelatív erejű igazság, van nagy vihar a pártjában, a nép ujjong. Ámde mi a hála? Nem politikai kategória. A nép négy igennel rendszert dönt, se közvetve, se közvetlenül királlyá nem koronázott emberünk viszont sértődötten balra el. Haza és szaladás.
Pozsgay Imre következetes ember és értékorientált, nemzet és szocializmus örökzöld összeházasítása az ő Feladata, Missziója, máig nem érti, miért nem kell ő senkinek. Bukásra ítélt, mozgalomszerű pártoknak szereti szívós misszionárius terepmunkával megadni a kegyelemdöfést. Most az általa is létrehozott MDF-be készül (abba a pártba, amely egyszer már kiretusálta őt Lakitelekről); és ez csak azokat lephette meg, akik nem tudják, hogy a pókok és a forradalmak időnként felfalják saját gyermekeiket.
Hogy mindenki felkészülhessen arra, mi jön, Pozsgay interjút adott a Magyar Hírlapnak; álljanak itt a hazánk szempontjából talán legfontosabb gondolatok (zárójelben, kurzívval a magyar fordítás).
Az MSZP átengedte az SZDSZ-nek a szellemi élet felügyeletét és finanszírozását. (Magyar helyett nem magyar kézben van a szellemi élet, amit egyébként mindig felügyelni kell, és az finanszírozza, aki felügyeli.)
Az ország sorsának alakulása most megkívánja, hogy mindenki szerepet vállaljon, aki jobbító szándékkal figyeli az ország problémáit. (Többévi periféria után járt már nekem valami jó kis nemzeti párt, amelyről feltételezhető, hogy általános amnéziát kapott.)
Szorgalmazni fogom a nemzeti összefogás megszervezését. (Kavarni kezdek mindenkinél a Fidesztől a MIÉP-ig, aki vevő a modoros stílusomra, gondolati ürességemre és igazságtevő népi frázisaimra.)
Hiszek abban, hogy az MDF mértéktartó párt. (Valamiben kell hinni. Ha meg nem mértéktartó, tehát konkrétan kibasz engem fél év múlva, akkor megyek a KDNP-be, addigra azok már ott fognak tartani.)
Nem pályázom párttisztségre, csak feladatot szeretnék teljesíteni. (Mindig is ódzkodtam a magas rangú párttisztségektől, és pontosan tudom, hogy egy olyan plebsz, mint ez az ország, imádja hallani az elitellenes demagógiát. Hamarosan bejelentem azt is, hogy önzetlenül kész vagyok csak MDF-alelnök lenni, ha ´98-ban országos listán indítanak.)
Legfontosabb tapasztalataimat szeretném felajánlani az MDF-nek az oktatás és művelődés területén. (Mindent elmondok a Lezsáknak arról, hogyan kell szocialista egypártrendszerű rezsimben oktatási tárcát vezetni.)
A misszió megkezdődött.
